A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Kortesbeszédében Ursula von der Leyen végigvette az Európa egyesülésének folyamatát a második világháborút követően, szólt a vasfüggöny leereszkedéséről és a prágai tavaszról is (a magyar forradalmat nem említette). Szólt a jelent fenyegető veszélyekről, elsősorban Oroszország Ukrajna ellen indított háborújáról, de megemlítette a közel-keleti válságot és Kína agresszív eszközökkel vívott gazdasági versenyét.
Ne legyen kétségünk, mi a tétje ennek a választásnak. Békés és egyesült Európánkat a populisták, a nacionalisták és a demagógok soha nem látott kihívások elé állítják. Akár a szélsőjobbról, akár a szélsőbalról
– szögezte le Von der Leyen. A német politikus az Európai Néppárttal közösen elért eredménynek nevezte a gazdaság zöldítését, az orosz energiától való függőség megszüntetését és a migrációs paktum elfogadtatását is. Utóbbi kapcsán kijelentette, hogy “mi, európaiak döntjük el, hogy ki és milyen körülmények között érkezzen Európába. És nem a csempészek és emberkereskedők szervezett bűnözői csoportjai”.
Külön kitért a mezőgazdasági termelők helyzetére is és elfogadhatatlannak nevezte, hogy a gazdák alkalmanként bekerülési ár alatt kénytelenek az áruikat értékesíteni.
Ezért a rendszert újra fenntartható alapokra kell helyezni. Kemény munkájuknak meg kell fizetni a gyümölcsét! Szeretnék egyértelművé tenni, hogy az EPP mindig a gazdáink mellett lesz
– fogalmazott. Határozottan elítélte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, akire “Hágában egy tárgyalóterem vár”. Kijelentette, hogy Európa még több támogatással, pénzzel és fegyverrel fogja segíteni Ukrajnát, ameddig erre szükség van. Ennek érdekében a védelmi ipar felturbózásának szükségességéről beszélt – amelyre vonatkozóan két nappal ezelőtt tette le javaslatát az Európai Bizottság.
Ursula von der Leyent állva tapsolták meg a küldöttek a Néppárt kongresszusán, akit végül 400 igen, 89 nem szavazattal választottak meg.
Az Európai Bizottság elnökének személyére a tagállamok tesznek javaslatot, és az Európai Parlament hoz róla döntést. A csúcsjelölti rendszer értelmében a választásokon legjobb eredményt elérő pártnak kellene a Bizottság elnökét adnia. Ez azonban csak a parlament olvasata, a tagállamok fenntartják a jogot, hogy önállóan döntsenek. Jelenleg a tagállami vezetők körében is az Európai Néppárt rendelkezik messze a legtöbb állam- és/vagy kormányfővel, és három hónappal a választások előtt is magabiztosan vezetik a közvélemény-kutatásokat.
Öt évvel ezelőtt mégsem a néppárti csúcsjelölt, Manfred Weber, hanem az európai nagypolitikában teljesen ismeretlen Ursula von der Leyen lett a bizottsági elnök. A parlamenti végszavazáson minimális, kilencfős többséggel kapta meg a szükséges támogatást.
A június 6–9-i választásokat követően az állam- és kormányfők várhatóan néhány nappal később, június 17-én, rendkívüli csúcstalálkozón teszik meg személyi javaslataikat.
