Az Egis most a csúcson van, nekem maximális a reputációm, ezért nem szabad olyan helyzetbe kerülnöm, hogy valaki azt mondhassa, mit keres még itt ez a vén hülye - indokolta a HVG-nek a 66 esztendős Orbán István, hogy csaknem negyedszázadnyi vezérigazgatóság után a január végi közgyűlésen távozik a gyógyszercég éléről.
Vegyészmérnöki diplomája 1964-es megszerzésétől tavaly év végén bejelentett nyugdíjba vonulásáig egyvégtében ugyanannál a cégnél dolgozott: az 1985-ig Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, azt követően Egis Gyógyszergyár nevet viselő társaságnál. Üzemmérnökként kezdett, majd végigjárva a vállalati szamárlétrát, 1982-ben a kőbányaiak vezérigazgatója lett. Eközben a gyógyszerszakmérnöki diplomát is megszerezte, majd szerveskémia-technológiából doktorált. Kiváló érdekképviselőnek bizonyult, nemcsak szűkebb területén, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnökeként, hanem a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége általános alelnökeként is. 1994-től hét éven keresztül tagja volt a HVG Rt. igazgatóságának. Munkálkodását több kitüntetéssel honorálták: az Eötvös Loránd- és Gábor Dénes-díj mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kétszer is megkapta, másodjára csillaggal. 2001-ben az év menedzsere, két évvel később az év vállalkozója lett, Pro Urbe Budapest-díjjal is jutalmazták, az Egisnek helyet adó Kőbánya pedig díszpolgárává választotta.
HVG: Nyugdíjba vonulása bejelentésének napján, december 14-én az Egis-részvények tőzsdei árfolyama nőtt. Ennyire örülnének a befektetők a távozásának?Orbán István
O. I.: Az aznapi drágulásból nem lehet különösebb következtetéseket levonni, azzal szerintem a távozásom nincs összefüggésben. Az Egis-részvények árfolyama a bejelentésemet megelőző hetekben majdnem folyamatosan nőtt, azután pedig enyhén csökkent.
HVG: Ha ennyire nem működik iránytűként a hazai tőzsde, akkor az ottani szereplésnek van-e egyáltalán bármiféle jelentősége egy cég számára?
O. I.: A tőzsdei szereplés egyik legfontosabb következménye, hogy a vállalat kénytelen bizonyos átláthatóságot mutatni a külvilág számára. Ez a magyar gazdasági környezetben lehet, hogy sokaknak kényelmetlen, de mindenképpen a vállalat hitelét növelő tényező. További előny, hogy a tőzsdén keresztül részvények kibocsátásával forrást lehet bevonni.
HVG: Az is előny, hogy a francia Servier csak 51 százalékban tulajdonosa az Egisnek, s a maradék 49 százalékot kisbefektetők birtokolják?
O. I.: Ennek az lehet a jelentősége, hogy mindenképpen figyelembe kell venni a kisrészvényesek érdekeit is, tehát a tulajdonnal nem lehet teljesen szabadon bánni. Ez a mai napig az Egis hasznára válik.
HVG: Csaknem negyedszázadig állt az Egis élén, vezette a céget szocialista és kapitalista környezetben egyaránt. Hogy maradhatott ilyen sokáig, miként volt képes minden igénynek megfelelni?
© Pataky Zsolt |
HVG: És a privatizáció után is a helyén maradhatott. Pedig a külföldi befektetők általában a saját emberüket hozzák, hogy az ő standardjaikat adaptálják. Miért nem követte ezt a gyakorlatot a francia Servier, amikor 1995 végén az Egis többségi tulajdonosa lett?
O. I.: Bevált vezető voltam, működött a vállalat, s el akartam kerülni egy olyan krízist, amit esetleg a vezetőváltás idézhet elő. A mai napig azt hirdetem, lehet, hogy az Egis külföldi többségi tulajdonban van, de magyar vezetésű, ebből kifolyólag magyar vállalat a szó legszorosabb értelmében.
HVG: Igaz, hogy a Servier annak idején nem is a tulajdonosi jogokat gyakorló Állami Vagyonkezelő Rt.-vel, hanem közvetlenül az Egis menedzsmentjével tárgyalt, mielőtt megtette volna privatizációs ajánlatát?
O. I.: Formailag ez nem így volt, de az igaz, hogy az Egis-menedzsment véleménye nagyon érdekelte. S az, hogy a Servier tulajdonosa egy dokumentumban, az úgynevezett mission statementben garantálta a vállalatvezetésnek, hogy nem hajt végre személycseréket, ritka volt a magyar privatizáció történetében. Bizalmat kaptunk, és ezt próbáltuk is megszolgálni. Nem volt soha problémánk azzal, hogy a Servier olyan változásokat akart volna végrehajtani a cégben, ami nekünk nem tetszett.
