A pénzügyi szervezet 184 tagországa szeptember 19-20-i találkozóján vitatja meg a szavazási rendszert érintő reformjavaslatokat, amelyek valósághűen tükröznék a világgazdaság jelenlegi helyzetét, a régi rendszer ugyanis az IMF második világháború utáni megalapításakor érvényes helyzet szerint működik.

A szavazás az IMF-ben olyan kvótarendszerben történik, amely meghatározza egy adott ország hozzájárulását a szervezet alapjához, és azt is, hogy a tagállam válsághelyzetben mekkora hitelt vehet fel az IMF-től.

Az IMF igazgatója, Rodrigo Rato kétszakaszos reformot javasol, amely első lépésben kissé növelné az eddig „alulképviselt” államok – Kína, Dél-Korea, Törökország és Mexikó – szavazati súlyát. A második szakaszban további kiigazításokra kerülne sor, a kvóta meghatározásának újabb módszere alapján.

Európa jelenlegi 23 százalékos kvótája nagyjából tükrözi a térség világgazdasági helyzetét, az USA-nak viszont, bár a világgazdaság 30 százalékát uralja, a kvótarendszerben ma csupán 17 százalék jut. Mivel a szisztéma hosszabb ideje nem változott, az időközben lendületes fejlődésnek indult gazdaságoknak – például Kínának, Dél-Koreának és Indiának – nincs súlyuknak megfelelő képviseletük. Például Kínának sokkal kisebb a kvótája, mint Belgiumnak vagy Hollandiának, pedig a gazdasága nagyobb mint a két európai országnak együttvéve.

Rodrigo Rato javaslatának elfogadásához 85 százalékos támogatásra van szükség, ám a tervezet több ponton ellenállásba ütközik.

India azért elégedetlen, mert nem szerepel a reform első szakaszában, és komoly fenntartásai vannak azzal szemben is, hogy a fejlett országok a második szakaszban lemondanának-e kvótájuk egy részéről India javára. Az afrikai szegény országok szintén zúgolódnak, mert attól tartanak, teret veszítenek egy olyan szervezetben, amely gyakran döntő befolyást gyakorol nemzeti gazdaságpolitikájuk alakítására.

Európa részéről is ellenvetések várhatók, hiszen az öreg kontinens érdekérvényesítő képessége csökkenne ázsiai országok és az USA javára. Az a veszély is fenyeget, hogy a tervezet belső megosztottságot vált ki az EU-ban. Belgium, Hollandia és a skandináv államok várhatóan ellenzik a reformot, amely ugyanakkor növelné több más EU-tagország szerepét, például Spanyolországét, Írországét és azon államokét, amelyeket gyors gazdasági növekedés jellemez.

A Bush-kormány szerint Európának el kell fogadnia, hogy hatalma némileg csökken. Axel Weber, a német Bundesbank elnöke azonban óvatosságra intett: „Gondoskodni kell az IMF tagjainak sokkal átláthatóbb és méltányosabb képviseletéről. E célból az EU tagállamainak nem kell idő előtt feladniuk saját jól meghatározott pozíciójukat és igényeiket.”

A The Guardian szerint az IMF döntéshozó testületének, a Nemzetközi Pénzügyi és Monetáris Bizottságának elnökéhez, Gordon Brown brit pénzügyminiszterhez közel álló források úgy nyilatkoztak, hogy Nagy Britannia támogatja az IMF reformját, ám a pénzügyminiszter osztozik az aggodalmakban.

Az Európai Parlament várhatóan támogatja majd a reformot, és méltányos képviseletet szeretne teremteni az afrikai államoknak. Idén márciusban az EP napirendjére tűzte az IMF működését, és felszólította a szervezetet, hogy „saját legitimitása érdekében keressen lehetőséget a kvóták és szavazati jogok elosztására úgy, hogy azok tükrözzék a világ jelenlegi gazdasági helyzetét, és tegyék lehetővé a fejlődő gazdaságok döntési jogának erősödését”. Az Európai Parlament akkor rámutatott: bár a tagság 25 százalékát az afrikai országok teszik ki, szavazati joguk összességében alig haladja meg a 4 százalékot.

A márciusi parlamenti döntés felszólította az EU-tagállamokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az uniós országok egységesen szavazzanak az IMF-ben, s hogy hosszú távon sikerüljön következetes európai képviseletet kialakítani. Az IMF éves tanácskozása szeptember 19-20-án lesz Szingapúrban.