Libanon hosszú ideig világelső volt a lakosság számához viszonyított legtöbb menekült befogadásában. A hatmilliós országban egészen a közelmúltig körülbelül másfél millió menekült élt – annak ellenére, hogy Libanon soha nem írta alá az ENSZ menekültügyi egyezményét.
A polgárháború sújtotta szomszédos Szíriából érkezők, akkor sem hagytak fel a Libanonba való meneküléssel, amikor a libanoni kormány 2014 októberében felfüggesztette az új menekültek ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által történő regisztrációját, és jelentősen szigorította a tartózkodási engedélyek megújításának feltételeit. Ennek következtében 2023-ra a szíriai menekültek mindössze 16 százaléka rendelkezett legális tartózkodási engedéllyel az országban.
Európai felügyelet a libanoni határokon
A romló társadalmi és gazdasági körülmények hatására egyre többen próbálnak Libanonból Európába jutni – nemcsak szíriaiak, de libanoniak és palesztinok is. Sokan közülük a legveszélyesebb útvonalat választják: a Földközi-tengeren át, Cipruson keresztül.
Rengetegen vesztették életüket az Európába vezető úton. Az egyik leghírhedtebb eset 2022 áprilisában történt, amikor tanúvallomások szerint egy libanoni haditengerészeti hajó összeütközött egy több tucat embert szállító csónakkal. Amikor a hajó süllyedni kezdett, a libanoni haditengerészet elhajózott a helyszínről. Később mindössze két holttestet találtak meg – köztük egy negyvennapos csecsemőjét.
Ciprus motorcsónakokat és egyéb technikai eszközöket is biztosított Libanonnak, sőt, azt is felajánlotta, hogy átvállalja azoknak a libanoni katonáknak a bérét, akik megakadályoznák a menekülteket szállító hajók eljutását az uniós partokig.
Ciprus korántsem az egyetlen uniós tagállam, amely aktívan támogatja a libanoni határőrizetet. A Libanoni Emberi Jogi Központ jelentése szerint Németország is részt vett a libanoni haditengerészet megfigyelési kapacitásának helyreállításában, miután Izrael a 2006-os Hezbollah-háború során megsemmisítette az ország teljes part menti radarrendszerét. Franciaország finanszírozta a közös mentési koordinációs központot a bejrúti tengeri bázison, Hollandia pedig képzést biztosított a libanoni határőrök számára.
Európai uniós forrásokból valósult meg a Fenntartható energia a biztonságért elnevezésű projektek többsége is, amelyek keretében napelemeket és napelemes utcai világítást telepítettek a libanoni határ menti térségekben, megkönnyítve ezzel a határőrség munkáját. Libanonban jelen van az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex is, amely a libanoni biztonsági erők kiképzésében vesz részt, elsősorban az Európai Bizottság EU4BorderSecurity programján keresztül.
Az új uniós csomag hatása? A kitoloncolások megugrása
2024 májusában az Európai Unió egymilliárd eurós támogatást ígért Libanonnak a migrációs paktum részeként. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejrúti látogatása során így mutatta be az új csomagot: „Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy jelentős pénzügyi támogatást nyújtsunk Libanonnak, tekintettel azokra a súlyos kihívásokra, amelyekkel az ország szembesül. Az egymilliárd eurós támogatás, amelyet 2027-ig biztosítunk, elengedhetetlen segítséget nyújt a libanoni lakosságnak, és hozzájárul az ország biztonságához és stabilitásához.
Ez alapvetően nem egy új intézkedés. 2011 és 2024 között az Európai Unió összesen mintegy hárommilliárd euróval támogatta Libanont, ebből körülbelül 2,6 milliárdot kifejezetten a szíriai menekültek ellátására fordított. A 2017-ben kötött megállapodás az uniós támogatások folyósítását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Libanon továbbra is hajlandó legyen több mint egymillió szíriai menekültet befogadni és elősegíteni társadalmi-gazdasági integrációjukat.
Az újdonság most az, hogy az egymilliárd eurós csomagból – amelynek célja elvileg a humanitárius segítségnyújtás és a határellenőrzés támogatása lett volna – a források döntő többsége a határellenőrzésre és a biztonsági erők megerősítésére ment el, miközben a humanitárius szempontok háttérbe szorultak
– magyarázza Nadia Nameh, a Bejrúti Amerikai Egyetem kutatója.
Sok szír számára Libanon vált új otthonná
2024. december 8-án megbukott Bassár el-Aszad rezsimje. Ettől a naptól kezdve a libanoni társadalom jelentős része úgy vélte, megszűnt a szíriai menekültek jelenlétének legitim oka az országban. Az UNHCR adatai szerint 2025 folyamán közel négyszázezer regisztrált menekült tért vissza Libanonból Szíriába. Néhányan az ENSZ konvojait vették igénybe, a többség azonban saját erejéből indult útnak.
Ali, akivel utunk során egy olyan menekülttáborba látogatunk el, amelyet a helyiek szíriai településként emlegetnek, megjegyzi: számos szíriai barátja valóban visszatért hazájába, mások pedig készülnek a visszatérésre. A kérdés az, van-e hová visszamenniük. „Van egy barátom, akinek a házából egyetlen szoba maradt. Oda költözött vissza. A romok alatt él” – mondja.
