Nem irigyeltem a forgatókönyvírót, amikor meghallottam, hogy Bróker Marcsi történetéről készít sorozatot az RTL. Bár a karcagi csaló ügyködése pont olyan emblematikus magyar bűnügyi történet, mint mondjuk „a viszkis rabló”, „a miskolci Bonnie és Clyde”, esetleg a balassagyarmati túszdráma sztorija, ám ez utóbbiak filmes szempontból sokkal hálásabbak, hiszen ezek fókuszában mégiscsak akciók vannak.
Adja magát a rablássorozatokat mozgóképen feldolgozni (meg is tette Antal Nimród A Viszkis címmel 2017-ben, illetve Deák Kriszta A miskolci boniésklájd címmel 2004-ben) vagy a kolis lányokat túszul ejtő fiatalok drámáját filmre álmodni (Gazdag Gyula Túszdráma című filmje 1988-ból), de miről szólhat egy olyan sorozat, amelyben az az akció, hogy egy lepukkant szobában készpénzt adnak egy átlagos kisvárosi nőnek, aki kockásfüzetben feljegyzi a tranzakciót, majd a pénzt, és annak megforgatása után annak hasznát ugyanabban a szobában visszaadja?
Illetve egy idő után már nem adja vissza, ugye.
Az RTL nagy erőkkel fogott bele az RTL+-ra részenként felkerülő minisorozatba. A forgatókönyvet Gigor Attila, Fazekas Máté Bence és Szántó Fanni jegyzi, a produceri székbe Ditz Edit, a kreatív produceribe Geszti Péter ült, a két rendező pedig Herendi Gábor (Valami Amerika, Futni mentem) és Fazekas Máté (Kilakoltatás, Apám szíve). A csatorna és az alkotók nyilván abból indultak ki, hogy a közelmúlt valós eseményeit alig, de annak hangulatát kiválóan bemutató Aranyélet és a múltat nyomokban (A besúgó) vagy erősebben (A Király) tartalmazó sorozatok sikerei után nem tesznek rossz lóra egy újabb közelmúlt-feldolgozással.
Ami a kockásfüzet-akciós félelmemet illeti, az sajnos valamennyire beigazolódott, ám ügyesen áthelyezték a hangsúlyt a sztoriban a főszereplő családi kapcsolatainak, a kunsági kisváros ürességhangulatának és a rendszerváltás utáni optimizmus leáldozó lendületének bemutatására. Mindezt a háttérben a kor szörnyű, de a nosztalgiafaktor miatt ma már mégiscsak szívet dobogtató popzenéje festi alá. És végül is kifejezetten nézhető, szerethető sorozat született.
Az epizódok elején és végén is felhívják a figyelmet, hogy a sztori valós eseményekből indul ki, de attól jelentősen eltérhet. Így nem is érdemes számonkérni a történelmileg hiteles tényeket.
A hírfogyasztók annak idején sokat olvashattak a lapokban Dobrai Sándorné Nagy Mária, azaz Bróker Marcsi és cége, a Kun-Mediátor Kft. büntetőügyéről. Ez 2023. május 25-én zárult, amikor a nő 10 évet kapott csalás és más bűncselekmények elkövetése miatt. Bár ő végig azt állította, hogy nem akart senkinek ártani, az ügyészség szerint több mint 760 emberrel kötött szerződést, irreálisan magas hozamot ígérve. Egyfajta piramisjátékká vált az egész, amikor valaki ki akart szállni, a hozamokkal együtt kifizette ugyan neki a befektetett összeget, de azt valójában a többi kuncsaftja pénzéből finanszírozta. A vád szerint Bróker Marcsi 12 milliárd forintos kárt okozott egy fél kisvárosnak.

