Nagyszabású nekrológot közölt Tarr Béláról a New York Times, már címében „a lassú mozi titánjának” nevezve a Sátántangó rendezőjét, megjegyezve, hogy a lap kritikusa 2006-ban azt írta a rendező mesterművéről, hogy az bizonyítja, hogy Tarr „képes a világ minden nyomorúságos és közönséges szegletében megtalálni a gyönyörűséget”.
A nekrológban szólalt meg az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László, Tarr állandó alkotótársa, a többek közt a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák című filmek alapjául szolgáló regények írója. Krasznahorkai úgy fogalmazott:
Tarr Béla egyike volt korunk legnagyobb művészeinek. Megállíthatatlan volt, brutális és megtörhetetlen.
Krasznahorkai hozzátette: „Amikor a művészet elveszít egy ennyire radikális alkotót, egy ideig minden szörnyűségesen unalmasnak tűnik. Ki lesz itt a következő lázadó? Ki áll majd elő? Ki lesz, aki szétver mindent?”
