Krasznahorkai László kapja 2025-ben az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint „a lenyűgöző és látnoki műveiért, amelyek az apokaliptikus terror közepette mutatják meg a művészet erejét”.
A Kossuth-díjas író 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Nemzetközi szinten az egyik legismertebb és legelismertebb magyar író.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 2021-ben Osztrák Állami díjat kapott, amelynek indoklásában „az irodalmi intenzitás mesterének” nevezték, továbbá azt írták: „egyedülálló stílusú, lenyűgöző képi kifejező erővel rendelkező, a valós és szürreális jelenetek megtalálásában gátlástalan, hűvös iróniával és éles elmével megírt regényei és elbeszélései jól átgondoltak, tökéletesen megírtak és világosan megkomponáltak”.
„Nincsenek tervek az életemben, kifejezetten nem kedvelem őket. Ifjúkorom egy adott napjától úgy élek, hogy az általunk érzékelt térben még nem létező alakok hangját hallom, akik állandóan be akarnak lépni az észlelt valóságba. Nincs más dolgom, mint lejegyezni ezeket a hangokat. Egyáltalán nem megyek sehova azzal a szándékkal, hogy könyvet írjak. Inkább azért megyek valahova, nehogy eszembe jusson könyvet írni. De a száz vagy ezer még nem létező alak egyike jelenlétével, egyetlen mozdulatával, gesztusával bárhol képes megérinteni. Abban a pillanatban, ahogy elkapott, hallom a szavait, a történetét, a sorsát, irtózatos erővel, indulatosan jelzi, hogy neki helye van itt” – mondta a HVG-nek eddigi utolsó regénye, a Herscht 07769 apropóján készült interjúban.
2016-ban, a Báró Wenckheim hazatér című regénye kapcsán adott interjút a HVG-nek. Ebben többek között arról beszélt, hogy az ő esetében nincs különbség aközött, mikor nyilatkozik meg íróként és mikor nem íróként. „Egyszerűen nincs különbség, nincs két külön életem, nincs két arcom. A magánéletben író vagyok. És fordítva, az írói életben magánember. És ez nem játék itt a szavakkal. Állandóan működöm ugyanis. Nem osztódom attól függően, hogy mi történik pont körülöttem.”
A valóságosság és a fikció viszonyáról szólva azt mondta: „Gyerekkoromban állandó megrovásban volt részem, mivel folyton kiszíneztem, eltúloztam, elnagyoltam, egyszóval megváltoztattam az ’igazságot’. Ez nem változott. A valóság valami rendkívüli okból, amelynek a lényegével nem vagyok egészen tisztában, folyton elégtelen volt s maradt abban a formában a számomra, ahogy nyújtotta magát, ezért folyamatosan epizáltam, fikcionalizáltam, megváltoztattam az arányait, és mindig azt változtattam meg, ahol aránytalanságot éreztem a ’valóságos’ folyamatban. (…) Aztán be kellett lássam, hogy nem jó nyomon járok. A valóság olyan, mint az isten: ’meg vagyunk győződve róla, hogy van’, de még soha nem jelent meg a… bizonyosságban. Nem mutatkozik. A valóság sem mutatkozik meg. Feltesszük, hogy ’ez’ a valóság, és nem valami más. A becsületesebbek igyekeznek újra meg újra közelebb férkőzni hozzá. De hát ez olyan, mintha a szemünkkel akarnánk látni a szemünket. Engem ez kétségbe ejtett fiatalkoromban.
És akkor, Shakespeare és Dosztojevszkij útmutatásait követve, elhatároztam, hogy ’gazember leszek’. Más szóval: szélhámos. Az írás szélhámosság. De a valóságról bármit kijelenteni: az is az. Szélhámosok vagyunk. Egyszerű kis szélhámosok. Miért ne csináljam ezt foglalkozásszerűen? – gondoltam, és nekiálltam a Sátántangónak. Így kezdődött.
