 Gyurcsány Brüsszelbe érkezik. Barátságtalan fogadtatás © MTI |
A február 24-én már az Európai Bizottság (EB) elnökével, José Manuel Barrosóval, valamint a soros EU-elnök Csehország kormányfőjével, Mirek Topolánekkel is egyeztetett, majd a kelet-európai új tagállamok vezetőivel a vasárnapi csúcstalálkozót megelőző különmegbeszélésén is megvitatott egyik pakk három javaslatból állt:
– az európai anyabankoknak nyújtott állami mentőcsomagok esetében tilos legyen a leánybankok diszkriminatív kezelése,
– az eurózónába törekvő tagállamoknak a mostani szabályok által előírt két évnél rövidebb időt kelljen eltölteniük az egységes valuta előszobájának nevezett, korlátozott árfolyammozgást megengedő árfolyam-mechanizmusban (ERM),
– az Európai Központi Bank, a jelenlegi helyzettől eltérően, a nem euróban denominált állampapírokat is fogadja el kölcsönfedezetül.
A csomag első két pontját illetően „párbeszédkészségre találtunk” – fogalmazott egy kormányközeli bennfentes. A harmadik pontban viszont a magyar miniszterelnöknek némi visszavonulót kellett fújnia, belátva, hogy rossz helyre címezte a javaslatot: az európai jegybank működésébe a kormányfők nem szólhatnak bele, az a tagállamok központibank-elnökeinek testületéből álló kormányzótanács terrénuma.
Minimum prezentációs, ha nem egyenesen politikai hibát követett el viszont Gyurcsány a másik javaslatcsomagjával, amiről kormányzati berkekben csak annyit tudnak, hogy külső szakértő cégtől származik. A jelek szerint a kormányfő különösebb előkészítés nélkül próbált belecsapni a lecsóba a Multilaterális európai stabilizációs és integrációs program a közép- és kelet-európai gazdaságok támogatására (ESIP) című elképzelésével, amelyről sem az EB-t, sem a többi új tagállamot nem értesítette előre. Talán azért sem, teszik hozzá megfigyelők, mert a szokásos visegrádi csúcstalálkozónak indult megbeszélést Donald Tusk lengyel miniszterelnök önhatalmúlag szélesítette ki totális kelet-európai dzsemborivá, aminek sem a cseh elnökség, sem a nyugati vezetők nem igazán örültek.
Gyurcsány aztán, aligha véletlenül a csúcstalálkozó előtt, kiosztatta az ominózus dokumentumot a nemzetközi sajtónak. Meglepett kollégáinak pedig a tanácsteremben szóban – egyes információk szerint az írásos változatnál „puhább” megfogalmazásban – adta elő nagyszabású, jószerével globálisnak szánt elképzelését. A terv abból indul ki, hogy a közép- és kelet-európai régiót az uniós pénzügyi és kereskedelmi piacokba való mély beágyazottsága következtében aránytalanul sújtja a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, a cselekvés hiánya viszont súlyosan visszaütne az európai bankrendszer fizetőképességére, megbosszulná magát a nemzetközi kereskedelem visszaesésében, továbbá politikai feszültséget és elvándorlási nyomást gerjesztene a keleti régióban. A megoldásként javasolt multilaterális stabilizációs program a pénzügyi piac szabályozásának szigorítása mellett a bankrendszer megerősítésére és a likviditás javítására 160–190 milliárd eurós alap felállítását szorgalmazza, amely a következő tételekből állna össze:
– 50-60 milliárd euró szolgálná a közép- és kelet-európai központi bankok forráshoz jutását vészhelyzetek esetén (a rendkívüli egyensúlytalanságokkal küzdő országokra rótt gazdasági kiigazítási követelmény mellett), valamint a régióban különösen exponált és likviditási segítségre szoruló nyugat-európai bankok forrásbővítését,
– 1,5 milliárd euró segítené az eladósodott háztartások hiteleinek átütemezését,
– 35-45 milliárd euró tőkeinjekció jutna a kelet-európai likviditási támogatásban részesülő nyugat-európai bankoknak, valamint keleti versenytársaiknak,
– 35 milliárd euró támogatná a keleti régió kereskedelemfinanszírozását,
– 40-50 milliárd euró menne a régió infrastruktúrájának és kisvállalkozói szektorának fejlesztésére.
A javaslatcsomag figyelemre méltó kitétele, hogy az ESIP-alap megindulásával egyidejűleg a még nem eurózónatag keleti tagállamok, sőt a tagjelöltek is egyértelmű, ambiciózus euróbevezetési menetrendet fogadnának el, ami – így a dokumentum – az uniós csatlakozáshoz hasonlóan motiválná a politikai cselekvést, és erősítené a nemzetközi befektetők bizalmát a térségben. Ennek feltétele – teszi hozzá –, hogy a maastrichti kritériumokat kiegészítsék a belföldi megtakarítási ráta növeléséről szóló feltétellel, s hogy gyorsuljon az uniós strukturális támogatások folyósítása, egyszersmind erősödjön a korrupció elleni harc. A program fedezetét a magyar miniszterelnök a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint az uniós kormányok zsebéből teremtené elő. A terv részletes kidolgozását és levezénylését az Európai Bizottságra hárítaná, felügyeletét pedig a nemzetközi pénzügyi intézmények és a tagállamok képviselőinek testületére bízná. Hogy az elnöki székben ki ülne, arról nem szól a dokumentum, megfigyelők azonban gyanítják: Gyurcsány alighanem egy posztját rövidesen elhagyó miniszterelnökre gondolt.
KOCSIS GYÖRGYI