Valamikor a 80-as évek elején lehetett, amikor tinédzser, „csöves” unokatestvérem (és akkoriban a csöves még nem hajléktalant jelentett, hanem farmeros rocker fiatalt) szalagos magnón mutatta meg nekem a Szabad Európa Rádióból előző nap felvett műsort. A Beatrice dalai voltak. Iszonyatosan rossz minőségben szólt a Nagyvárosi farkas, a Motorizált nemzedék, a Nem kell és a többi, akkoriban nemhogy a magyar rádiókból, de még a megyeszékhelyek koncerttermeiből is kitiltott ős-Beatrice-szám.
Bár ekkor én még általános iskolás voltam, az alig hallható felvételből sütött a szabadság, a düh, a mindenféle hatalmat megkérdőjelező pimasz humor. Az egész mélyen megérintett. Talán nem volt független ettől az sem, hogy elkezdtem gitározni tanulni. Ezeket a dalokat akartam eljátszani.
Hajógyári-sziget, Beatrice együttes. A felvétel a Fekete Bárányok-koncerten készült.
Fortepan / Urbán Tamás
Később a vidéki kisváros „művházában” aztán élőben is láthattam, ahogy a teremben lévő több száz fiatal egyszerre térdepel le a Térden állva kezdő riffjére, vagy röhögve ordítja a kifigurázott mozgalmi nótákat, például a Hegyek között, völgyek között zakatol a vonatban, hogy
Tartós béke! Hurrá! / Harcolj érte! oi-oi-oi-oi!
(Ma is aktuális lenne ez a hozzáállás, de már maga a showman se úgy értené az iróniát, mint annak idején.)
A dühös, jövőtlen fiataloknál nagyon betalált az a fajta lázadás, pimaszság, beszólogatás, amit Nagy Feró jelentett és képviselt. Ki is nevezte magát a Nemzet Csótányának. (Ennek is milyen fura zöngéje van a mostani poloskázós hangulatban.)
https://www.youtube.com/watch?v=hOtJ9A9DAtw&list=RDhOtJ9A9DAtw&start_radio=1
És persze a hatalom nem is engedte a zenekart érvényesülni. Lemezről szó sem lehetett, de a koncertjeiket is tiltották. Ennek ellenére valahogy eljutott mindenhová a híre, kazettákon terjedtek a dalai. A dalok, amelyekkel fityiszt mutatott egy generáció nemcsak a kommunista hatalomnak, hanem mindenféle hatalomnak. A hülye párttitkároknak ugyanúgy, mint a begyepesedett tanároknak, házmestereknek, szülőknek, szemét főnököknek.
Minden gimis zenekar olyan dalokat akart játszani, mint a Beatrice, olyan szövegeket szeretett volna írni, mint Nagy Feró.
Beatrice-koncert egy moziban. Gidófalvy Attila (fekve), Donászy Tibor (takarva), Lugosi László, Nagy Feró, Miklóska Lajos
Fortepan / Urbán Tamás
„Ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a Bikinit”
Miután a Beatrice helyzete tarthatatlanná vált, majd feloszlott, Feró talán még nagyobb fricskát mutatott a hatalomnak. Megalakította a Bikini zenekart, amely bizonyos szempontból ugyanazt a gúnyos, lázadó hozzáállást jelentette, de artisztikusabban, kifinomultabban. Nagy Feró és a Bikini két nagylemeze (mert a későbbi Bikini már egy másik történet) a magyar popzene csúcsművei közé tartozik.
Amikor összeállítottuk a HVG-n a valaha kiadott legfontosabb magyar lemezek listáját, azon mind a két Bikini-album előkelő helyen szerepelt. Ráadásul kitörölhetetlen emlékű alakítást nyújtott 1983-ban az István, a királyban (gyakorlatilag az akkori önmagát adta a lázadó Laborc szerepében), és egy alaposan átértelmezett punkoperába csomagolva feldolgozta a Hamletet is (ezt a fiatal Sicc társulat szerencsére ma is műsoron tartja).
https://hvg.hu/kultura/20141210_Minden_idok_legjobb_magyar_lemezei__hvgh
És ne feledjük a rendszerváltás előtt indult Garázs című rádióműsort se, amelyet Feró vezetett a maga sajátos stílusában, és amely elképesztő hallgatottságot ért el, miközben olyan zenekarokat is bemutatott, mint például az akkor szárnyait bontogató Kispál és a Borz.
