“Nem az a legnagyobb kockázat, hogy az AI hibás információkat közöl, vagy rosszul alkalmazzuk, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia mögött álló emberek istent játszanak” – sommás ítélettel foglalták össze a legutóbbi, jogvédelemről rendezett hollandiai konferencián a szakértők, hogyan sérülhet az emberi méltóság vagy a véleménynyilvánítás szabadsága az új, mesterséges intelligencia által meghatározott technológiai környezetben. A figyelmeztetést olyan szakértőktől jön, mint Julie Posetti, aki az UNESCO első, forrásvédelemről szóló jelentésének összeállítója és Christopher Wylie, a Cambridge Analytica botrány kirobbantója.
Posetti szerint a legtöbb hibalehetőség az információszűrés alkalmazásában van, és Clay Shirky amerikai techguru megállapítására emlékeztetett: „nincs olyan, hogy információtúlterhelés, csak szűrőmeghibásodás van”. Az egyre nagyobb információmennyiség, amivel az újságírók és a sajtófogyasztók is szembesülnek, azt eredményezi, hogy elvesztik az emberek a meghatározó, lényeges információk, tények iránti érzékenységüket, elvész az „igazságkeresés”, viszont egyre több feszültség halmozódik fel, egyre megosztottabbá válik a társadalom – hangsúlyozza az újságíró.
Korábban is gondot okozott a releváns és irreleváns, a hamis és igaz állítások megkülönböztetése, de a mesterséges intelligencia által generált tartalmak megsokszorozták ezt a problémát – állítja Wylie. A szakember szerint az AI tartalomgyártásba való bevezetésével az emberi autonómia csorbul. „Képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol mindent, ami rólunk szól, rögzít, közvetít, elemez valami. De mi, akikről ez az egész adathalmaz szól, mindezt nem követhetjük. A döntésekbe sem látunk bele. Hogyan maradhatunk cselekvőképesek, ha közben ez alakítja azt, ahogyan a világ rólunk gondolkodik?” Az adatelemző szerint, amit most megélünk, az nem más, mint globális „infantilizáció”, amely az autonóm döntéshozás emberi képességét teszi tönkre.
Wylie a Szilícium-völgyben folyó kutatásokkal kapcsolatban úgy fogalmaz, ami ott folyik, az pont olyan, mint más vallási „kultuszok” gyakorlása. Elon Musk egyszer azt mondta: „Isten megjelenhet a szervereimen” – emlékeztet Wylie, aki úgy véli, egyre nagyobb a különbség a programozók, az adatkezelők, adatelemzők információhoz férése és az átlagpolgárok információszabadsága között, az utóbbiak kárára. Az előbbiek, a rendelkezésükre álló technológiák és információk miatt „istent játszhatnak”, olyan hatalmat képviselnek, amelynek teljesen kiszolgáltatott a felhasználó. Nem csak technológiai értelemben, nem csak azért, mert az emberek elfogadják, hogy a mesterséges intelligencia mindent tud, viszont nem kérhető rajta semmi számon (a morális felelősség a felhasználóé marad), hanem azért is, mert a technológiai hatalom politikaival szövetkezik. A legismertebb techguruk, Elon Musk, az Open AI mögött álló Sam Altman, a PayPalt alapító Peter Thiel rendkívül szoros kapcsolatban áll a Fehér Házzal és a Trump-adminisztrációval.
A digitális technológiát a világ évtizedek óta semlegesnek tartja – inkább egyszerű eszközként kezeli, mint ideológiaként értelmezi. Wylie erős szavakkal cáfolja ezt a nézetet: „A technológia fejlesztése ideológiailag meghatározott. Az internet minden eleme a kapitalizmus logikája szerint működik. Az algoritmusok nem bővítik a választási lehetőségeket, hanem szűkítik azokat. Megosztanak, és pénzzé tesznek minket.” Az adatpiac pedig ugyanolyan módon szerveződik – hangzott el az amszterdami konferencián –, mint ahogy a gyarmatbirodalmak születésekor üzleteltek a gyarmatosítók a nyersanyagokkal. Ennek a globális piacnak a működése kiszolgáltatottá teszi a helyi piacok működését, a helyi felhasználókat. Utóbbiak elveszítik az ellenőrzést a piacok fölött, nincs befolyásuk a folyamatokra, kiszolgáltatottá válnak. A helyiek minden erőfeszítése arra megy rá: hogyan maradhatnak felhasználók, hogyan felelhetnek meg az adatszolgáltatók feltételeinek.
