Brüsszel az Európai Bíróságon lép fel Luxemburg ellen, amely nem adott elégséges tájékoztatást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikájával, intézkedéseivel, valamint a kibocsátás-előrejelzéssel kapcsolatban. Hét tagállam kap figyelmeztetést azért, mert nem adtak meg a kibocsátási célértékeikkel kapcsolatos fontos műszaki információkat, míg nyolc tagállam első írásbeli figyelmeztetésben részesül az EU kibocsátáskvóta-kereskedelmi rendszere (ETS) szerinti nemzeti kiosztási terv benyújtásának elmulasztásáért.

Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos: „A tagállamok megbízható beszámolói kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megnyerhessük az éghajlatváltozás elleni harcot. Elvárom az érintett országoktól, hogy a második időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervüket és az egyéb hiányzó információkat a lehető leghamarabb benyújtsák. A kibocsátás-kereskedelmi piac szilárd alapjainak megteremtése érdekében fontos, hogy a nemzeti kibocsátási folyamatok jóval a 2008 januárjában elkezdődő újabb kereskedelmi időszak előtt lezáruljanak.”

A Bizottság a tagállamok beszámolója alapján értékeli, hogy hol tart az EU a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott kibocsátási célértékek elérésében. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről elfogadott EU-határozat szerint a tagállamok 2005. március 15-ig lettek volna kötelesek az információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátani. Luxemburg Brüsszel figyelmeztetései ellenére nem adott tájékoztatást. A Bizottság ezért bírósághoz fordul.

Hét tagállam nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a Kiotói Jegyzőkönyv szerint tonnában megadott engedélyezett kibocsátási szint - a „kibocsátható mennyiség” - megállapításához szükséges összes fontos műszaki adatot.

Franciaország, Észtország, Görögország, Lengyelország és Litvánia első írásbeli figyelmeztetést kap. Németország és Luxemburg 2006 áprilisában már kapott ilyet, most „utolsó írásbeli figyelmeztetésben” részesül.

A kibocsátható mennyiségekről szóló jelentésekben a tagállamoknak be kellett számolniuk többek között az üvegházhatású gázok éves kibocsátásáról, azok forrásáról a bázisévük óta, valamint a fluorozott gázok kibocsátásában bekövetkezett változások méréséhez kiválasztott bázisévről. A tagállamoknak emellett a Kiotói Jegyzőkönyv alapján megállapított módszertan alapján javaslatot kell tenniük az általuk kibocsátható mennyiségre.

A Bizottság első írásbeli figyelmezetésben részesít nyolc tagállamot, amelyek elmulasztották leadni az EU kibocsátáskvóta-kereskedelmi rendszerének második időszakára vonatkozó nemzeti kiosztási tervet (NKT). A leadás határideje a kibocsátás-kereskedelemről szóló irányelv értelmében 2006. június 30. volt.

Az érintett tagállamok a következők: Ausztria, a Cseh Köztársaság, Dánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia. Ezek a tagállamok ugyan dolgoznak az NKT-n, de még nem küldték el a dokumentumot a Bizottságnak.

A kormányok az NKT-ban – az összkibocsátás határértékét megszabva – meghatározzák az engedélyezett kibocsátási egységek teljes mennyiségét, és az egységeket szétosztják az ETS-ben szereplő egyes vállalatok között. A megszabott határérték miatt a 2008-2012-re vonatkozó NKT-k fontos szerepet játszanak azon tagállami stratégiákban, amelyek a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott kibocsátási célértékek ugyanerre az időszakra előírt teljesítését célozzák.

Miután a tagállamok leadták a teljes NKT-t, a Bizottságnak három hónapja van a dokumentumok értékelésére. A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy minden NKT ügyében az év végéig döntés szülessen annak érdekében, hogy adottak legyenek a 2008-2012 időszakra vonatkozó kereskedelem feltételei, és a piaci szereplők már jóval a 2008. január 1-jén kezdődő következő kereskedelmi időszak előtt megismerhessék azokat. Ehhez a NKT-t a lehető leghamarabb le kell adni azon tagállamoknak, amelyek eddig ezt nem tették meg.

A Szerződés 226. cikke feljogosítja a Bizottságot, hogy jogi lépéseket tegyen azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem tesznek eleget kötelezettségeiknek.

Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a közösségi jogszabályok olyan megsértéséről lehet szó, amely indokolja a jogsértési eljárás megindítását, „felszólító levelet” (első írásbeli figyelmeztetést) küld az érintett tagállamnak. Ebben felkéri, hogy meghatározott határidőn, általában két hónapon belül tegye meg észrevételeit.

Az érintett tagállam válaszát vagy annak elmaradását követően a Bizottság úgy dönthet, hogy „indokolással ellátott véleményt” (utolsó írásbeli figyelmeztetést) küld a tagállamnak. Ebben világosan és határozottan kifejti, hogy mit tekint a közösségi jog megsértésének, és felszólítja a tagállamot, hogy adott határidőn, általában két hónapon belül tegyen eleget kötelezettségeinek.

Ha a tagállam nem tesz eleget az indokolással ellátott véleménynek, a Bizottság úgy határozhat, hogy eljárást kezdeményez az Európai Bíróság előtt. Amennyiben a Bíróság megállapítja a Szerződés megsértését, a jogsértő tagállam köteles megtenni a megfeleléshez szükséges intézkedéseket.