Ritkán látni olyan szórakoztató és humoros dokumentumfilmet, mint a Kurtág-töredékek. Szándékosan akarták könnyedebbre venni a hangnemet, direkt nem szerettek volna komoly életrajzi filmet a kortárs magyar komolyzene legendájáról?
Kezdettől fogva cél volt, hogy ne egy legendát emeljünk még feljebb, hanem egy embert mutassunk meg. Az volt a csodálatos, hogy ebben Kurtág maga is partner volt: úgy gondolta, ez a film lehetőség számára, hogy elmondjon valamit, ami fontos neki. Mi igazából csak megfigyeltük őt. Nem akartunk egy koncepcióval odamenni hozzá, hogy mi ezt akarjuk leforgatni, és ehhez most ezt kellene csinálnia.
Rengeteg beszélgetésünk volt, de azok nem arról szóltak, hogy én végigmentem a kérdéssoromon, hanem alapvetően ő beszélt, és ő azt mondta, amit szeretett volna mondani. Az, hogy egy megfigyelő pozícióba bújtunk bele, lehetőséget adott arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá. De nyilván ehhez kellett az is, hogy tudtuk, rengeteg időnk van, nem két órát adott nekünk.
Mennyi időn keresztül tartott a forgatás?
Négy éven át, és körülbelül 300 óra nyersanyagunk volt, ebből lett végül 2 óra. Tudtuk, hogy nagyon sok jó jelenetünk van, de hogy mindezt miként fogjuk kiválogatni, mi legyen az, ami bekerül a filmbe – az a legkeményebb része az egész filmkészítésnek.
https://hvg.hu/360/202251_kurtag_gyorgy
Miért szerette volna megcsinálni ezt a filmet?
Ez egy megkeresés volt: Gőz László, Ugrin Julianna és Fazekas Gergő találkozóra hívtak a BMC-ben. Kitalálták, hogy jó lenne Kurtágról egy nagyobb filmet készíteni, hiszen talán ez lehet az utolsó lehetőség rá. Annyit tudtak rólam, hogy engem érdekel a kortárs klasszikus zene. Kurtágot egyébként nem igazán ismertem, sőt, volt egy pici távolságtartásom is az ő zenéjével szemben.