HVG: Melyek voltak a legsikeresebb, illetve a legnehezebb időszakok az Egis életében?© Bánkuti András
O. I.: A kettő tulajdonképpen egybeesik, mivel a nehézségek leküzdését mindig sikerként éltük meg. A kelet-európai piacok összeomlása után, de még azelőtt, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1993 végén tőkeemeléssel beszállt az Egisbe, igen nehéz helyzetbe került a vállalat, súlyos likviditási problémáink voltak. Akkor kezdtük el azt az intenzív belföldi termékfejlesztést, ami sokat segített abban, hogy az 1998-as orosz pénzügyi válság a számunkra kevésbé volt megrendítő. Hogy túléltük azt is, ezt is, részben a szervezettségünknek, részben szellemi potenciálunknak köszönhető. A számos gazdasági eredmény mellett személyes sikerként élem meg a jelenlegi periódust. Tudniillik most érzékelem igazán, milyen szeretet vesz körül a dolgozók részéről, és mennyire sajnálják, hogy abbahagyom a vezérigazgatóságot. Ez nekem nagyon jólesik. Kudarcom szerencsére nem volt.
HVG: Gondolkodott-e valaha arról, hogy lemond a vezérigazgatóságról, nem volt olyan időszak vagy olyan pont, amikor úgy érezte, hogy váltani kellene?
O. I.: Nem. Meglehet, van abban egy adag maflaság is, hogy nem volt kedvem vagy igazi szándékom innen elmenni. Ám valahogy úgy voltam ezzel, hogy nekem ez a hivatásom, a foglalkozásom, ráadásul szívesen is végeztem a dolgomat, olyan bizalmi környezettel a hátam mögött, ami jelentősen megkönnyítette a nehézségek elviselését. Végig okos emberekkel dolgoztam együtt, ami nagy áldás az első számú vezető részére. Sosem hittem, hogy én vagyok a legokosabb, inkább úgy értékeltük többedmagammal, hogy elsőnek kell lennem az egyenlők között.
HVG: S miért pont most, a cég privatizációjának tizedik évfordulóján jelentette be visszavonulását?
O. I.: 42 évnyi munkával, ebből 24 évnyi vezérigazgatósággal a hátam mögött úgy gondoltam, még szellemi kapacitásaim teljes birtokában vagyok, vagyis ha akarok valamit kezdeni magammal, akkor azt most kell megtennem. Sráckorom óta példaként lebegett előttem Benjamino Gigli olasz tenorista esete: ő a 60. születésnapján, hangjának teljes birtokában adott búcsúkoncertet. Azt követően soha többet nem énekelt, legföljebb a fürdőszobában. A csúcson kell abbahagyni. Márpedig az Egis most a csúcson van, nekem maximális a reputációm, ezért nem szabad olyan helyzetbe kerülnöm, hogy valaki azt mondhassa, mit keres még itt ez a vén hülye.
HVG: Az önnél nyolc évvel fiatalabb Bogsch Erik közel másfél évtizede irányítja fő hazai versenytársukat, a Richtert, s ő is a gyógyszeriparban kezdett. Lehet, hogy a hosszú életűség a vezérigazgatói székben valamiféle gyógyszeripari szektorsajátosság?
O. I.: A gyógyszergyártásban nagyon sok jól képzett ember van, és ők elvárják, hogy aki fölöttük van, magas szinten ismerje a szakmát. Tény, hogy ebben az ágazatban tekintélye van a szaktudásnak. Ezért sincs olyan nagy jövés-menés.
HVG: S mivel foglalkozik majd a jövőben?
O. I.: Továbbra is az Egisért kívánok tevékenykedni, a társaság felügyelőbizottsági tagjaként. Ez egyrészt új kihívás, másrészt lehetőséget ad arra, hogy visszatérjek a szakma alapjaihoz, amit vezérigazgatóként lassanként csak-csak elhagytam.
HVG: Hatékonyan védte nemcsak az Egis, hanem a gyógyszergyártók érdekeit is. A szélesebb nyilvánosság viszont az 1990 őszi taxissztrájk idején ismerte meg, amikor igen aktív szerepet vállalt a megállapodásban. Miként keveredett ahhoz a tárgyalóasztalhoz?
O. I.: Ha megengedi, ez utóbbira nem szeretnék emlékezni. Életem egyik legzavarosabb 36 órája volt, nem akarom felidézni. Ami a gyógyszeriparért tett erőfeszítéseimet illeti, tizenhatodik éve vagyok a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének az elnöke. Sokakból, akik az én generációmban a gyógyszeriparban vitték valamire, maga az iparág csinált embert. Márpedig amit kaptunk, abból illik visszaadni valamit. Ha én ezt sikerrel tettem, annak örülök. Bár azt a gondolatkísérletet nem lehet elvégezni, mi lett volna, ha nem vagyunk, tehát ha nincs egy ilyen érdekképviselet, akkor milyen érdeksérelmet szenvedtek volna el a magyar gyógyszergyártók.
CSABAI KÁROLY
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