Megállunk a tábor szélén. Az első sátorban élő család gondolkodás nélkül behív minket. A főhelyiségben egy kályha áll, a padlót sötét szőnyeg borítja, a falak mentén steppelt párnák sorakoznak. Más szinte nincs is.
Mielőtt azonban egyetlen kérdést feltehetnénk, megérkezik a helyi shawish, a tábor vezetője, aki közvetítőként működik a menekültek és a külvilág között. Riporteri munkához – közli – a biztonsági szolgálat engedélye szükséges. „Attól tartanak, hogy bármit mondanak, azt később ellenük fordítják” – magyarázza Ali a szokatlan elővigyázatosságot.
Miután világossá vált, hogy a látogatásunk kudarcba fulladt, Ali elvisz egy hatalmas gyümölcs- és zöldségboltba. A levegőt friss eper illata tölti be – Libanonban éppen eperidény van. A mennyezetről lelógó ketrecben két papagáj csivitel. A bolt tulajdonosa, Abdulhad, dióval, majd kumquattal kínál.
Abdulhad és Khalid, két helyi munkás Idlibből származik, több mint tíz éve élnek Libanonban családjukkal. Mindketten vissza szeretnének térni Szíriába. „Itt nincs jövőnk. Soha nem kapunk rendes tartózkodási vagy munkavállalási engedélyt. De Idlib romokban áll, az otthonaink megsemmisültek. Ideális az lenne, ha szabadon mozoghatnánk Libanon és Szíria között, és fokozatosan, távolról kezdhetnénk újraépíteni az otthonunkat. Ez mindkét ország gazdaságának jót tenne” – mondja Khalid.
A migrációs paktum hatása
Jasmin Lilian Diab, a Bejrúti Amerikai Egyetem kutatója szerint az Európai Unió azon törekvése, hogy határainak ellenőrzését az unión kívüli szomszédos országokra hárítsa, többek között az informális gazdaság megerősödéséhez vezet.
Ezzel ért egyet Sarah Nasrallahova, a Libanoni Emberi Jogi Központ munkatársa is. Szerinte a migrációs csomagokat szociális és gazdasági segítségként kommunikálják, ám nem szolgálnak megoldással a menekültválság kiváltó okaira, és nem vezetnek valódi strukturális reformokhoz. Ehelyett a határok és a biztonsági erők megerősítésével próbálják elriasztani az embereket a migrációtól. Nem azt mondjuk, hogy ne finanszírozzák a biztonsági apparátust – de mindezt az emberi jogok védelmének garanciája, valódi felügyelet és elszámoltathatóság kellene, hogy kísérje – hangsúlyozza.
Az az érv is tarthatatlannak bizonyul, miszerint a határok szigorú ellenőrzése megfosztaná a csempészeket a megélhetésüktől. Épp ellenkezőleg: növeli az embercsempész-szolgáltatások iránti keresletet. A migrációs paktumok sok tekintetben éppen ahhoz a csempészmodellhez járulnak hozzá, amelyet elvileg felszámolni hivatottak – magyarázza Ahlam Chemlali dán kutató a Føljeton napilapnak.[1]
Új menekültek érkeznek Libanonba
Az Európai Unió eddig mintegy félmilliárd eurót folyósított Libanonnak a legújabb migrációs csomag keretében. „A legutóbbi fejlemények fényében valószínű, hogy a támogatás második felét inkább az ország déli részére irányítják, és a Hezbollah folyamatban lévő leszerelésének támogatására használják fel” – mondja Nameh. Az EU a további segítséget kifejezetten a Hezbollah lefegyverzéséhez köti, jóllehet ez egy nehezen körülhatárolható, jelentős kockázatokat hordozó folyamat.
A libanoni társadalom problémáit jelenleg mind háttérbe szorítják az Izrael által folytatott támadások. Eközben azonban új menekülthullám érkezik az országba: elsősorban szíriai alaviták, akik az új Szíriában diszkriminációval és erőszakkal szembesülnek. Becslések szerint az elmúlt év során már több mint százezren menekültek Libanonba.
“Az újonnan érkezőket gyakran a többi menekült is az Aszad-rezsim támogatójának tekinti, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket. Senkit sem ismernek itt, nem tudják, hogyan működnek a dolgok” – magyarázza Nasrallahova. Az alaviták főként Libanon északi falvaiban keresnek menedéket. Ott alszanak, ahol tudnak: garázsokban, üzlethelyiségekben, az utcán. Ritkán merészkednek el ideiglenes menedékhelyeik közeléből. Miközben szomszédaik Szíriában és Libanonban azzal vádolják őket, hogy a bukott diktátort ünnepelték, Libanon és Európa egyaránt elfordul tőlük, és megtagadja a segítségnyújtást.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: Petra Dvořáková (Deník Referendum, Csehország), Flora Moryová (Der Standard, Ausztria), Claes Sørensen (Føljeton, Dánia), Arató Hedvig (EUrologus / HVG, Brüsszel). Az eredeti cikk a Deník Referendumon olvasható.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