Szóval, nem kérdés:
Feró az egyik legfontosabb alakja a magyar popzene történetének.
Jogtalanul vitatja el tőle bárki a Kossuth-díjat! Még akkor is, ha nem ezért kapta meg Orbánéktól, hanem azért, mert ma a művészeti lázadás szerinte nem a hatalom kinevetése, a pökhendiség kifigurázása, az igazságtalanságok elleni fellépés, hanem a hatalomhoz való dörgölőzés.
A rendszerváltás után szerencsére kiadták az ős-Beatrice műsorát is. Ugyanakkor Feró, néhány dalt leszámítva, onnantól sajnos már nem a zenéje miatt lett érdekes.
Nagy Feró és a Beatrice a Budapest Arénában
Mónus Márton
Közéleti kanyarok
A rendszerváltó házibulin az akkori fideszes vezérekkel (igen, többek között Orbán Viktorral) énekelte az Azok a boldog szép napok című Beatrice-slágert, sőt felmerült – mint egyfajta előkutyapárti poén –, hogy elindul köztársasági elnöknek „Szakadt országnak szakadt elnököt!” szlogennel.
https://www.youtube.com/watch?v=NLM_E-eGdso
Ferónak először SZDSZ-es kötődése volt, amikor csalódott bennük, az MDF mellé állt, majd az onnan kivált Csurka István és a MIÉP színeiben lengette a zászlót a koncertjein. Egyre kevésbé voltak fontosak a dalai, és egyre inkább a politikai üzenetei foglalkoztatták őt magát és a fogyatkozó közönségét is. Miután a MIÉP-ben is csalódott, sokáig direkt politikai szerepet nem vállalt.
„Onnantól kiszálltam a dologból, és úgy döntöttem, hogy – hacsak nem nagyon-nagyon kérik – nem lengetem senkinek a zászlót. Korábban lengettem, aztán körülnéztem, és nem volt mögöttem senki. Látom ezt a világot, látom, mennyire nem működik, de ebbe már nem szólok bele. Az egyik nótámban azt éneklem, hogy „mindenkinek jogában áll hülyének lenni” – mondta erről a HVG-nek tíz éve.
Nagy Feró a Kossuth-díjával
Túry Gergely
A bulvár az igazi rock and roll?
Közben új játszóteret talált magának: a bulvárt. Egyre többet tűnt fel a kereskedelmi tévék celebműsoraiban.
A nagy lázadó, a fogyasztói társadalmat állandóan maró iróniával gúnyoló rocksztár korcsolyázós, táncolós műsorokban ügyetlenkedett. De ebben nem látott kivetnivalót, sőt: akkor már ezt tartotta punknak.
„Én azt gondolom, hogy az embernek élnie kell a lehetőségeivel. A lehetőség ugyanis egy kurva dolog, bekopogtat, és ha nem használod ki, akkor lehet, hogy többet feléd se néz. Én eldöntöttem – és ez egy komoly döntés volt! –, hogy részt veszek a bulvárvilágban, mert ma egyszerűen nincs más pálya. Viszont azt is megfogadtam, hogy ha már így bekurvulok a celebek közé, ott megmutatom, hogy valamit tudok, amit ők nem. És persze jöttek a támadások, hogy elárultam a rockot, elárultam a popot. De nem a szabadság a rock and roll üzenete? És én azt csinálok, amit akarok” – hangoztatta a már említett interjúban. Egyébként nem gondolta a pályáját akkor kacskaringósnak.
Nem én mentem egyszer erre, egyszer arra, a világ jött arra, amerre én voltam.
Úgy vélte, a politikához nem érdemes dörgölőzni, bár azt elismerte, az is egy útja egy popzenekar érvényesülésének. „Azt is lehet, hogy addig dörgölőzök egy párthoz, amíg fényesedik a zsebem. Ha valaki ezt választja, hát tegye. De azért ez sem adatik meg mindenkinek. Az nem úgy van, hogy odaállsz, és addig nyalod a megfelelő valagat, amíg annak tulajdonosa azt észreveszi” – magyarázta.
