A felmérés szerint a legmagasabb egyéni részesedéssel (25 %) az angol bajnokság dicsekedhet, az öt legnagyobb liga – angol, olasz, spanyol, német, francia – együttesen 80 százalékot visz el az összbevételből. Az alacsonyabb osztályú csapatokat, szövetségeket, nemzeti csapatokat és UEFA kupákat is vizsgálva a piac becsült értéke eléri a 10 milliárd eurót.
A tanácsadó cég által vizsgált 2001/2002-es szezonban a legnagyobb bevételnövekedést Anglia (1,7 milliárd euró) és Németország (1 milliárd euró) könyvelhette el, Franciaország bevétele stagnált, Olaszországé viszont 2 százalékkal csökkent. A „nagy ötök ligáin” kívül is növekszik a bevétel, abszolút értékét tekintve azonban ez eltörpül a vezető bajnokságok eredményei mellett. A Premier Liga a 2001/2002-es szezonban minden bevételi kategóriában (jegyeladás, reklám, műsorközvetítés) vezető helyet szerzett, miután előnyösebb televíziós szerződései következtében - a korábbi első Olaszországot megelőzve - a műsorközvetítési bevételeket tekintve is az élre ugrott. Dan Jones, a Deloitte & Touche sportpénzügyekkel foglalkozó tanácsadói csoportjának vezetője szerint az angliai jegyeladásból származó bevételek más nagy ligákéinak jelenleg majdnem háromszorosára rúgnak. E teljesítményhez nyilván az is hozzájárul, hogy Angliában az utóbbi 11 év során megközelítőleg 1,5 milliárd fontot költöttek a stadionok átalakítására, s így most a Premier Ligában részt vevő csapatok stadionjainak összes férőhelye meghaladja a 750 ezret. A helyre pedig szükség is van: az átlagos stadionkihasználtság a vizsgált szezonban átlagosan 90 százalékos volt (még így is 22 millió font értékű férőhely maradt üresen).
A bevételek mellett a bérek is jelentősen növekedtek: az elitbajnokságok közül a legnagyobb mértékben Angliában (26%), a legkisebb mértékben pedig Franciaországban (6%). Ami a költségek ellenőrzését illeti, a fizetés/forgalom arány Németország kivételével mindenhol emelkedett. A Premier Liga klubjai 62 százalékos fizetés/forgalom arányt jelentettek; ezek az arányok minden bérköltségre vonatkoznak, nem csak a játékosok fizetésére. Az angol bajnokság első helyezést ért el az üzemi eredmények tekintetében is: nyeresége 125 millió euróról a 2001-2002-es szezonban 130 millióra növekedett. Németország 100 milliós üzemi eredményt könyvelhetett el, Franciaország és Olaszország jelentős üzemi veszteségekről számoltak be.
A Deloitte and Touche szerint a 2001-2002-es szezon vízválasztónak bizonyult az átigazolások piacán; az elemzők úgy vélik, soha többé nem tapasztalunk olyan mértékű átigazolási költségeket, mint az elmúlt öt évben. "Ezen persze változtathatna néhány milliárdos felbukkanása!" – fűzi hozzá Jones. A londoni Chelsea-t közelmúltban megvásároló orosz Roman Abramovics pillanatnyilag éppen e kiskapu szélesebbre tárásán munkálkodik. Az orosz olajmágnás már 58 millió fontot költött új játékosokra a csapatvásárlás óta eltelt egy hónap alatt, többek között olyan sztárokat megszerezve a londoniaknak, mint az argentin Juan Sebastian Verón, a kameruni Geremi és Joe Cole. Nem rajta múlt, hogy nem került a Chelsea-hez a Real Madrid egyik legnagyobb csillaga, Raúl is; Abramovics spanyol lapértesülések szerint ugyanis rekordösszeget, 100 millió eurót ajánlott a spanyol támadóért. A csatár azonban – egyelőre – nem eladó.
Összehasonlításképp néhány érdekes szám a hazai állapotokról. A gazdasági nehézségekkel küzdő Balaton FC az elmúlt év 300 millió forintos éves költségvetéséhez képest az idén 100 millió forinttal vágott neki az első osztály küzdelmeinek. A csapat célja ennek ellenére az első osztályú tagság meghosszabbítása, amire – tekintve, hogy a Dunaferr tavasszal ennek kevesebb mint feléből is kis híján kiharcolta a bent maradást – van is esély (a Balaton FC pillanatnyilag az ötödik helyen áll egy győzelemmel és két döntetlennel). Ami a tévéközvetítéseket illeti: a mérkőzésekre a kereskedelmi televíziók továbbra sem vevők, s már a közszolgálati csatorna is csak egyre kevesebb pénzért. Tavaly a Magyar Televízió 750 millió forintos jogdíjat fizetett (illetve ebből 400 milliót csak nemrégiben) a mérkőzések közvetítéséért, idén a HVG információi szerint a Magyar Labdarúgó Liga 500 millió forintot és a meccsekhez kapcsolódó reklámidő felét kérte az egy plusz két éves szerződésért cserébe, ami egy bajnoki évben 42 meccs közvetítését jelentené az m2-n. A klubok még ennél is kevesebb pénzt látnak mindebből: az előző szezonban legtöbbször képernyőre került Ferencváros lapinformációk szerint alig 40 millió forintot kapott tévés mérkőzései után. S végül a nézőszám: az idei szezon harmadik fordulójának mérkőzéseit 30 ezer ember látta, ebből 12 ezren a Ferencváros békéscsabai vendégszereplésére voltak kíváncsiak. Ez átlagosan 5 ezer embert jelent. A Nemzeti Sport ezt a 30 ezer lelkes nézőt e címmel "ünnepelte" a bajnoki fordulót összegző cikkében: Kevés gól, egyre több néző.
Javulást a klubok gazdasági helyzetében a hazai kis- és középvállalkozók támogatásai, szponzorációs szerződései helyett az eddigieknél sikeresebb nemzetközi szereplés hozhatna. A Napi Gazdaság információi szerint a Bajnokok Ligájában (BL) induló magyar bajnok, az MTK selejtezőből való továbbjutása 900 millió forint biztos bevételt jelentene a klubnak, az UEFA-tól érkező rajtpénz révén. Ráadásul ebben a számításban még sem a sikerben osztozni kívánó új támogatók pénze, sem pedig a további BL-csoportmérkőzések jegybevételei nem szerepelnek.