73 százalék – ennyivel zsugorodtak az 1970 és 2022 között a megfigyelt emlősök, madarak kétéltűek, hüllők, és halak populációi. Ezt mutatja a WWF Élő Bolygó Index (Living Planet Index – LPI) ami a globális természetvédelmi szervezet legutolsó, sorrendben a 16. Élő Bolygó Jelentésében (Living Planet Report) szerepel.
Adná magát az összehasonlítás a korábbi jelentésekkel, de a készítők figyelmeztetnek: az LPI nem hasonlítható össze azokkal, mert folyamatosan bővül az adatállomány, és a vizsgált időszak, idén a legutóbbihoz képest 295-tel több fajt (összesen 5790) és 967-tel több populációt (összesen 35 803) figyeltek meg a jelentés elkészítésében közreműködő Zoological Society of London kutatói.
Az LPI legutóbbi értékei: a 2022-es jelentésben 1970-2020 között 73, a 2020-as jelentésben 1970-2016 között 68, a 2018-asban 1970-2014 között 60 százalékos csökkenést mutattak ki, vagyis a trend egyértelmű: minél több fajt és populációt vizsgálnak, minél hosszabb távon, az idő előrehaladtával annál jelentősebb a csökkenés. A friss adat
összhangban áll a korábban közölt becslésekkel, és más mutatókkal együtt jól szemlélteti, hogy milyen mértékben romlik a természet állapota.
A 73 (egészen pontosan 72,9) százalékos populációcsökkenés azonban nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb a vadon élő állat, mint 1970-ben. Az index ugyanis a vizsgált populációkban beállt változások átlagát mutatja, nem pedig az eltűnt egyedek vagy kipusztult populációk arányát. Az összességében negatív tendencia nem egységes: az LPI-ben vizsgált populációk felére igaz, ugyanakkor 7 százalékuk stabil, míg 43 százalékuk növekszik.
WWF
Ezek az értékek átlagok, és nemcsak az egyes populációkban, hanem a fajok élőhelyeit nézve is jelentős különbségek mérhetők:
- az édesvízi fajok esetében 85,
- a szárazföldiek esetében 62,
- a tengeri fajok esetében 59 százalékos a csökkenés.
Az édesvízi fajok messze átlag feletti csökkenésének hátterében több ok áll: egyes fajok elterjedési területe bizonyos víztestekre szorul vissza, másokat pedig gátak, illetve az élőhelyükön történt egyéb olyan változások veszélyeztetnek, amelyek akadályozhatják a vándorlási útvonalaikat. A jelentésben általánosan, az összes többi fajra nézve a következő okokat is felsorolják:
- élőhelyek elvesztése és leromlása,
- túlhasználat,
- éghajlatváltozás,
- szennyezés,
- inváziós fajok,
- különböző betegségek.
Reménykeltő fejlemények
A friss jelentésben ugyanakkor kiemelnek négy fajt, amelyek populációiban kedvező változások történtek. Igaz, ezek olyan fajok, amelyek megmentésére koncentrált erőfeszítéseket tettek:
A vadon élő tigrisek száma 2010-ben alig 3200 volt, a kihalás felé sodródott a faj. A kormányok, a helyi közösségek és más szervezetek összehangolt, közös fellépésének köszönhetően azonban 2025-re a populáció 5700 egyedre nőtt, ami több mint 70 százalékos növekedés.
Ttigrisek
Archna Sing / Shutterstock / WWF
Az atlanti- és csendes-óceáni kékúszójú tonhal populációi összeomlóban voltak az évtizedeken át zajló túlhalászat következtében. Az államok, az iparági szereplők és a fogyasztók erőfeszítéseinek köszönhetően azonban mára egyik fajt sem fenyegeti a túlhalászat, nem is számítanak már jelentősen fenyegetett fajnak.
Kkékúszójú tonhalak.
Gilbert von der Ryckevorsel / WWF-Canada
Az afrikai elefántok összességében továbbra is veszélyeztetettnek minősülnek, de Dél-Afrikában vannak olyan populációk, amelyek növekedésnek indultak ott, ahol a helyi közösségek átvették a velük megosztott élőhelyek kezelését.
Afrikai elefántok.
Martin Harvey WWF
A legnagyobb siker a közönséges levesteknős megmentése, 2025-ben ez lett az első tengeri teknősfaj, amelyet a veszélyeztetett (Endangered) kategóriából a nem fenyegetett (Least Concern) kategóriába soroltak vissza a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. Mindehhez fél évszázad összehangolt munkája kellett 80 országban.
Közönséges levesteknős.
Antonio Busiello / WWF-US
Mégsem elég
Mindez a célzott természetvédelmi beavatkozások eredménye, ám csak ilyenekkel nem fordítható vissza az összes többi faj populációinak általános csökkenése. Ahhoz már gyökeres változások szükségesek a károk jelentős részéért felelős területeken, mint
- az élelmiszerrendszer – amely a mezőgazdaság révén jelentősen hozzájárul az élőhelyek elvesztéséhez, leromlásához, a biológiai sokféleség csökkenéséhez, a káros gázok kibocsátásához;
- az energiarendszer – amely a fosszilis energiahordozók használata révén a közlekedésben és az iparban is növeli a káros gázok kibocsátását, ami a klímaváltozást okozza;
- a pénzügyi rendszer – ahol egyszerűen jóval több befektetés irányul a természetkárosító iparágakba, miközben a természet védelmét vagy helyreállítását szolgáló tevékenységekre jóval kevesebb ((2023-ban előbbiekre 7300 milliárd dollár, utóbbiakra 220 milliárd dollár jutott).