Európa ebből a szempontból külön utat jár be, például akkor, amikor a mesterséges intelligenciára vonatkozó rendeletet fogad el az EU, így bekerül a tagállamok jogi környezetébe. Posetti üdvözölte ezt a kezdeményezést, különösen azért, mert „bizonyos fokú elszámoltathatóságot” biztosít, de emlékeztet arra, amilyen úttörő feladatokat vállal az EU olyan mértékű nyomás nehezedik is rá. Az is felmerült, hogy az Egyesült Államok szankciókkal sújthatja azokat az uniós tisztségviselőket, akik az EU állampolgárainak digitális jólétéért felelős Digital Services Act (DSA) végrehajtásáért felelősek. Christopher Wylie arra emlékeztet, Dávid és Góliát harca folyik, a techmilliárdosok az amerikai törvényhozással szövetkezve harcolnak a digitális jogbiztonságért küzdő EU ellen.
Abszurd módon – emlékeztettek az amszterdami konferencia résztvevői –, ma több biztonsági szabály vonatkozik egy kenyérpirítóra, mint a több millió vagy milliárd felhasználóval rendelkező platformokra. Az AI-jal kapcsolatos viták, értettek egyet a résztvevők, nem a technológiáról szólnak, hanem magáról a demokráciáról – arról, hogy ki dönt az igazságosságról, a cselekvőképességről és a hatalomról a 21. században.
Juli Posetti kormányok közötti megoldásokat és megegyezéseket szorgalmaz, ahhoz hasonlóan, ahogy a második világháború után, 1945 októberében létrejött az ENSZ, vagy ahogy 1949 májusában megalapították az Európa Tanácsot. „Ezek az intézmények a világégés után születtek – a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok biztosítása érdekében. Hasonlókat kell újjáépítenünk a digitális korszakban is, mert a nemzeti szabályozás önmagában nem elégséges és nem működőképes.”
Wylie provokatív módon a „feminista internet” kiépítésére tesz javaslatot. „Jelenleg nincs olyan internetünk, amelynek célja az lenne, hogy segítsen, felszabadítson és bővítse a választási lehetőségeiket” – mondj a szakértő, aki szerint a digitális tér a jelenlegi formájában elválaszt másoktól, és alkalmatlan a valódi közösségépítésre. A marginalizált felhasználók helyzetbe hozása, a hatalmi viszonyok újraértelmezése a biztonságos digitális tér jellemzője. Jelenleg az internetes kereskedelem optimalizálása szinte az egyetlen cél, pedig a digitális tér társadalmi tér, amelyben nem lehet kompromisszumokat kötni az emberi jogok kárára, nem lehet feladni azokat. „A digitális közszféra alkotmányos védelmére van szükség” – hangsúlyozza a szakértő, aki szerint elengedhetetlen, hogy a közösségi platformok büntetőjogi felelősséget vállaljanak. Az európai szabályozással kapcsolatban számos kifogást meg lehet fogalmazni, de erénye, hogy a Szilícium-völgy befektetőivel szemben a technológiát az emberek szolgálatába állítja. A kérdés az, hangzott el Amszterdamban, hogy ellen lehet-e állni a digitális oligarchák hatalmának?
