A magyar futball érdeke, hogy ne hallgassunk Orbán Viktorra
A magyar miniszterelnök bevallottan nem elégedett azzal, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány nem hívta be az Eb-keretbe Szoboszlai Dominikot. Arról nem beszélt, hogy minden létező adat azt mutatja, a játékos karrierje érdekében kellett meghozni ezt a döntést. Nem ez volt az első olyan eset, amikor a miniszterelnök fontos szereplőként szólalt meg kedvenc sportjáról.
Orbán Viktor focirajongása már azelőtt fontos eleme volt a miniszterelnök karrierjének, hogy a kertje végébe nemzetközi mérkőzésekre is alkalmas stadiont építtetett volna Felcsúton. Sokáig még politikusként igazolt futballista is volt (természetesen Felcsúton), de az idő elteltével az őszinte rajongásból valamiféle Az Ország Futballokosa pozícióra váltott, aminek különösen akkor mutatkoztak meg erősen a jelei, amikor 2010-ben másodszorra is miniszterelnök lett.
Azt Orbán nagyon helyesen látta meg, hogy a foci fejlesztésére van társadalmi igény, amiről ráadásul az őt megelőző kormányok nem vettek különösebben tudomást, viszont arra talán senki nem számított, hogy az egész hazai futball a miniszterelnök játszóterévé fog válni, ahol a tulajdonosi körben fideszes politikusok váltják egymást fideszes strómanokkal, ebben a közegben pedig nem is meglepő, kinek a véleménye dönt dolgokról. Orbán szakmailag nehezen igazolható változtatásokkal tőkésítette fel a magyar futballt: állami pénzből épülnek már a másodosztályba is vadonatúj stadionok, a taopénzek pedig adózás helyett vándorolnak nagyrészt az általa alapított felcsúti Puskás Akadémiához, ahol százmilliók tűnnek el futódombra és teakonyhára.
“Megépítjük a stadionokat, nevelünk fiatalokat és bízunk abban, hogy a Puskás Akadémia minden évben két-három olyan játékost nevel, akik később az európai mezőnyben is megállják a helyüket. Ebben én biztos vagyok. És van még néhány akadémia ebben az országban, amelyek nem hiszem, hogy rosszabbul dolgoznának, mint mi. Ebből lesz a magyar futball: világszínvonalú magyar futball lesz újra” – mondta 2013-as évértékelő interjújában.
Azt nagyjából látjuk, a futballokos miniszterelnök víziói mennyire jöttek be: a már tényleg európai szinten is jó infrastruktúra a profi foci körül a nézőszámokon egyáltalán nem látszik, de a beáramló pénz is leginkább ott, hogy a Ferencvárosnak sok pénze lett külföldi focistákat igazolni, akikkel mostanra már az európai középmezőny alján sem vallanak szégyent.
De Orbánnak minden jel szerint nemcsak stratégiai kérdésekben van némi szava, vagy legalábbis szeretne magának szót, hanem hozzáértőként tanácsokkal is szeretné ellátni a szakembereket. Ilyenkor jól láthatóan egyszerre van jelen benne az idealista szurkoló, a hazai tévékből ismert semmitmondó szakértő a felvezető műsorokból, és persze a “nagy öreg”, aki arra hivatkozva kér magának szót, hogy már évtizedek óta sörözik és szotyizik kedvenc csapatának meccsein. Ahova persze néha magánrepülővel megy.
“Most éppen nem vagyok nagyon boldog, végre fölemelkedett egy magyar csillag a világ labdarúgásának égboltjára, arra készültem, hosszú hónapok óta, hogy éles meccsen is láthatjuk őt, és most kiderült, hogy vissza kellett utaznia Németországba vagy nem is tudom hova, nincsen benne a magyar keretben, a kapitány úgy döntött, hogy nem szerepelteti. Talán majd ősszel. Úgyhogy most morózusabb, rosszkedvűbb állapotban vagyok. Ilyenkor már lelkesen szoktam várni a mérkőzéseket, de most, hogy a Szoboszlai nem játszik, akinek egyébként jobbulást kívánok, ez mindent átértékel. Én a Puskás Akadémia alapítója vagyok, és külön figyelem az onnan kikerült játékosokat, akik a válogatottban is játszanak majd” – mondta Orbán szokásos péntek reggeli interjújában a Kossuth Rádión a részben Budapesten rendezett Európa-bajnokság előtt egy héttel arra a kérdésre, milyen versenyre számít.
Orbán nem mondta el előre, hogy most romantikus szurkolóként nyilatkozik, vagy Magyarország teljhatalmú miniszterelnökeként, pedig nem mindegy.
