2013-ban egy tragikus eset országos felháborodást váltott ki Romániában: a négyéves Ionuț Anghel halálát Bukarestben egy kóbor kutyafalka támadása okozta. A román főváros akkori polgármestere, Sorin Oprescu könnyeivel küszködve tartott sajtótájékoztatót.
A Tei parkban, nem messze a tragédia helyszínétől, ma piros-fehér tábla figyelmeztet: kutyát behozni tilos. A környékbeliek szinte szó szerint ugyanúgy idézik fel a történteket: Ionuțot több százszor megharapta egy falka, miközben hatéves testvérével a park közelében játszott. Nagymamájuk egy padon ült, és – ahogy később mondta – egy pillanatra szem elől tévesztette a gyerekeket, akik egy magánterületre tévedtek.
Nem ez volt az első halálos kutyatámadás. 2011-ben egy nő vesztette életét, miután egy vállalati telephelyen kutyák támadták meg, 2006-ban pedig egy japán üzletember halt meg, miután az állatok elharapták az egyik artériáját.
A közvélemény nyomására 2013-ban a kormány rekordidő alatt tárgyalta meg és nyújtotta be a régóta halogatott jogszabályt, amely a kóbor kutyák kezelését szabályozza. A törvény – más rendelkezések mellett – lehetővé teszi a befogott állatok tömeges elaltatását, amennyiben két héten belül nem jelentkezik értük gazda vagy befogadó.
A megelőző évben, 2012-ben mintegy 16 ezer harapásos esetet regisztráltak Bukarestben. Akkoriban a becslések szerint körülbelül 65 ezer kóbor kutya élt a román főváros utcáin. Sok bukaresti – akárcsak Orhan Pamuk Furcsaság a fejemben című regényének bozaárusa – megtanulta, hogyan kell úgy végigmenni az utcán, hogy ne változtasson léptei ritmusán, „de amikor a kutyák, amelyek egy pillanatra elhallgattak, újra ugatni kezdenek, nincs más, csak futni”.
A jelenség kialakulásának több oka volt. A tömeges épületbontások után sokan kisebb, állattartásra alkalmatlan lakásokba költöztek a lakosok. A kutyákat azelőtt gyakran őrzésre használták: láncra verve tartották őket építkezéseken és gyártelepeken. A gazdák jelentős része nem volt tisztában az ivartalanítás fontosságával sem, az állatok szabadon szaporodtak. A Ionuț-törvény hatályba lépése után megkezdődtek a tömeges elaltatások.
Egyik napról a másikra eltűntek a kutyák
– emlékszik vissza Alexandra M., egy harmincéves állatorvos, aki a Tei park közelében dolgozik egy állatkereskedésben. Szerinte sokan nem értik, hogy ez egy összetett ökológiai rendszer: „Mindenki kiskutyát akar, de amikor felnő, már nem foglalkoznak vele. Aztán jön a következő alom – hat újabb kölyökkel.”
„Románia jelenleg az az európai ország, ahol a legproblémásabb a kóbor kutyák kezelése, mivel továbbra is hatályban van – és aktívan alkalmazzák – az egészséges állatok leölését lehetővé tevő jogszabályt” – mondja Manuela Rowlings, a Four Paws (Négy Mancs) nemzetközi állatvédő szervezet kóbor állatokkal foglalkozó részlegének vezetője az El Confidencialnak adott interjújában. A bécsi székhelyű Four Paws immár 25 éve foglalkozik Kelet-Európában a kóbor kutyák és macskák helyzetével. A szervezet legfrissebb, állami menhelyekről gyűjtött adatai szerint, „a több mint száz romániai közmenhely legalább fele ma is altat el kutyákat”.