1954. január 5-én született Gyulán, amely várost – mint kiderül a HVG360-on is látható A báró hazatér című portréfilmből – fiatalon rendkívüli helynek látta. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. De viszonylag későn, 1985-ben robbant be igazán az irodalmi életbe a Sátántangó című regényével, ami után még hét regényt és számos novellát, tanulmánykötetet adott ki.
Krasznahorkai László Stockholmban 2025 januárjában
AFP / TT / SVD / Johan Carlberg
Ugyanebben az évben lett Tarr Béla állandó alkotótársa. A rendező szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót (1994-ben) és a Werckmeister harmóniákat (2000-ben), de Tarr utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói lóig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.
A világ számos helyén megfordult, élt Berlinben, hosszabb rövidebb ideig Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban is.
2022-ben megkapta a Libri-díjat, aminek átvételekor egy nagyon baljós beszédet mondott, amiben az orosz-ukrán háború borzalmaival állította párhuzamba a „Nagy Fenséges Irodalmat”.
George Szirtes, aki egyebek mellett a Sátántangót fordította angolra, és aki Krasznahorkaival együtt 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, tavalyi interjúnkban a fordítás kihívásairól azt mondta:„Krasznahorkainak négy könyvét fordítottam angolra, ezt folytatta Ottilie (Mulzet), és remek munkát végez. Krasznahorkai nagyszerű író, a szövegeit fordítani csodálatos munka, ugyanakkor kimerítő elfoglaltság is, aki ismeri a prózáját, pontosan tudja, miért. Lassan lehet csak haladni vele, maximális koncentrációt igényel. Napi egy óránál nem is tudtam többet fordítani belőle, és így is gyakran belefájdult a fejem. Nehéz döntés volt abbahagyni, de kimerültem egy kicsit. Márait is sokat fordítottam, vele könnyebben boldogultam.”
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta 117 alkalommal ítélték oda. A legutóbbi díjazottak között szerepelt Annie Ernaux, Bob Dylan, Abdulrazak Gurnah, Louise Glück, Peter Handke és Olga Tokarczuk.
Tavaly Han Kang dél-koreai írónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia.
A Nobel-díj történetében eddig csak egyszer díjaztak magyar szerzőt: 2002-ben Kertész Imre nyerte el a díjat „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Az irodalmi Nobel-díjat Alfred Nobel végrendelete értelmében évről évre annak a bármely országból származó szerzőnek adják át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. A Svéd Akadémia ítéli oda.
1901-ben, a díj alapításakor az értéke 40 ezer dollár volt. Az évek során az összeg többször változott, jelenleg 11 millió svéd koronát tesz ki.
A Svéd Akadémiát kezdettől fogva számos kritika érte a döntései miatt. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedő szerzők soha nem kapták meg az irodalmi Nobel-díjat (vagy akár a jelölést), míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt. A kritikusok több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek.
- Krasznahorkai: Nagyon boldog vagyok, nyugodt és ideges egyszerre
- Volt könyvesbolt, ahol az irodalmi Nobel-díj kihirdetése után 3 perccel már kitették a Krasznahorkai-műveket a kirakatba
- Krusovszky Dénes: Ezt a díjat nem a szent magyar irodalom kapta, hanem Krasznahorkai László
- Krasznahorkai szerkesztője: Kóválygunk, „mint a boldog csibék”
- Nézze meg videón, ahogy bejelentik Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díját
- Krasznahorkai László: „A fejemben végtelen hosszú mondatok futnak” – Doku360
- „Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele” – Bödőcs Tibor is gratulált az irodalmi Nobel-díjas szerzőnek
- „Kizárólag a könyveim miatt méltányolnak a világban” – HVG-portré 2012-ből Krasznahorkai Lászlóról
- „Krasznahorkai meg a sok s…ggfej” – a NER most büszke a magyar Nobel-díjra, de a díjazott több mint kellemetlen számára
- Micsoda nagyszerű hír neki és Magyarországnak! – Krasznahorkai László angol nyelvű fordítója is posztolt
- 111,5 milliós bért fizetett tavaly Krasznahorkai László egyszemélyes cége
