Egy komplett mágnestáblát meg lehetne tölteni azokkal a leágazásokkal, ahányféleképpen együtt kell élnie a nemzetnek Orbán Viktor futballrajongásával, a sportágra különösebb eredmény nélkül ráhordott közpénzhegyektől a magánrepülős meccsre járások finanszírozásáig. Ám a miniszterelnök nem éri be annyival, hogy mindannyiunk pénzéből nagyvonalúan támogatja kedvenc hobbiját, aminek csak egyik tétele, hogy az NB I.-ben cirka ötmillió forint a játékosok havi nettó átlagbére. A miniszterelnök hasonlóan erőteljes késztetést érez arra is, hogy időről időre váteszi tulajdonságokat megcsillantó futballszakértőként álljon a nyilvánossága elé. Erre készül csütörtök este is, azután, hogy vasárnap a válogatott kiesett a vb-selejtezőből, amivel szerinte „tüdőlövést kapott az egész ország”. Ám hogy mennyire érdemes komolyan venni Orbán futballvízióit, elemzéseit és szavahihetőségét, azt könnyű eldönteni, ha felidézzük néhány korábbi szakértését.
Én azt gondolom, hogy el tudunk jutni oda 7-8 év alatt, hogy legyen ötven olyan magyar játékos, aki az európai négy legjobb ligában, a spanyolban, a németben, az angolban, meg az olaszban játszik. Tehát nem kispados, meg azt írják róla, hanem aki minden héten kezdőként játszik
– mondta 2007-ben, a Puskás Akadémia felcsúti ünnepségén. Hát, nem lett, még a töredéke sem.
Nincs realitása annak, hogy Felcsút település NB I.-es csapatot adjon Magyarországnak. Nem szabad sem magunkat, sem a játékosainkat, sem szurkolóinkat ezzel áltatni. A körülmények, feltételek nem adottak az élvonalhoz, ezt be kell látni
– mondta ugyancsak 2007-ben a Fejér Megyei Hírlapnak.
2013-2014-re aztán valahogy csak összejött az NB I.-es tagság, Makovecz-stadion épült a kert végébe, 2020-ra meglett az első bronzérem és kupaszereplés. Azóta csak egyszer nem ért oda dobogóra a Felcsút, tavaly éppen csak lemaradt a bajnoki címről. Mindezt a márciusi állás szerint 143 milliárd forintból sikerült elérni.
Hihetetlen összegek ömlöttek az elmúlt években a felcsúti labdarúgásba. Meg is lett az eredménye: Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc csapata kiléphet az európai fociporondra. A Felcsút felemelkedésével párhuzamosan azonban tradicionális városi labdarúgóklubok süllyedtek el.
Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni
– mondta 2010 januárjában, amikor még csak a Fidesz elnökeként, de már a miniszterelnökségre készülve egy alcsútdobozi ankéton egyeztetett az NB I.-es klubok vezetőivel. Ehhez képest csak stadionokra elpattant azóta több mint 600 milliárd forint, és akkor még nem beszéltünk a valóban nem „költségvetési”, hanem a költségvetés helyett a fociba csatornázott százmilliárdokról: a tao-pénzekről, az állami cégek, oligarchák támogatásairól, a magasan túlárazott közmédiás közvetítési díjakról, a nettó ötmilliós átlagfizetéssel rendelkező NB I.-es focisták kedvezményes adózásáról.
Elképesztő közpénzeső ömlött a magyar fociba 2010 óta. Mielőtt azon vitatkoznánk, ez jó-e, érdemes tudni: ennek apró töredéke hasznosult úgy, hogy válogatott focisták kinevelése lett az eredménye. Egyre több a nemzeti csapatban az olyan játékos, aki nem Magyarországon nőtt fel, és nem a közpénzben leginkább dúskáló klubok hozták a legtöbb jó focistát.
Itt a Puskás Akadémiánál az NB I.-es csapat létezésének egyetlen egy oka van, ez pedig az, hogy minél több fiatal játékost – a megfelelő arányban kiegészítve őket rutinos futballistákkal –, szoktassunk hozzá a nagyobb terheléshez
– mondta 2013-ban, a Puskás Akadémia honlapján megjelent interjúban. Ehhez képest pár évvel később, a 2017/18-as szezonban az egész mezőnyt tekintve Felcsúton játszott a legkevesebb 20 év alatti játékos, mindössze Sallai Roland kapott 26 percet a teljes bajnokságban.
Ugyanebben az interjúban:
Megépítjük a stadionokat, nevelünk fiatalokat és bízunk abban, hogy a Puskás Akadémia minden évben két-három olyan játékost nevel, akik később az európai mezőnyben is megállják a helyüket. Ebben én biztos vagyok. És van még néhány akadémia ebben az országban, amelyek nem hiszem, hogy rosszabbul dolgoznának, mint mi. Ebből lesz a magyar futball: világszínvonalú magyar futball lesz újra.
De vajon sikerült ebből bármelyik?
