A 8 százalékos kamat további tartására szavazott Simor András jegybankelnök mellett a júliusban távozó két alelnök Adamecz Péter és Auth Henrik, valamint az újonnan kinevezett alelnök Karvalits Ferenc. Ugyancsak a változatlan kamatszintet támogatta Bihari Péter, Kádár Béla és Kopits György. Bánfi Tamás 0,5 százalékos kamatvágásra szavazott, 0,25 százalékos kamatcsökkentésre pedig Bihari Vilmos, Csáki Csaba, Hardy Ilona, Neményi Judit és Oblath Gábor.

A testület június 25-én, változatlan összetételben tárgyal ismét a kamatokról, a piacon megoszlanak a vélemények arról, hogy sor kerülhet-e kamatcsökkentésre, vagy arra csak a júliustól módosuló, Adamecz Péter és Auth Henrik távozásával, Király Júliával kiegészülő monetáris tanács dönt majd.

A pénteken kiadott jegyzőkönyv szerint az áprilisi 8,8 százalékos 12 havi inflációs index mellett figyelemre, hogy a jövedéki adótól, vizitdíjtól és áfa-hatástól megtisztított mutató – amely a leginkább alkalmas a maginflációs alapfolyamat megragadására – 3,5 százalékon áll, szemben az 5 százalékhoz közeli első negyedéves értékkel.

A testület egyetértett a májusi inflációs jelentésben foglalt megállapítással, amely szerint a fogyasztói infláció 2007 második negyedévétől csökkenni fog, és a monetáris politika számára meghatározó időhorizonton belül eléri az inflációs célt, de a 3 százalékos szintre csak 2009 első negyedévében jut el. Ennek egyik oka az elmúlt hónapokban megfigyelt jelentős olajár-emelkedés, amely a gázár-támogatás leépítése miatt a korábbi éveknél nagyobb inflációs hatással jár a jövőben. A magasabb infláció irányába mutat továbbá a versenyszféra gyors bérkiáramlása. Az elmúlt hónapok igen magas bérdinamikája – amelynek csak kisebb részét magyarázhatja a kifehéredés – középtávon bizonyosan nem konzisztens az árstabilitással.

A monetáris tanács kiemelten foglalkozott a márciusi béradatok alakulásával, ami nagymértékben befolyásolhatta a kamatdöntést is. A jegyzőkönyv kiemeli, hogy a márciusi béradatok alapvetően kedvezőtlen képet mutatnak. A teljes bruttó bérkifizetés a versenyszférában 10,2 százalékkal haladta meg a tavaly márciusi szintet, a prémium nélkül számolt bruttó átlagkereset-növekedés pedig 11,7 százalék volt. A két adat közötti kis különbség egyszersmind azt is jelenti, hogy egyelőre nem valósult meg a prémiumok csökkentésén keresztül történő béralkalmazkodás. A versenyszféra teljes bérkifizetéseinek dinamikája az első negyedévben elérte a 9,5 százalékot. A visszafogottabb bérezés továbbra is a feldolgozóiparban jellemző, és az erős éves dinamika, különösen a termelékenység alakulásához viszonyítva, a piaci szolgáltatásoknál tapasztalható.

A tanács pénzpiaci elemzésében megállapítja, hogy az állampapír-piaci hozamok lényegében a  testület áprilisi ülése idején megfigyelt szinten vannak, miután a május eleji hozamcsökkenés a hónap közepén korrigálódott. A rövid hozamok továbbra is 100-125 bázispontos idei kamatcsökkentéssel konzisztensek. Míg áprilisban a piaci elemzők többsége májusra már kamatcsökkentést várt, addig a vártnak megfelelő áprilisi inflációs szám, a várakozásoknál magasabb bér- és GDP-adatok, valamint a gyengülő árfolyam hatására május közepére elbizonytalanodtak.

A tanácstagok három javaslatról, kamattartásról, 25 illetve 50 bázispontos kamatcsökkentésről szavazhattak.  A 8 százalékos kamat tartása mellett a legfontosabb érv az volt, hogy az új inflációs jelentés szerint a monetáris politika számára meghatározó időhorizonton az infláció alap-előrejelzés szerinti pályája a februári előrejelzéshez képest magasabb, és a 3 százalékos célt később éri el. A másik érv szerint a májusi inflációs jelentés lezárását követően megjelent adatok is megerősítették, hogy a nominálbérek alakulása jelentős felfelé mutató inflációs kockázatokat testesít meg. Feltételezhető, hogy a versenyszektorban a vártnál gyorsabb béremelkedésre az adószabályok változása és az adóellenőrzések szigorítása is hatással volt, azonban a bérek ennek a hatásnak a becsült mértékénél is gyorsabban nőttek az elmúlt hónapokban.

A kamatláb csökkentését szorgalmazók szerint a bérek alakulása inkább egyszeri jelenségként, szabályozóváltozásként vagy egyszeri kompenzációként értelmezhető és nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az elmúlt néhány hónap béralakulása a bérinfláció beragadását mutatná. Eközben pedig a konjunkturális helyzet várható romlása és az ezzel járó lanyhuló kereslet következtében erősödni fognak az inflációt fékező hatások. A maginfláció várható alakulása is azt jelzi, hogy az előrejelzési időszakban kedvező inflációs környezettel lehet számolni.

A keresleti korlát miatt az energiaárak várt emelkedése inkább kereslet-csökkentő hatású lehet és kevésbé valószínű, hogy tartósan hatással lesz az inflációs várakozásokra. Mivel az inflációs kilátások nem kedvezőtlenek, a monetáris tanács most élhetne azzal a lehetőséggel, amelyet a befektetők által elvárt kockázati prémium csökkenése teremtett meg - érveltek a kamatcsökkentés mellett a tanácstagok. A Monetáris Tanács a jegybanki alapkamatot legutóbb tavaly október 25-én emelte 25 bázisponttal 8 százalékra.