Hogy mennyire megváltozott a sajtó szerepe a választások óta, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy cikkünk hatására Forsthoffer Ágnes lecserélte a történelmi házelnöki széket egy piros, magas támlás, gurulós irodaszékre. (Borítóképünkön az azóta lecserélt szék látható.) Be kell valljuk, nem pont ez – a Parlament eredeti berendezésének durva megbontása – volt a célunk, de hát a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A székcsere felrobbantotta az internetet; politikusok, újságírók fejtették ki véleményüket, mintha legalábbis az volna az országban a legfontosabb kérdés, hogy min ül a parlament elnöke. Nem térnénk ki a pró és kontra érvekre, ellenben úgy gondoljuk, hogy tartozunk annyival, hogy a szék-ügyet rendbe tegyük.
https://hvg.hu/itthon/20260520_modern-csere-forsthoffer-agnes-muzeum-124-ev-hazelnok-szek
Megírtuk, a NER milyen műtárgyakat konfiskált el a múzeumoktól, és hogyan bánt velük (volt, amelyik szőrén-szálán eltűnt, például Stromfeld Aurél kanapéja), cikkünk megjelenése után is érkeztek új információk: az egykori Nemzeti Erőforrások Minisztériumában dolgozó egyik magas rangú hivatalnok azt állította, hogy bizony az év végi leltároknál előfordult, hogy egy-két nagyértékű múzeumi festmény hiányzott a munkaszobákat és folyosókat is beborító műalkotások közül. (Ezzel kapcsolatban további kérdésekkel fordultunk a hivatalokhoz.) Az is kiderült, hogy például az egykoir Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik, a Fidesz által kinevezett elnöke Apponyi Albert egykori íróasztalát hozatta el az Iparművészeti Múzeumból. De térjünk vissza a házelnök ülőalkalmatosságára.
https://hvg.hu/360/20260514_karmelita-belugyminiszterium-budai-var-mukincsek-muzeum
A cikkben leírtuk, hogy 2012-ben Kövér László elkérte a Magyar Nemzeti Múzeumtól (MNM) azzal a indokkal, hogy kiállítják az akkor újjáalakuló Országgyűlési Múzeumban. Ám cseles volt a házelnök: nem a múzeumba vitette, hanem a következő évben a saját feneke alá, az ülésterembe. Próbáltuk megkérdezni Bellavics Istvánt, az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának mostanában nyugdíjba ment vezetőjét, hogy miért nem került be a szék a múzeumba, de ő ránk csapta a telefont már a bemutatkozásunk után.

Levitték az alagsorba
Az Országgyűlési Múzeum munkatársait kértük meg, hogy idézzék fel, hogyan került ki a szék az ülésteremből, és 2013 előtt milyen széket használtak a házelnökök.

Az eredeti házelnöki szék, melyet Steindl Imre, az Országház építője tervezett, és Thék Endre asztalos gyárából került ki, az ötvenes, más források szerint a hetvenes években használhatatlanná vált, és nem újították fel. Azt nem tudni, mikor került Nemzeti Múzeumba. Az Országgyűlési Múzeum szerint valószínű, már az ötvenes években, ez logikus is volna, mert akkoriban számolták fel az akkori Országgyűlési Múzeumot. Kuti Klára, a MNM Legújabbkori bútor- és berendezés gyűjtemény vezetője szerint azonban a széket 1972-ben adták át a Munkásmozgalmi Múzeumnak, több más, a szocialista Parlament által kevésre becsült tárggyal együtt, például két régi miniszteri fotellel, és a parlamenti étkészlet néhány megmaradt darabjával együtt. 1990 körül került a MNM-ba a szék, mert ekkor olvadt be a Munkásmozgalmi Múzeum anyaga a Nemzeti Múzeumba. Így került be az intézmény 1996-ben nyílt állandó kiállítására.