Ha előbbi, akkor persze újra elővette az emberi oldalát, és együtt dobog a szíve szurkolók százezreivel, akiknek nagy bánat, hogy nem viríthat kontinensviadalon az elmúlt évtizedek legtehetségesebb magyar futballistája.
Ha a foci szakmai részébe is rendszeresen beleszóló miniszterelnökként, akkor az egy nem is annyira burkolt üzenet Marco Rossi szövetségi kapitány felé, ami valahogy úgy szól,
apu elégedetlen.
Orbánnak ugyanis a nagy ritkán sikeressé váló magyar foci is a pillanat uralásáról szól, és ha összejön valami, fel is használja: a válogatott sikereit mindig egy kicsit saját bölcsességének diadalaként adja el, miközben az azért még most is túlsúlyban lévő kellemetlen eredményekről nem ejt különösebben szót. Kicsit ez jön ki, amikor a válogatottat a semmiből összekaparó, már most legendának számító Marco Rossi “úgy döntött”, nem szerepelteti, miközben bár lehet, hogy Orbán lelkének jót tett volna a húszéves focista látványa, maga Rossi és Szoboszlai is elmondták, egyszerűen túl veszélyes lenne fél év alatt tétmeccs nélkül, egy súlyos sérülésből frissen felépülve pályára küldeni őt. Fiatal még, pályára léphet kis mázlival a következő 15 évben minden egyes válogatott meccsen, ha viszont a 2021-es Eb-n csak egyszer is rosszul lép, oda az egész karrierje. De hát ezt a szép karriert nem lehetne olyan szépen kommentálni Facebookon, mint egy esetleges jól sikerült beállást a nyári Eb-n.
Talán ebből a gondolatból látszik meg leginkább, hogy
a miniszterelnök sokunkhoz hasonlóan valójában nem ért a focihoz, és rendes szurkolóként inkább a hőskölteményeket szereti.
Ha nem így lenne, akkor nem akadna ki egy olyan döntésen, aminek az ellenkezője szinte minden eddigi esetben elbukott: az 1998-as világbajnokságon Ronaldo erőltetett játszatása is kellett ahhoz, hogy Brazília tulajdonképpen esély nélkül kapjon ki a világbajnoki döntőben Franciaországtól, négy év múlva pedig épp a franciák ragaszkodtak annyira Zinedine Zidane szerepléséhez, hogy sérülése ellenére is nevezték a keretbe. Zidane az első két csoportmeccsen nem is léphetett pályára, a harmadikban már kezdő volt, formán kívüli játékával semmit sem tudott hozzátenni a címvédőként tovább sem jutó válogatott játékához.
De a közelmúltból is van példa: az angol Harry Kane a 2019-es Bajnokok Ligája döntőjében lett indokolatlanul gyorsan összedrótozva, hogy aztán semmit se mutasson a vereséggel végződő meccsen a Liverpool ellen. Ezek a játszatások általában azért történtek, mert edzők nem mertek abban gondolkozni, hogy kihagyják a legjobbjukat.
Az, hogy Orbán Viktor valamiért szakértőként is beleszól a magyar futball alakulásába régóta nyílt titok volt, de először 2014-ben beszélt róla a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Csányi Sándor. Az OTP-vezér 24.hu-nak adott interjúban beszélt erről: “Mindig én teszek döntési javaslatot az elnökségnek. Meghallgattam a kormányfő véleményét is, éppúgy, mint sok más, a futballhoz értő, azt szerető emberét, de a döntés és a felelősség az enyém” – válaszolta Csányi arra a kérdésre, ki dönt a futballkapitány személyéről, Orbán vagy ő? Majd hozzátette, a már leváltott kapitány, Pintér Attila 2015-ös kiválasztása előtt beszélt a kormányfővel.
Csányi azt már csak egy HVG-nek adott 2019-es interjúban árulta el, hogy Orbán szakértőként mit javasolt akkor, amikor már pár meccs után kiderült, totális tévúton jár a válogatott Pintér Attila kinevezésével: “Előfordult, hogy a véleményétől eltérően döntöttem, például 2014-ben nem értett egyet azzal, hogy Pintér Attilát menesztettem és Dárdai Pált neveztem ki a helyére a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává.”
Ezek után különösen vicces legendássá vált 2015-ös Facebook posztja, amit akkor tett ki, amikor Magyarország a norvégok elleni pótselejtezőn kijutott az Eb-re, már Dárdai kényszerű távozása miatt Bernd Storck irányítása alatt: “Na, ugye” – írta akkor Orbán úgy, mintha az ő meglátásai is hozzájárultak volna a történelmi sikerhez, miközben a valóság az, hogy az ő meglátásai ellenére jött össze minden akkor.
