A földalatti szintekkel együtt 11 emeletes üzletház- és lakóépület-komplexumot elvileg 2004. januárjától építené a Pendola Holding Center Kft., ám az építési engedélyre csak idén júniusban került rá a pecsét. Ezzel viszont az eredetileg 2005 májusára tervezett átadás is csúszik, a kofák valószínűleg csak 2006 augusztusában költözhetnek vissza régi helyükre. Az időhúzás pedig az ő zsebüket is érzékenyen érinti. „A felére esett vissza a forgalmam, amióta idejöttünk” – kesereg az egyik őstermelő. A régi törzsvevők ugyanis csak hébe-hóba járják meg a másfél kilométeres távolságot, újak pedig kevesen vannak, december közepén, egy munkanapon például éppen csak lézengtek.

A kofák esélyeit a piac végében található CBA és a 200-300 méterre lévő Kaiser’s is rontja. A törzsközönség a környékbeli nyugdíjasokból és középkorúakból áll, akik szeretik ugyan a piacot, de nem sokat költenek. „Minden nap itt hagyok 400-500 száz forintot” – mondja egy vevő, ám hamarosan kiderül, ezt az összeget nem csak magára költi; az egyik szomszédos társasház nehezen mozgó idős lakóinak is segít bevásárolni. Az elitréteget a parkolási lehetőség hiánya és a kiszolgálás körülményei is elriaszthatják: az ideiglenes Garayt egykori orosz katonai garázsokból alakították ki. Bár az üzleteket a piacot működtető, az Erzsébetvárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Erzsébetvárosi Piacok Kft. kicsempézte, a bérlők pedig a lehetőségeikhez képest kicsinosították, de a töredezett hullámpalatetők és a repedezett betonpadló mellett ez alig csillapítja a hely sivárságát.

Az árszínvonal egyébként a vevők és az árusok szerint is átlagos. A bontott csirke kilója 450 forint körül van, a sertéscombé 950 forint, a narancs 250, a mandarin 280, a banán 300 forintért kel el. „A CBA olcsóbb nálunk, de a mi árunk jobb minőségű” – dicséri portékáját a hentesüzlet egyik alkalmazottja. A Kaiser’s-t viszont a helybeliek drágábbnak tartják a piacnál, ám az ünnepek közeledtével az akciós mandarin és a banán a szupermarketben olcsóbb, mint a piacon. A fenyőfaárusoknál nem árt alkudozni, az élelmiszerek árából viszont nem érdemes, a kofák még alkalmi leárazásokat sem tartanak. „Az akciós árura gyanakodva néznek, minőségi problémát sejtenek mögötte, így inkább kevesebbet rendelünk, ám azt igyekszünk mind eladni” – ismerteti üzletpolitikáját az egyik húsboltos. Az aranyszabály alól csak a kevésbé „kurrens” állati testrészek mentesülnek: egy kiló csirkelábat vagy farhátat a kutyás törzsvevők akár 50-60 forintért is hazavihetnek.

A létesítmény bérleti díjai 1999 óta nem emelkedtek, az üzletek havidíja négyzetméterenként 960, a raktáraké 350 forint, egy asztalért az őstermelők naponta 300, a többi zöldséges 575 forintot fizet. A gyér forgalom miatt a régi kofák háromnegyede mégis szünetelteti a boltot. A korábbi 30 zöldséges helyett ma 7, a 15 tőkehúsos helyett 4, a 15 baromfis helyett mindössze 3 várja a vevőket, rajtuk kívül néhány őstermelő és étkezde tarkítja a képet. A két és fél szűk esztendőnek a Garay Pláza megnyitása vethet véget. Az új, 5572 négyzetméter alapterületű piacra minden egykori kofát visszavárnak, a bérleti jogot sem kell újra, milliókért megváltaniuk. Az ígéretek szerint pedig lesz minden, ami a forgalom felfuttatásához szükséges: háromemeletnyi mélygarázs, télen fűtés, nyáron légkondicionáló, a mozgássérültek számára is használható mozgólépcsők és liftek, sőt még kovácsoltvas cégérek is, hogy minél hangulatosabb legyen a környezet.