Nagy Feró az Összetartozunk – 40 év rock, 40 dal, közel 40 előadó – a Mobilmánia együttes karácsonyi koncertjén a Budapest Arénában 2021. december 23-án
MTI / Illyés Tibor
Orbán, a király
A 2010-es fülkeforradalom után azonban úgy tűnt, ezt elfelejtette. Rendre megszólalt a kormánypártok és főleg Orbán Viktor mellett. Hangosan migránsozott, dicsérte a kormány egészségpolitikáját, de a gender, a rezsi, a háború kérdéseiben is nagy kedvvel visszhangozta a kormányzati propaganda szólamait.
A megszokott őszinteségével ki is jelentette, hogy „Hölgyeim és uraim: én Fidesz-csicska vagyok”, és hogy mennyire „örülök, hogy Orbán Viktor a miniszterelnökünk”, mert így neki már „nem kell gondolkodni semmin, a miniszterelnök megmondja, hogy merre kell menni” és így tovább. A propaganda pedig örömmel használja is az egykori lázadót, „a kifakult sztárt”.
Legutóbb a Szőlő utcai üggyel kapcsolatos kijelentése miatt került a hírekbe, és keveredett a szokásosnál nagyobb botrányba, amikor kijelentette, hogy a lányokat futtató intézetigazgató csak kereste a pénzt, és „a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?”. (Végül ez ügyben, nagy nyomásra, sajátos módon bocsánatot kért.)
https://hvg.hu/360/20251027_nagy-fero-szolo-utca-gyermekvedelem-kossuth-dij
Ennek apropóján októberben Papp Réka Kinga is Nagy Feró közéleti személyiségének több rétegéről írt. Pontosabban Feró „taplóságának két rétegét” boncolgatta.
„A babos kendős prolizenész Nagy Feró taplósága a művészi teljesítményének magva volt: meg tudta jeleníteni az elhallgatott, jövő és kilátások nélküli élet élményét, a csórók problémáit, haragját és humorát. A 70-es évek végétől az államhatalom cipőjében a Beatrice kavics volt, büszkén hirdette, hogy ő az „alsó tízezer” képviselője… Egészen más minőségű taplóságot gyakorolt a zenei-művészi relevanciáját elveszített, középkorú, majd öregedő Feró, amikor kiállt a nosztalgiapiacra bóvlizni, ahol a kereskedelmi tévés, cseppet sem mulattató mulatós műfajokban alkotott maradéktalanul érdektelent.”
Ma pedig Papp szerint leginkább „önmaga kiüresedett bábjaként tátog egy bizonyos közönségréteg felé. Ezt a funkciót tölti be, amikor bólogatni jár lakossági találkozókra, amikor biodíszletként kiállítják fideszes rendezvényeken: a kormányt támogató sakálkórusból ő az egyik recsegő mellékszólam. Mindenkinek, aki szereti. Mindenkinek, aki valaha kicsit lázadónak, nonkonformistának gondolta magát. Gond csak akkor van Feróval, ha néha megszólal. Megőrizte azt a képességét, hogy vaskosan és köntörfalazás nélkül kiböffentse azt, amit mások elhazudnak, körmükszakadtáig tagadnak, de legalábbis körültáncolnak és félremagyaráznak”.
Nagy Feró 2006-ban
Fazekas István
Szerencsére Nagy Feró művei sokkal tovább fennmaradnak majd, mint a közéleti megmondásai. Prieger Zsolt írta 2020-ban róla, hogy egyszerre volt a nemzet csótánya, és „a 70-es évek legvégének, a 80-as évek elejének szerethető nonkonform lelkiismerete. Ízig-vérig rongyos punker, magyar, sőt, ká-európás zseni, aki pár évre olyan érzékenységet kapott valahonnan, mint egy Iggy Popból és Henry Rollinsból összegyúrt Táncsics Mihály. Mielőtt ’kifakult sztárrá’ vált volna, kicsit szabadságharcos is lehetett”.
Szerencsések, akik még ezt a Ferót látták, ezt a Ferót ismerték. Jó volna erre gondolni Feró 80. születésnapján is. De az a minimum, hogy meghallgatjuk, mondjuk, a Hova lett? című lemezt.
https://www.youtube.com/watch?v=Rg_VH0ll4dg
Nyitókép: HVG / Túry Gergely