A sorozat pimaszul játszik a fikciós-valóságos vonallal: bár Kun-Mediátorból Kun-Viator, a valódi Bróker Marcsi két lányából egy fiú és egy lány, az OTP-fiókból valami kitalált bankfiók lett, de például a sorozatbeli Sándor polgármester funkciói feltűnően hasonlítanak a fideszes Fazekas Sándoréra, aki 1990–2010 között irányította a várost, majd agrárminiszter lett. Sőt, egy ponton feltűnik egy erősen a karcagi születésű Varga Mihály jelenlegi jegybankelnökre, korábbi pénzügyminiszterre hajazó figura is. A politikusok és a helyi üzletemberek mutyizós, korrupt, urambátyámozó világa pedig húsz éve is és most is ismerős általános közérzeti kórkép.
A két szálon futó sorozatban felváltva követjük a kisváros köztiszteletet élvező banki tanácsadójának morális lecsúszását, aki a helyiek körében hosszú évek alatt felépített egy erős bizalmi tőkét, majd erre alapozva először kis stikliket, végül milliárdos csalásokat bonyolít le. Egy karcagi antihős. A másik szál pedig a bűnhődésé: a belize-i elfogásától a tárgyalásig, börtönig.
A sorozat címszerepében Bacskó Tündét látjuk, ő viszi a vállán a hat részt. Egy tulajdonképpen szürke, unalmas, de családjának és a kisvárosi embereknek éppen ettől a stabilitást jelentő banki tisztviselőt játszik nagyon meggyőzően, aki miután nem kapja meg a bankfiókvezetői előléptetést, kapcsolatait kihasználva egy egészen más utat próbál ki. Először betör a karcagi elitbe, és bár időnként igazi kemény, bosszúszomjas perszóna, nagyon sokáig csak mindenkinek jót akaró ügyeskedő, végül már nagy tétekben csaló, kétes emberekkel is kezdő üzletasszony.

Egy dolog azonban állandó: Marcsi a családját mindig az első helyre helyező feleség, anya, nagymama, akinek élete nagy fájdalma, hogy a nagy rohanásban soha nem tudnak együtt leülni még egy vacsorára sem. Ezért már-már megsajnáljuk, miközben az nem kérdés egy percig sem, hogy bűnözőről van szó. Nem egy sármos női csibész, nem egy nagypályás maffiadíva, hanem a nagyon is az átlagember imázsára és az empatikus(nak tűnő) mosolyára építő csaló.
Bacskó partnereit is nagyon jól kiválasztották az alkotók. Thuróczy Szabolcs nagyjából hozza a szokásos (zseniális) formáját a kisvárosi, ügyeskedő vagy inkább ügyetlenkedő macsót, ám most, a sorozat végén, az idős, megtört Feriként olyan megható jelenetet mutat be, amilyet még nemigen láttunk tőle. A „saját lábon álló”, de azért az anyjuk birodalmának lehetőségeit kihasználó gyerekeik, Csilla (Tóth Zsófia) és Norbi (Martinkovics Máté) szintén be-beszólogatnak egymásnak és a szüleiknek, de alapvetően végig ott vannak a család mellett. Még ha az a vacsora tényleg nem is jön össze sosem.

A Karcagról elszármazott üzletembert, Marcsi egykori udvarlóját és mostani pártolóját, Gyulát alakító Terhes Sándor, valamint a kiszámíthatatlan helyi vadászt és vállalkozót, Kálmánt játszó Anger Zsolt szerepét – bármennyire is jól alakítanak a színészek – viszont nem sikerült rendesen felvázolni. Végig érezzük, hogy fontos alakítói a történetnek, de nem igazán derül ki, miért is. Nem lehet panasz viszont az okos, kemény, de ha kell, empatikus ügyvédet alakító Rezes Juditra, és kifejezetten üde színfolt Pálos Hanna Marcsi laza, nyegle barátnője szerepében.
A színészek mellett nagyon erős a sorozatban a korábrázolás. Szinte érezzük azt a fajta áporodott levegőt, ami az ezredforduló környékén volt jellemző egy alföldi kisvárosra. A legapróbb részletekig kidolgozták a korabeli tárgyi világot is.
És persze ott vannak a zenék az Álomhajótól a Mindenki azt akarjáig, amelyeket jó volt ugyan elfeledni, de most éppolyan jó korfestő elemként újra meghallgatni.

Bár elég lassan hömpölyögnek az események, de nézeti magát a Bróker Marcsi, várjuk a következő fordulatokat. Nem ez lesz minden idők legjobb valós eseményeket feldolgozó sorozata, de valahogy működik.
És akár meg is tanulhatjuk belőle, hogy ne higgyünk el minden feltűnően kedvezőnek tűnő pénzügyi befektetés ígéretét, továbbá, hogy „Ne érdekeljen, ha esik a hó, / Mert nyaralni visz az álomhajó!”.