A kakaóbab nem barna, hanem lila színű. Ezt tudtuk meg a „gyárlátogatáson”, amihez nem kellett aranybilétát nyerni, és nem is lett próbára téve a jellemünk, hacsak nem a kóstoló során, amikor hat fajta kézműves csokoládét raktak elénk, olyan szofisztikált feltétekkel, mint a liofilizált áfonya, a kandírozott gyömbér, vagy pekándió. Hányszor illik például repetázni? A tengeri sós, vaníliás csokoládénál adtuk fel a latolgatást és a műmájerkedést, hogy mi csokit, á nem, főleg nem reggeli helyett és borral meg pálinkával párosítva.

A sós és az édes együtt csodálatos kombináció, még úgy is, hogy tejcsokiban vegyül. Ez a csokisznoboknak olyasmi, mint a pezsgő- és borszakértőknek a félédes nedű.  Mégis működik, ahogy a sóval paradicsomból előcsalogatott édesség, vagy az áfonyás camambert.

Ez egy magyar csoki

Stiller Ákos

Mészáros Gábor egyik legújabb karácsonyi kreációja a chocolatier bevallása szerint nem olyan esztétikus, mint a piros bogyós gyümölcsökkel, különböző szirmokkal vagy akár aranypelyhekkel díszített csokoládék, de a chocito csúnya, de finom szlogenje azért távol áll a kézműves, egyedien bordázott, elegánsan hosszúkás táblától.  

A fiatalember azért találta ki a saját, chocome-logós csokoládéöntőformát, mert elkezdték koppintani a termékét. Pedig nemrég kezdte, 2009-ben egy sörvállalat kirúgott marketingeseként keresgélte az új lehetőségeket: „Akkor volt először 320 az euró, a pánikhangulatban ki kellett találnom valamit, amiben van fantázia”. A gasztronómia mindig vonzotta, de mint mondja: „nem akartam még egy kávézót nyitni a sarkon”.

A csokoládé viszont régi szerelem, gyerekkorából még emlékszik, amikor hozzá lehetett jutni az első Twixhez, a magyar kínálatból viszont csak a Piros mogyorós tudta lázba hozni.

Stiller Ákos

A külföldi utazásai alkalmával mindig azt kereste, hogy milyen különlegességekkel rukkolnak elő, aztán a hazai piacon is nézelődött, és felismerte, hogy igen szűk a piac: „akkoriban 6-8 kézműves csokigyártó volt Magyarországon”. Mészáros egy pesti társasház 70 négyzetméteres lakásában kezdett el kísérletezni kézi temperálással, az alapanyagot Belgiumból szerezte be, a feltétek pedig egyre szélesebb variációs lehetőségekkel gazdagították a két és fél éve kereskedelmi forgalomba bocsátott házi csemegét.

A leofilizált gyümölcsöket előszeretettel használja, bár nem olcsó: mínusz húsz fokon szippantják ki a nedvességet a gyümölcsből, így tartós lesz, nem veszít cukortartalmából, sőt édesebb, mint a lédús verzió. A kandírozott bármi - a chilitől az ibolyasziromig - is előfordul a fehér, tej, vagy étcsokoládé tetején. A pasztillák pedig készülhetnek lime, kávé, vagy narancsízesítéssel.

Stiller Ákos

A lakást két év után nőtte ki a kereteket, a szomszédságban kibérelt Mészáros egy kertes házat, és 30 millió forintos beruházás után most megnyitott egy kisüzemet, amiben már több gép keveri a csokit, a dolgozók pedig ott sürgölődnek körülöttük: a formába öntik a folyós édességet, amiből a rezgőtálcán eltűnnek a zavaró légbuborékok. A fűszeres, gyümölcsös, magvas feltéteket kézzel szórják rá, Mészáros néha még beáll, de inkább csak nosztalgiázni.

Az első évben 26 milliós árbevétele volt a cégnek, 2011-ben a mérleg 133 millió volt, idén pedig 250 millió a várható eredmény. Ebből az export árbevétel októberben már 50% fölött lesz: kelendő a magyar csoki Svájcban, Ausztráliában, Ausztriában, Spanyolországban is.

Mészáros Gábor a chocome kitalálója

Stiller Ákos

Amikor az egyik francia beszállító meglátta, mire használja Mészáros az alapanyagot, akkor úgy döntött, hogy importálni fogja a végterméket. A Chocome névre keresztelt magyar csokoládéból itthon a legolcsóbb 1290 forint, a legdrágább, 23 karátos aranypelyhekkel díszített pedig 2500 forintba kerül, az külföldön magasabban pozícionált: 8 és 12 euró között kapható.