Mi volt Gyurcsány két európai pakkjában?

Valójában két különálló válságkezelő javaslatcsomaggal hagyta el múlt vasárnap reggel Budapestet Gyurcsány Ferenc, de apparátusával csak az egyikről tanácskozott. Minimum prezentációs, ha nem egyenesen politikai hibát követett el viszont a kormányfő a másik javaslatcsomagjával, amiről kormányzati berkekben csak annyit tudnak, hogy külső szakértő cégtől származik. A Multilaterális európai stabilizációs és integrációs program a közép- és kelet-európai gazdaságok támogatására (ESIP) című elképzeléséről sem az EB-t, sem a többi új tagállamot nem értesítette előre.

  • unknown unknown
Mi volt Gyurcsány két európai pakkjában?

Gyurcsány Brüsszelbe érkezik. Barátságtalan fogadtatás
© MTI
A február 24-én már az Európai Bizottság (EB) elnökével, José Manuel Barrosóval, valamint a soros EU-elnök Csehország kormányfőjével, Mirek Topolánekkel is egyeztetett, majd a kelet-európai új tagállamok vezetőivel a vasárnapi csúcstalálkozót megelőző különmegbeszélésén is megvitatott egyik pakk három javaslatból állt:

– az európai anyabankoknak nyújtott állami mentőcsomagok esetében tilos legyen a leánybankok diszkriminatív kezelése,

– az eurózónába törekvő tagállamoknak a mostani szabályok által előírt két évnél rövidebb időt kelljen eltölteniük az egységes valuta előszobájának nevezett, korlátozott árfolyammozgást megengedő árfolyam-mechanizmusban (ERM),

– az Európai Központi Bank, a jelenlegi helyzettől eltérően, a nem euróban denominált állampapírokat is fogadja el kölcsönfedezetül.

A csomag első két pontját illetően „párbeszédkészségre találtunk” – fogalmazott egy kormányközeli bennfentes. A harmadik pontban viszont a magyar miniszterelnöknek némi visszavonulót kellett fújnia, belátva, hogy rossz helyre címezte a javaslatot: az európai jegybank működésébe a kormányfők nem szólhatnak bele, az a tagállamok központibank-elnökeinek testületéből álló kormányzótanács terrénuma.

Minimum prezentációs, ha nem egyenesen politikai hibát követett el viszont Gyurcsány a másik javaslatcsomagjával, amiről kormányzati berkekben csak annyit tudnak, hogy külső szakértő cégtől származik. A jelek szerint a kormányfő különösebb előkészítés nélkül próbált belecsapni a lecsóba a Multilaterális európai stabilizációs és integrációs program a közép- és kelet-európai gazdaságok támogatására (ESIP) című elképzelésével, amelyről sem az EB-t, sem a többi új tagállamot nem értesítette előre. Talán azért sem, teszik hozzá megfigyelők, mert a szokásos visegrádi csúcstalálkozónak indult megbeszélést Donald Tusk lengyel miniszterelnök önhatalmúlag szélesítette ki totális kelet-európai dzsemborivá, aminek sem a cseh elnökség, sem a nyugati vezetők nem igazán örültek.

Gyurcsány aztán, aligha véletlenül a csúcstalálkozó előtt, kiosztatta az ominózus dokumentumot a nemzetközi sajtónak. Meglepett kollégáinak pedig a tanácsteremben szóban – egyes információk szerint az írásos változatnál „puhább” megfogalmazásban – adta elő nagyszabású, jószerével globálisnak szánt elképzelését. A terv abból indul ki, hogy a közép- és kelet-európai régiót az uniós pénzügyi és kereskedelmi piacokba való mély beágyazottsága következtében aránytalanul sújtja a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, a cselekvés hiánya viszont súlyosan visszaütne az európai bankrendszer fizetőképességére, megbosszulná magát a nemzetközi kereskedelem visszaesésében, továbbá politikai feszültséget és elvándorlási nyomást gerjesztene a keleti régióban. A megoldásként javasolt multilaterális stabilizációs program a pénzügyi piac szabályozásának szigorítása mellett a bankrendszer megerősítésére és a likviditás javítására 160–190 milliárd eurós alap felállítását szorgalmazza, amely a következő tételekből állna össze:

– 50-60 milliárd euró szolgálná a közép- és kelet-európai központi bankok forráshoz jutását vészhelyzetek esetén (a rendkívüli egyensúlytalanságokkal küzdő országokra rótt gazdasági kiigazítási követelmény mellett), valamint a régióban különösen exponált és likviditási segítségre szoruló nyugat-európai bankok forrásbővítését,

– 1,5 milliárd euró segítené az eladósodott háztartások hiteleinek átütemezését,

– 35-45 milliárd euró tőkeinjekció jutna a kelet-európai likviditási támogatásban részesülő nyugat-európai bankoknak, valamint keleti versenytársaiknak,

– 35 milliárd euró támogatná a keleti régió kereskedelemfinanszírozását,

– 40-50 milliárd euró menne a régió infrastruktúrájának és kisvállalkozói szektorának fejlesztésére.

A javaslatcsomag figyelemre méltó kitétele, hogy az ESIP-alap megindulásával egyidejűleg a még nem eurózónatag keleti tagállamok, sőt a tagjelöltek is egyértelmű, ambiciózus euróbevezetési menetrendet fogadnának el, ami – így a dokumentum – az uniós csatlakozáshoz hasonlóan motiválná a politikai cselekvést, és erősítené a nemzetközi befektetők bizalmát a térségben. Ennek feltétele – teszi hozzá –, hogy a maastrichti kritériumokat kiegészítsék a belföldi megtakarítási ráta növeléséről szóló feltétellel, s hogy gyorsuljon az uniós strukturális támogatások folyósítása, egyszersmind erősödjön a korrupció elleni harc. A program fedezetét a magyar miniszterelnök a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint az uniós kormányok zsebéből teremtené elő. A terv részletes kidolgozását és levezénylését az Európai Bizottságra hárítaná, felügyeletét pedig a nemzetközi pénzügyi intézmények és a tagállamok képviselőinek testületére bízná. Hogy az elnöki székben ki ülne, arról nem szól a dokumentum, megfigyelők azonban gyanítják: Gyurcsány alighanem egy posztját rövidesen elhagyó miniszterelnökre gondolt.

KOCSIS GYÖRGYI