Rowlings szerint mindez nem nevezhető eutanáziának. „Egészséges állatokat áldoznak fel pusztán azért, hogy helyet szabadítsanak fel. Egyes esetekben a kutyákat szinte megújuló erőforrásként kezelik: befogják őket, megölik, majd újabb és újabb szerződések révén üzletet csinálnak belőlük.” Mint mondja, a befogás, a szállítás és a hamvasztás, mind olyan közbeszerzések tárgyát képezik, amelyeket az önkormányzatok profitorientált magáncégeknek adnak ki. “Az állatok szenvedése óriási” – teszi hozzá. A kutyákat gyakran karókkal fogják be, majd túlzsúfolt menhelyekre szállítják, ahol betegségek, valamint az alapvető ellátás – élelem és ivóvíz – hiánya sújtja őket. Sok állat már a menhelyen elpusztul, másokat néhány héttel később ölnek le.
https://hvg.hu/elet/20250115_schengen-koborkutya-happy-end
A bukaresti városházához tartozó Állatvédelmi Felügyeleti Hatóság (ASPA) hivatalos adatok szerint 2018 és 2023 között mintegy 13 500 kutyát fogott be.
A probléma sokáig megoldottnak tűnt, ám 2023 januárjában újra fellángolt a vita, miután egy 43 éves nő futás közben életét vesztette: a bukaresti Morii-tó közelében egy kutyafalka támadta meg. Az eset után több román állatvédő szervezet törvénycsomagot nyújtott be a parlamentnek a jogszabályok módosítására. Céljuk, hogy az utcáról befogott kutyákat ne elaltassák, hanem ivartalanítsák – magyarázza Cristina Caliu, Ilfov megye állatvédelmi tanácsadója. Szerinte az eutanázia nemcsak erkölcsileg, hanem gazdaságilag is indokolatlan: becsléseik szerint minden egyes befogott és leölt kutya hozzávetőleg 1700 lejbe (közel 130 ezer forintba) kerül a román államnak.
A világ legnagyobb kutyamenhelyén
“Látod azt a dobozt?” – kérdezi Ștefan Săvulescu állatorvos, miközben a fák között, a Smeur állatmenhelyhez vezető út mentén heverő, összetaposott kartondobozokra mutat. A menhely egy erdős területen fekszik Pitești közelében, mintegy 120 kilométerre Bukaresttől. “Néha nem merik közvetlenül hozzánk hozni a kutyákat, inkább itt hagyják őket, abban bízva, hogy mi találjuk meg őket” – magyarázza.
A 4,5 hektáron elterülő Smeura jelenleg, mintegy hatezer kutyának ad otthont, ezzel a világ legnagyobb kutyamenhelyének számít. A létesítmény egy egykori rókatenyésztő telep helyén működik: a kommunista időszakban prémkabátokhoz tenyésztették itt állatokat. A területet az ezredfordulókor egy azóta elhunyt német állatvédő, Ute Langenkamp alakította át menhellyé, hogy megmentse a kóbor kutyákat a tömeges kiirtástól. A központ ma kizárólag adományokból működik, irányítását a német Tierhilfe Hoffnung egyesület végzi.
A menhelyen hat mobil ivartalanító egység működik, amelyek a környező településeket járják, és ingyenes beavatkozásokat végeznek. A Smeura hazai és nemzetközi örökbefogadásokat is szervez – szinte kizárólag Németországba – mondja az állatorvos. „A gond az, hogy miközben húsz kutyát örökbe adunk, ötven új érkezik.” Szerinte középtávon egyetlen valódi megoldás létezik: az ivartalanítás.
Ennek jegyében ötéves kísérleti program indult Argeș megyében: az első két évben 35 ezer kutyát ivartalanítottak. Becslések szerint a térségben mintegy 85 ezer eb él. Az ivartalanított kutyák nem jelentenek veszélyt az utcán, nem agresszívek, ha nem provokálják őket – hangsúlyozza. Szerinte azonban mentalitásváltásra is szükség van. A program részeként Argeș megye iskoláiban 5 és 12 év közötti gyerekekkel is foglalkoznak, oktatási anyagok segítségével.