Úgy tűnik, Orbán kifejezetten szereti a megmagyarázhatatlan okokból kiválasztott szövetségi kapitányokat: a Magyarország határain túl zajló futballt valószínűleg évtizedek óta nem látott Pintér mellett például úgy tűnik, kifejezetten jóban volt a sporttörténelem talán legnagyobb mellényúlásával, a belga Georges Leekensszel. Persze nem lehet véletlen, hiszen bár Leekens alatt teljesen kilátástalan volt a válogatott, rövid ittléte alatt szerette szinte minden interjújában megemlíteni, milyen csodálatos ember ez az Orbán Viktor, és milyen jó a sok szép és új stadion. “Azt gondolom, hogy bíznunk kell a két elnökben, Magyarország miniszterelnökében és az MLSZ elnökében, hinnünk kell bennük, mert ők mindketten nagyszerű vezetők, és az önök országának, ahogy Belgiumnak is, ilyen nagyszerű vezetőkre van szüksége” – mondta Leekens az Indexnek 2017-ben, hozzátéve, a miniszterelnök megköszönte neki, hogy itt van. A belga edző irányítása alatt négy meccset játszott Magyarország, győzni nem tudott, egyszer ikszelt, és háromszor kikapott többek közt a futballóriásnak nehezen mondható Kazahsztántól.
Ezeket a tényeket ismerve isteni szerencse, hogy csak egy hozzáértőként hallgatja meg Orbánt Csányi, aki viszont a már említett, 24.hu-nak adott interjúban elárulta, van, amiről teljesen a miniszterelnök dönt: a légiósok honosításáról a válogatott számára. “Na, ebben, mármint a honosításban a miniszterelnöknek van szava, s ő azt mondja, kizárólag magyar származású labdarúgót honosítunk” – mondta Csányi. Úgy tűnik, ehhez a gondolatához épp úgy nem ragaszkodott annyira a miniszterelnök, mint ahhoz, hogy irreális lenne Felcsútra első osztályú futballcsapatot képzelni. Azóta valóban honosítottuk a magyar felmenőkkel bíró Willi Orbant, viszont így tettünk a jelenleg is kerettag, ráadásul az Eb-re való kijutásban is óriási szerepet vállaló Loïc Negóval is. A Fehérváron játszó focista eredetileg francia, ráadásul egy egykori gyarmatról került Európába.
A miniszterelnök Rossival is szokott egyeztetni: a szövetségi kapitány egy interjúban elmondta, hogy rendszeresen telefonálnak, és kiemelte, Orbán szerinte jobban ért a focihoz, mint ő a politikához. (Cikkünk eredeti verziójában pontatlanul idéztük a kapitányt, elnézést kérünk - a szerk.)
Orbán futballokossága, úgy tűnik, ragadós: egyik leghűségesebb követője, a külügyminiszter Szijjártó Péter is elkezdett az eddiginél sokkal látványosabban a foci körül mozgolódni. A 2020-as Magyar Kupáért járó aranyérmet például ő adta át kedvenc csapatának, a Budapest Honvédnak, intézett diplomataútlevelet jó barátjának, Dzsudzsák Balázsnak. Dzsudzsákkal akkora barátok, hogy Szijjártó alig leplezetten próbálta őt visszaszurkolni a válogatottba is, de Rossi nem tört meg. A rossz nyelvek szerint ahhoz is köze lehet a külügyminiszternek, hogy a 108-szoros válogatott focistát hírbe hozták a Honvéddal.
Hogy ténylegesen mekkora szava van Orbánnak a hazai futball szakmai részében, az talán évtizedek múlva fog kiderülni. Ha nagy, akkor az eredményeket ismerve még Európa-bajnokságokkal együtt is inkább neki lesz ciki, mint a hazai szakembereknek.
Azért hogy értsük, a miniszterelnök fociba kotnyeleskedése mennyire idegenül hatna máshol, emlékezzünk arra, hogy amikor politikai szövetségese, a Milan-szurkoló olasz Matteo Salvini három évvel ezelőtt – még belügyminiszterként – kritizálta a vezetőedzőt, amiért szerinte rosszul cserélt, mit válaszolt neki Gennaro Gattuso:
Én nem beszélek bele a politikába, mert nem értek hozzá. Salvini foglalkozzon inkább a politikával, Olaszországnak rengeteg problémája van. Ha van ideje a focival foglalkozni, akkor már régen rossz nekünk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
