Tarsoly Csaba, a Magyar Labdarúgó Liga ideiglenes elnöke szerint felesleges horribilis összegeket fizetni a hazai profi labdarúgás megélhetési játékosainak. A fizetéseket drasztikusan csökkenteni kell, s a megmaradó pénzt az utánpótlásra kell áldozni.
Az ideiglenes elnök kijelentései – bár hasonló tartalmú megnyilatkozásokat korábban is lehetetett hallani szakemberektől – azonnal találgatásokat és vitákat indítottak meg. Az egyik nézet képviselői szerint a bajnokságot kiíró Ligának - miként a bajnokság lejátszásához szükséges költségvetés fedezetének előírására - szükség esetén arra is joga van, hogy a játékosok fizetéséről döntsön. És most itt a szükség... A másik nézet szerint a csapatok gazdasági vállalkozások (papíron profi a foci), amelyeknek bérezési rendszerébe – az érvényes törvények és jogszabályok betartása esetén – külső szervezet nem szólhat bele, hiszen a piacgazdasági elvek ezt nem teszik lehetővé.
A piacgazdaság legerősebb bástyája, az Egyesült Államok sportpiacán azonban van egy ismert példa a fizetések korlátozására: az amerikai kosárlabda liga, az NBA (nem csak a sportág és a látvány, de a dimenzió is más) "fizetési sapkája" például rögzíti azt a maximális összeget, amit egy csapat játékosok szerződtetésére és alkalmazására fordíthat. Bár a fizetési sapka célja nem az, hogy a klubokat megóvja a mérhetetlen bérköltségektől, hanem hogy egyensúlyt tartson közöttük, s a tőkeerősebb csapatok ne vásárolhassák fel a legjobb játékosokat, amivel eleve eldönthetnék a bajnokság kimenetelét, s rontanák az NBA egészének üzletét. A korlátozás azonban így is csak korlátozás. A rendszer azt eredményezte, hogy a 2001/2002-es szezonban a csapatok bérköltségei és a győzelmek száma közötti korreláció értéke 0,13 volt, ami azt mutatja, hogy a fizetések nagysága és a győzelmek száma között szinte nem volt kimutatható összefüggés.
A liga és a Játékosok Szövetsége közötti kollektív szerződés foglalja össze azokat a szabályokat, amelyek alapján az egész NBA-cirkusz működik. Ez a szerződés határozza meg ezernyi más dolog mellett a fizetési sapkát is, azokat az eljárásokat, amelyekkel a minimális és a maximális kereseteket kiszámítják. (Mellesleg az idei szezonban a fizetési sapkában csapatonként 40,271 millió dollár van.) Végül is kétfajta korlátozás működik az NBA-ben. Az egyik a játékosok fizetését korlátozza, a másik pedig egyensúlyt tart a csapatok között. Egy 10 éve az NBA-ben lévő játékos minimális fizetése körülbelül 1 millió dollár, maximális fizetése pedig kevéssel több mint 14 millió dollár lehet.
Ezek szép pénzek, de a dollárszázmilliós vagyonaikat nem a csapatoktól húzott fizetésekből, hanem a személyes szponzori szerződésekből keresik a játékos sztárok. Michael Jordan az utóbbi évek és minden idők egyik legnagyobb kosárlabda fenoménja azért gazdagodott meg, mert vele kiválóan el lehetett adni számos terméket: a nevével jelzett áru minőségét minőségi kosárlabdajátéka igazolta. A magyar labdarúgás számára a tanulság ebből csak annyi, hogy az olyan félistenek, mint Magic Johnson, Air Jordan vagy Shaquille O’Neal fizetését is lehet korlátozni. A maguknak megkeresett jövedelem persze egészen más…