A külcsín megvan, szép stadionok és jól felszerelt edzőkomplexumok épültek az elmúlt 15 évben, nemzetközi szinten is jegyzett játékosokat azonban keveset sikerült felnevelni a hazai utánpótlásműhelyekben ez idő alatt. Ameddig ebben nem következik be gyökeres változás, kár a világbajnoki szereplésben reménykedni. Hívhatják akárhogy a szövetségi kapitányt, álmokból senki sem fog tudni várat építeni.
Ugyanez a lemez került a lejátszóra négy évvel később, közvetlenül az Andorra elleni történelmi zakó előtt nyilatkozva:
A magyar futballban ma azért mennek jobban a dolgok, mert vannak akadémiák. A legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni, és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk. (…) Szóval azt gondolom, hogy ha az akadémiai rendszert stabilizáljuk, abból lesz világszínvonalú magyar futball.
Sok mindent gondolt még persze a miniszterelnök a fociról, amiről Csányi Sándor MLSZ-elnök is tudna mesélni, és mesélt is 2019-ben a HVG-nek: „Előfordult, hogy a véleményétől eltérően döntöttem, például 2014-ben nem értett egyet azzal, hogy Pintér Attilát menesztettem, és Dárdai Pált neveztem ki a helyére a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává.” Ez a kis műhelytitok nemcsak a kormányfő sajátos szerepfelfogásáról árult el sokat, hanem a két edző teljesítménye fényében Orbán szakértelméről is. 2010-ben a Sport1-nek azt is kifejtette, hogy válogatott élére nem való külföldi szakember, de magyar himnuszt hangosan éneklő Lothar Matthäust kivételnek tekintette, ahogy revideálta azt az álláspontját is, hogy „kizárólag magyar származású labdarúgót honosítunk”.
A magyar miniszterelnök bevallottan nem elégedett azzal, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány nem hívta be az Eb-keretbe Szoboszlai Dominikot. Arról nem beszélt, hogy minden létező adat azt mutatja, a játékos karrierje érdekében kellett meghozni ezt a döntést. Nem ez volt az első olyan eset, amikor a miniszterelnök fontos szereplőként szólalt meg kedvenc sportjáról.
Vannak népek, akiknek nem áll jól a futball
– hangzott el az említett, tizenöt évvel ezelőtti Sport1-es interjúban, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy nekünk, magyaroknak viszont nagyon is jól áll. Nagy kár, hogy legjobb esetben is 44 évig nem tudunk egy világbajnokságon rávilágítani erre a stílusfölényre, miközben Curacao, Haiti, Üzbegisztán, Jordánia, Panama, vagy a Zöld-foki Köztársaság kijutott jövő évi mundialra. De hogy ne menjünk ilyen messzire, velünk ellentétben a szlovákok, az albánok, a bosnyákok, a macedónok, a koszovóiak is a pótselejtezőben folytatják, akárhogy is lötyög rajtuk a foci Orbán Viktor víziójában.
Még mindig élnek Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia és a kilenc éve FIFA-tag Koszovó vb-álmai, Norvégia és Anglia brutális erődemonstárciót tartott, Curacao csodát tett, a kongóiak „kivuduzták” Nigériát. Ebben a cikkben összeszedtük a világbajnoki selejtezők legizgalmasabb történeteit.
Nem öregedett jól az idén márciusban a Trollfocinak adott nyilatkozat sem:
Az idei évet az áttörés évének nevezzük a politikában, de áttörést várok a futballban is. Ahhoz, hogy vb-döntőt játsszunk, először ki kell jutni a vb-re. 2030-ban, az összeállításom szerint, komoly dolgoknak kéne történnie
– mondta a miniszterelnök, aki korábban egy narancssárga noteszbe már felírta annak a magyar válogatottnak a névsorát, amely szerinte 2030-ban világbajnoki döntőt fog játszani.
Arról is beszélt például, hogy sok jó dolog történt 2010 óta a magyar futballban, de a legnagyobb dolognak azt tartja, amikor a magyar gyerekek kifütyülték a letérdelő angol focistákat.
Ez pedig már az írek elleni verség előtti napon hangzott el a Digitális Polgári Körök győri gyűlésén:
Az írek elleni meccs nem sportesemény lesz, hanem jellempróba. Férfiaknak kell lenni. Most kiderül, hogy milyen férfiak vagyunk.
A mentális felkészültség természetesen nagyon fontos a sportban, de a jellemhez ennek semmi köze nincs. Lehet valaki fantasztikus tehetségű futballista, és közben egy jellemtelen disznó, és fordítva. Ahogy a férfiasságról se mond el az égvilágon semmit, hogy sikerül-e megnyerni egy focimeccset.
Végezetül egy 2023-as idézet a Nemzeti Sportból:
A futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégyezres stadiont építettünk kilencvenezres helyett.
Az ilyen szigorú önkritikával nehéz vitába szállni, mindenesetre ha valamit kívánhatnánk az egész ország nevében, egész biztosan azt kívánnánk: bárcsak tényleg ez lett volna Orbán Viktor legnagyobb tévedése!
Nyitókép: AFP
Balogh Tamás László a közösségi oldalán magyarázza meg a lépést.
