„Úgy gondoljuk, a kortárs magyar zene ragyogó 20. századi periódusa – amelynek során olyan nevek váltak a világon mindenhol ismertté és tiszteltté, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter – alapot teremtett arra, hogy kijelentsük: ez a művészeti ág kiemelkedően reprezentálja a magyar kultúrát a világban, egyik leginkább exportképes produktuma országunknak, amely megérdemli, hogy a politika stratégiai területként” ismerje el, és ennek megfelelően támogassa – írják a magyar komolyzenei élet képviselőit tömörítő szervezet tagjai, köztük az idén 100 esztendős Kurtág György.
A szervezet a megújuláshoz kilenc pontból álló javaslatcsomagot is készített, amelynek főbb elemei a következők:
Újra kell gondolni azt a jó részben még ma is a szocializmusból örökölt struktúrát, amely már nem felel meg egy korszerű, európai zenei élet kívánalmainak.
A magyar zenei életben még mindig egy alapvetően 19. századi szemlélet uralkodik: az operajátszás, a zenekari és kóruskoncertek és a szólista produkciók elismertek, minden, ami ezen kívül esik, a periférián tengődik.
Mindez a finanszírozási rendszer újragondolását is megkívánja:
„A támogatási rendszernek kultúrpolitikai feladatokhoz kellene kapcsolódnia – mint ez Európa legtöbb országában történik, a francia modell lehet kiemelten tanulmányozandó –, világos kvótákat kell szabni, milyen arányt képviseljen a magyar zene, és azon belül a kortárs zene. A kiemelt állami támogatásban részesülő zenei egységeknek meghatározott időközönként legyen kötelességük új magyar művet rendelni, bemutatni, és repertoáron tartani” – szól az állásfoglalás, amely szerint fontos, hogy meghatározott kultúrpolitikai feladatok kapcsolódjanak a támogatásokhoz (pl. hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez, kistelepülésekre, idősotthonokba, börtönökbe stb. is eljuttatni a művészi zenét).
Amennyiben megmarad az NKA, vagy feláll egy új, alapvetően projektfinanszírozással foglalkozó intézmény, lehetővé kell tenni a többéves projektekre való pályázást, ami nélkül a nemzetközi zenei térben lehetetlen a tervezés.
A kurátorok kiválasztásánál biztosítani kell, hogy ne történhessen összeférhetetlenség, de olyan szisztémát kell kialakítani, amiben a zenei élet legkiválóbb képviselői is időszakosan jelen lehetnek. Ez lehet az egyik biztosítéka annak, hogy Magyarország visszaszerezze a 20. század elején még meglévő nemzetközi zenei presztízsét.
https://hvg.hu/360/202251_kurtag_gyorgy
A zenészek kitérnek a közönségnevelésre is, amely minden területe átgondolásra szorul, és amelynek a legelső lépése az iskolai zeneoktatás újragondolása kell legyen.
Kodály Zoltán öröksége ma is számos értékes elemet kínál, amelyeket meg kell őrizni. Ugyanakkor a jelenkor társadalmi és kulturális valóságára reflektáló új szemléletre, „új Kodályokra” van szükség, akik képesek a kodályi szellemiséget korszerű formában továbbgondolni.
Az új rendszerhez új emberek is kellenek. Ezért az aláírók szorgalmazzák olyan fórumok létrehozását, ahol nem a másfél évtizede kultúrát meghatározó személyek, hanem az eddig háttérbe szorított, ám mégis kompetens emberek újra felszólalhatnak, megoszthatják gondolataikat a jövőről – zárul az állásfoglalás, amelynek aláírói:
Tihanyi László – elnök, Csalog Gábor, Csapó Gyula, Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Dukay Barnabás, Horváth Balázs, Kondor Ádám, Kurtág György, Lukács Miklós, Sáry László, Serei Zsolt, Szigetvári Andrea és Vajda Gergely.
Nyitóképünkön a 100 esztendős Kurtág György. Fotó: HVG / Fazekas István