De miért Tisza István székéről beszélünk?
A szék nemcsak Tisza Istvánhoz kötődik, valószínű ezt használták elődei is, de a dualizmus-kori házelnökök közül az ő működése volt a leginkább történelmi jelentőségű. Már az 1912-es megválasztását is hat halálos áldozatot követelő összecsapások fogadták: ez volt a május 23-i „Vérvörös csütörtök”. Tisza erőszakkal törte le az ellenzéki obstrukciót. A vitatott véderőtörvény esetében pedig nem engedte felszólalni az ellenzéki képviselőket, és vita nélkül szavazásra tette fel a törvényt, amit a többség el is fogadott. Több ízben is a rendőrséggel vezettette ki az emiatt tiltakozó, dühöngő, lármázó ellenzéki képviselőket. Kovács Gyula, az elsők között kitiltott képviselők egyike, pár nappal később merényletet kísérelt meg a házelnök ellen. Nem csoda, hogy kevesen hiányolták az ülőalkalmatosságot a teremből – egészen az ellenzékkel szemben szintén kemény eszközökkel fellépő Kövér Lászlóig.
Mindeközben a Parlamentben székügyben teljes volt a káosz

„A Rákosi- és Kádár-korszakban több, különböző széket használtak, nem volt központi koncepció” – közölte a múzeum. A rendszerváltás aztán sok egyéb ügy mellett a házelnöki székre is hatással volt. Szabad György, a rendszerváltás utáni első házelnök, nem akart Országgyűlési Múzeumot létrehozni, és nyilván személyesen sem ambicionálta a fetisisztikus ereklyekapcsolatot Tisza Istvánnal. Az Országgyűlési Múzeum szerint a rendszerváltást követően a házelnökök egy másik, a főrendiház számára készült, az eredetinél díszesebb, intarziás ülőalkalmatosságot használták 2013-ig.

Két alternatívája is lenne a sima irodaszéknek
A Tisza István székének nevezett, minden bizonnyal az eredeti berendezéshez tartozó műtárgy valóban nincs rossz helyen az Országház múzeumában, nem baj, ha nem mindennapi használatra szolgál. Megfontolandó lenne viszont az, hogy a ma már nem használt főrendiházi szék kerülne vissza, hiszen ezzel a Tisza-kormány a rendszerváltás parlamentjével és a nagy tekintélyű politikussal, történésszel, Szabad Györggyel vállalna kontinuitást.
De azok a vélemények is megfontolandók, hogy az eredeti berendezési tárgyról készüljön egy hiteles másolat, és azt használják az elnökök. Ókovács Szilveszter, aki a Facebookon arról írt, hogy az Opera asztalosműhelye vállalja a házelnöki szék hasonmásának elkészítését, úgy fogalmazott: ha az Országgyűlési Múzeumba szánják az eredeti, 1902-es darabot a kímélet miatt, „mégsem fog változni a történelmi enteriőr”. Még a költségeit is ő és fideszes képviselő felesége állná.

Szinte bizonyos, hogy a legrosszabb megoldás a mostani helyzet: a Parlament üléstermében – amely a magyar iparművészet egyik emblematikus teljesítménye – az egyik legfontosabb bútort egy csúnyácska irodaszékre cserélik.
Cikkünk megjelenése után leltünk rá Kuti Klára jóvoltából erre az alábbi képre, mely a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításán készült. Ezzel a tárggyal illusztrálták a „Vérvörös csütörtököt” , és Tisza István működését. Valószínűleg ez a kontextus tette az egyszerű berendezési tárgyat „Tisza István székévé”.

A szék melletti múzeumi felirat szerint: ”A képviselőház elnöki széke, amelyet 1902-től 1945-ig a mindenkori házelnökök használtak, s amelyben Tisza István is ült 1912. június 7-én, amikor Kovács Gyula ellenzéki képviselő revolverrel sikertelen merényletet hajtott végre ellene.”
Ezek szerint a szék lecserélése tudatos, és szimbolikus lépés volt a háború utáni politikai kurzus részéről. Ahogy szimbolikus volt Kövér László részéről a visszahozatala, és most az eltávolítás is.