Az egyik szórólap egy egyszerű matematikai feladat formájában szemlélteti a probléma súlyát: ha egy kutyapár évente kétszer ellik, és alkalmanként négy kölyök marad életben, akkor egy év alatt nyolc, két év alatt hatvannégy, három év alatt ötszáztizenkettő, négy év alatt négyezer-kilencvenhat, öt év alatt pedig már 32 768 kutya születik – és ha mind túlélnek, tíz év alatt elérik az egymilliárdos nagyságrendet.
Más európai országok is az ivartalanításra helyezik a hangsúlyt
A Four Paws becslései szerint Európában több mint 100 millió kóbor kutya és macska él az utcákon, bár erről nem léteznek egységes, központi statisztikák. Egységes jogszabály sem született: az Európai Unión belül nincs közös szabályozás a kóbor állatok kezelésére. Egyes tagállamokban – például Olaszországban, Németországban és Görögországban – nem alkalmazzák az eutanáziát mint állományszabályozási eszközt, míg más országokban, köztük Romániában, Franciaországban és Belgiumban, jogszerű a menhelyeken tartott kutyák elaltatása túlzsúfoltság esetén. Ezen belül is Románia számít a legszélsőségesebb példának a 14 napos határidőt előíró törvényével.
Magyarországon a kóbor kutyák kezelését elsősorban az 1998. évi XXVIII. állatvédelmi törvény szabályozza. A jogszabály előírja a kóbor állatok befogását és ideiglenes elhelyezését, valamint kötelezővé teszi a mikrochipes azonosítást a kutyák esetében. A befogott ebeknek legalább 15 napos megőrzési időt kell biztosítani, amely alatt a tulajdonos jelentkezhet értük, vagy az állat örökbe adható. Amennyiben ez nem történik meg, az állat állami tulajdonba kerül, és végső esetben – jogszabályi feltételek mellett – humánus módon elaltatható, ugyanakkor a magyar rendszer nem tartalmaz automatikus, határidőhöz kötött kötelezettséget, mint Romániában.
Állatvédő szervezetek becslései szerint Magyarországon több százezer – egyes források szerint több mint félmillió - gazdátlan kutya él, miközben a menhelyek kapacitása erősen korlátozott. A civil szféra és szakmai szervezetek egybehangzóan az ivartalanítást, a felelős állattartás erősítését és az örökbefogadás ösztönzését tartják a leghatékonyabb hosszú távú megoldásnak. Bár országos, egységes ivartalanítási stratégia nincs, több önkormányzat és civil program már ma is ezen az elven próbálja kezelni a problémát, összhangban a nyugat-európai gyakorlatokkal.
Németországban – amely 2002-ben alkotmányos szintre emelte az állatvédelmet, és mintegy 1400 állatmenhely működik területén – tilos egészséges állatot indokolatlanul leölni. Jó példa Szófia, Bulgária fővárosa is, ahol szintén súlyos volt a kóbor kutyák problémája, de a hatóságok nem az állatok kiirtása, hanem az ivartalanítás mellett döntöttek – magyarázza Manuela Rowlings.
A bolgár fővárosban, Bukaresthez hasonlóan, hosszú időn át komoly gondot jelentettek a kóbor kutyák, ám a helyzet azóta jelentősen javult az úgynevezett elfogás-ivartalanítás-elengedés önkormányzati stratégia bevezetésével. A program keretében a kutyákat befogják, állatorvosi vizsgálaton esnek át, ivartalanítják, majd visszakerülnek eredeti élőhelyükre. Az első hivatalos felmérés idején, 2007-ben Szófiában több mint 11 ezer kóbor kutyát tartottak számon; számuk mára fokozatosan mintegy 3500-ra csökkent. A város emellett célzott programokat indított az örökbefogadás ösztönzésére is.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: Lola García-Ajofrín (El Confidencial, Spanyolország/Románia), Sebastian Pricop (Hotnews, Románia), Mediapool (Bulgária), Francesca Barca (Voxeurope, Franciaország), Arató Hedvig (EUrologus / HVG, Brüsszel).
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