Európa jogilag felkészült, a jogérvényesítés a millióeurós kérdés
Az elmúlt években az Európai Unió átfogó digitális szabályozási keretrendszert hozott létre, amely magában foglalja a digitális piacokról szóló rendelet (DMA), a digitális szolgáltatásokról szóló dokumentumot (DSA) és a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletet (AI Act). Az Európai Bizottság ez alapján hat szolgáltatót minősített „kapuőrré”. Ennek megfelelően az Alphabetnek, az Amazonnak, az Apple-nek, a BytDance-nek, a Metának és a Microsoftnak biztosítania kell a digitális szabályozási keretrendszer betartását. 2024 márciusában a Bizottság jogsértési eljárást indított az Alphabet, az Apple és a Meta ellen, és ennek folyományaként összesen 700 millió eurós bírságot róttak ki az említett cégekre idén áprilisban. A bírság egyaránt védeni kívánta az Unión belüli fogyasztói jogokat, a tisztességes versenyt és a széles körű kínálatot.
Fél évvel a felfüggesztett romániai választások előtt, 2024 márciusában a Bizottság a politikai választások körüli kockázatok mérséklésére vonatkozóan is ajánlást fogalmazott meg. Az igyekezet hasznos volt de kései, a román államelnök választást alapvetően befolyásolni tudták az interneten terjedő dezinformációs anyagok és az algoritmus manipulálása. Két hónappal az első ilyen európai választás után, 2025 januárjában Henna Virkkunen, a Bizottság alelnöke úgy fogalmazott: „az algoritmus átláthatóságának és ellenőrizhetőségének” központi szerepet kell kapnia a keretszabályozásban.
Ezekkel az intézkedésekkel egyidőben létrejött az európai, mesterséges intelligenciát felügyelő testület, amely a brüsszeli központ és a tagállami delegáltak közös munkája révén működik. Cél felügyelni és biztonságos körülmények között támogatni az AI európai felhasználását.
Bár egyre-másra születnek a rendeletek, jönnek létre az intézmények, Európa mesterséges intelligencia-ökoszisztémája még mindig túlnyomórészt külföldi technológiától függ. A kontinensen használt szinte összes nagy nyelvi modell – a ChatGPT (OpenAI), a Gemini (Google), a Llama (Meta) és a Claude (Anthropic) – amerikai székhelyű vállalatok által fejlesztett és üzemeltetett modell. Az Európai Parlament közzétette az „Tegyük Európát mesterséges intelligencia kontinenssé” című jelentését, amelynek végkövetkeztetése az, hogy a számítástechnikai fejlesztések és a felhasználói készségfejlesztés is jelentős uniós befektetést igényelnek. Eddig Európa a végrehajtás helyett a szabályozásra koncentrált, és azt kockáztatta, hogy technológiai szuverenitás nélküli szabályozó hatalom marad.
Franciaország és Németország a szigorúbb szabályozás és a versenyképesség megőrzése között próbál egyensúlyt teremteni. A közös cél, hangzott el digitális szuverenitásról szóló november 18-i berlini egyeztetésen, hogy úgy hangolják össze Európa digitális autonómiáját a gazdasági ambícióival, hogy közben kezelik az Egyesült Államok és az EU között kialakuló feszültségeket is.
A politikai ösztönzés ellenére az AI alkalmazása Európában továbbra is korlátozott. Az európai nagyvállalatok körében 41,2%-os a mesterséges intelligencia használata, míg a kis- és közepes vállalatok esetében ez az arány alig éri el a 13 százalékot. Az európai munkavállalók körülbelül 12 százaléka használ jelenleg generatív mesterséges intelligencia eszközöket a mindennapi munkájában. Az Eurobarometer idei felmérése szerint az európaiak több mint 60 százaléka pozitívan tekint a munka során alkalmazott mesterséges intelligenciára, de 84 százalékuk aggodalmát fejezte ki a magánélet és a személyes integritás védelmével kapcsolatban. A közvélemény-kutatási adatok arról árulkodnak, Európa kíváncsi az AI-ra, látja a felhasználás kockázatait, de minden fel- és rákészülés ellenére kiszolgáltatott a globális techóriások működésének.
Ez a cikk a PULSE projekt részeként készült, amely egy európai kezdeményezés a határokon átnyúló újságírói együttműködések támogatásával. Közreműködők: Gian Paolo Accardo (Voxeurop, Párizs) György Folk (EUrologus/HVG, Brüsszel), Elena Sánchez Nicolás (EUobserver) és Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyolország) közreműködtek a cikk elkészítésében.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