Biztató példák, sérülékeny fajok és élőhelyek Magyarországon
A farkas visszatérése jól jelzi, hogy egy korábban eltűntnek hitt nagyragadozó számára ismét alkalmassá válhatnak erdeink, ha megfelelő a jogszabályi védelem, megvan a társadalmi támogatottság, és kezelhetők az ember és a nagyragadozók együttéléséből fakadó konfliktusok – írja a WWF Magyarország, amely a farkas történetét a tigriséhez hasonlítja: mindkettő arra emlékeztet, hogy a természetvédelmi sikerek hosszú távú, következetes szakmai és társadalmi erőfeszítések eredményei.
A sérülékeny fajokra is felhívják a figyelmet: például a természetes erdei vízfolyásokhoz, forrásokhoz és vizesélőhelyekhez kötődő az alpesi gőte, amelynek van egy csak Magyarországon őshonos alfaja is, amely a Dunántúlon él. Megőrzése ezért globális felelősség is, eltűnésükkel a teljes világállomány elveszhet, ezért is kulcsfontosságú az élőhelyek – például a természetes és természetközeli erdők – megőrzése. Az élőhely biztosítása mellett szenet is tároló, a szélsőséges időjárás hatásait mérséklő, és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is fontos szerepet játszó erdők megőrzése társadalmi érdek is, derül ki tájékoztatójukból, amelyben reflektálnak a fakitermelési moratórium lejártára is. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetőjét idézik, aki szerint a moratórium is „ráirányította a figyelmet arra, hogy az állami erdők kezelése során milyen fontos szempont a természetvédelmi és klímaalkalmazkodási funkciók megőrzése. A korlátozás szeptember végén lejárt, ezért a WWF Magyarország szerint most különösen fontos, hogy az erdők jövőbeli kezelése során megfelelő súlyt kapjon az élőhelyek megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képességének fenntartása.”
A sérülékeny fajokra is felhívják a figyelmet: például a természetes erdei vízfolyásokhoz, forrásokhoz és vizesélőhelyekhez kötődő az alpesi gőte, amelynek van egy csak Magyarországon őshonos alfaja is, amely a Dunántúlon él. Megőrzése ezért globális felelősség is, eltűnésükkel a teljes világállomány elveszhet, ezért is kulcsfontosságú az élőhelyek – például a természetes és természetközeli erdők – megőrzése. Az élőhely biztosítása mellett szenet is tároló, a szélsőséges időjárás hatásait mérséklő, és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is fontos szerepet játszó erdők megőrzése társadalmi érdek is, derül ki tájékoztatójukból, amelyben reflektálnak a fakitermelési moratórium lejártára is. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetőjét idézik, aki szerint a moratórium is „ráirányította a figyelmet arra, hogy az állami erdők kezelése során milyen fontos szempont a természetvédelmi és klímaalkalmazkodási funkciók megőrzése. A korlátozás szeptember végén lejárt, ezért a WWF Magyarország szerint most különösen fontos, hogy az erdők jövőbeli kezelése során megfelelő súlyt kapjon az élőhelyek megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képességének fenntartása.”
Pozitív fordulópontok és globális fellépés
Az Élő Bolygó Jelentésben kiemelik a pozitív fordulópontokat, amelyek gyors, pozitív változásokat idézhetnek elő, amikor egy rendszer átlép egy küszöböt egy egészségesebb állapot irányába. Ezek dinamikájának három szakaszát különböztetjük meg: a lehetővé tevő (enabling), a felgyorsuló (accelerating) és a stabilizálódó (stabilizing).
Az energiaszektorban már átléptünk egy pozitív fordulóponton, és a dinamika a gyorsuló szakaszban van a napenergiának és az elektromos járművek terjedése révén, bár a fosszilis átállás nem elég gyors. Az élelmiszer- és a mezőgazdasági rendszerben ugyanakkor egyelőre „lehetővé tevő” a dinamika, a javulás érdekében priorizálni kellene a természetre pozitív hatást gyakorló termelést, a fenntartható kereskedelmet és fogyasztást, fenntartható étrendet az élelmiszer-pazarlás csökkentését. „Lehetővé tevő” szakaszban van a pénzügyi rendszer is, itt le kellene állítani a természetkárosító tevékenységek finanszírozását, lényeges kockázatként kezelni a természeti és éghajlati kockázatokat, kiszámítható szabályozásra lenne szükség, és be kellene tömni a biodiverzitás megőrzésének finanszírozásában tátongó 942 milliárd dolláros szakadékot.
A friss jelentés készítői szerint természettel harmóniában élő világ megteremtése olyan cél, amelyet érdemes elérni. Hiteles megoldások állnak rendelkezésünkre, hogy megvalósítsuk. Mindannyiunknak lehetőségünk van a cselekvésre. A pozitív fordulópontokon keresztül történő átalakulás gyorsabban bekövetkezhet, mint gondolnánk. Minden nehézség ellenére racionális alapunk van a reményre.
Nyitókép: AFP
