Simor: „Ami most történik, vergődés perspektíva nélkül”

HVG: Valóban itt van, vagy a küszöbön áll az államcsőd, ahogy azt egyre többen vizionálják?

S. A.: Nagyon sokan vagdalkoznak ezzel a kifejezéssel, anélkül, hogy a tartalmát vizsgálnák. Államcsőd akkor következne be, ha az állam a hiteleit és azok kamatait, beleértve az állampapírokat és azok hozamait, nem tudná fizetni, továbbá nem lenne képes eleget tenni egyéb vállalt kötelezettségeinek, például hogy átutalja a tanárok, a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjakat. Márpedig erről nem beszélhetünk. Igaz, a fizetőképesség fenntartásában nagy szerepe van a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól kapott mintegy 20 milliárd eurós hitelkeretnek.

HVG: Nincs is közel az államcsőd?

S. A.: Az a tény, hogy a magyar állam a nemzetközi intézmények segítségére szorult, megköveteli, hogy a kormány mindent megtegyen, hogy visszavezesse Magyarországot abba a helyzetbe, amikor már nincs szükség külső segítségre. Ehhez ma már elsősorban nem az szükséges, hogy a költségvetési hiány még alacsonyabb legyen, hiszen a jelenlegi, 3 százalék körüli deficit már megfelel a nemzetközi standardnak. Ennél lényegesebb, hogy a hazai össztermékhez, a GDP-hez viszonyított államadósság növekedése megálljon. Ma ugyanis leginkább ez rontja Magyarország hitelképességét.

HVG: Hogyan lehet ezen változtatni?

S. A.: Vagy a költségvetésnek kellene olyan mértékű többletet produkálnia, aminek hatására csökkenhetne az államadósság, vagy jelentősen meg kellene növelni a magyar gazdaság növekedési képességét, hogy kinőhesse az adósságot.

HVG: Mennyiben segít a megoldásban a február közepén bemutatott Gyurcsány-csomag?

Simor András

Gyakorlatilag hazatért az 1954-es születésű szakember, amikor – szinte napra pontosan két éve – a jegybank első embere lett. Ott kezdett ugyanis friss diplomás közgazdászként közel harminchárom éve. Hamarosan az MNB londoni leánybankjánál találta magát, ahol hat és fél évig pallérozódott, hogy aztán 1985-től ismét a Szabadság téri központban hasznosíthassa külföldi tapasztalatait. A rendszerváltás idején az osztrák Creditanstalt bankház magyarországi brókercégének lett ügyvezető igazgatója, majd 1997-ben egy évig a bécsiek befektetési bankját irányította. Hazatérése után több mint egy évig saját cégében adott befektetési tanácsokat, közben megválasztották a Budapesti Értéktőzsde elnökévé. 1999 végétől jegybankelnöki kinevezéséig a Deloitte magyarországi cégét irányította.

S. A.: Jó irányba tett jó lépések – már ha meg is valósulnak a bejelentett intézkedések –, de nem elegendők sem mélységükben, sem ütemezésükben. A gazdasági növekedést alapvetően a költségvetési újraelosztás magas aránya akadályozza, ami a magas adókon keresztül rontja a vállalkozások versenyképességét. A másik súlyos problémánk, hogy túl alacsony a foglalkoztatottság, részben azért, mert a jelenlegi szabályozók nem ösztönöznek kellőképp a munkavállalásra. E két területen nem történt érdemi változtatás. Mivel az adócsomag hatása nullszaldós, a kiadáscsökkentések pedig korlátozottak, a költségvetési újraelosztás aránya érdemben nem változik. Sőt, mivel a jegybank előrejelzése szerint a GDP az idén és jövőre is csökken, könnyen lehet, hogy az újraelosztás még ennél is magasabbra fog nőni. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, sokkal radikálisabb kiadás- és adócsökkentésre lenne szükség.

HVG: Nagyjából 2000-2500 milliárd forintosra, amennyit közel egy éve a Népszabadságban írt cikkében is említett?

S. A.: A GDP közel 50 százalékára rúgó magyar költségvetési újraelosztás mintegy tíz százalékponttal nagyobb a többi visegrádi országénál, a különbség mára már közel 3 ezer milliárd forintra nőtt. Ezt nem lehet egyik napról a másikra ledolgozni, de legalább gyorsan kellene haladni ebbe az irányba. Középtávú stratégia mentén kialakított bátor, határozott döntésekre lenne szükség, amelyek a következő egy-két évben komoly érvágást jelenthetnének ugyan sokaknak, de egyúttal kiutat mutathatnának az ország számára. Ezzel szemben ami most történik, vergődés perspektíva nélkül.

HVG: A Reformszövetség javaslatai biztatóbbak?

S. A.: Két szempontból is előrébb mutatnak. Egyrészt hosszabb távú programot vázolnak föl, amelyben a kiadáscsökkentés összértéke mintegy 1300 milliárd forint. Másrészt nem a kiadások egy évre befagyasztását vagy egyes területekről egyszerű pénzelvonást javasolnak, hanem megváltoztatnák a szabályrendszereket, ami ezáltal biztosíthatná, hogy a megtakarítások hosszú távon is megmaradnak.

HVG: S mi ebben az MNB szerepe? Az utóbbi időben többen szokatlanul kemény hangnemben kritizálták önöket.

S. A.: Válságok idején általában megindul a bűnbakkeresés. Most egyesek a jegybankot szemelték ki. Ám látni kell, hogy a monetáris politika nem képes orvosolni a problémák gyökereit, a magyar gazdaság szerkezeti gyengeségeit. A mi eszközeink legfeljebb arra elegendőek, hogy csökkentsék a jelenlegi válsághoz való alkalmazkodás költségeit. Például az utóbbi hónapokban több intézkedéssel bővítettük a hazai forint- és eurólikviditást, hogy a bankrendszer és a gazdaság fokozatosan tudjon alkalmazkodni az új világgazdasági helyzethez. Más kérdés, hogy a válság előtt a devizakölcsön-nyújtásban talán túlzott hitelezési kockázatot vállaló bankok most mintha átestek volna a ló túlsó oldalára, és az indokoltnál is óvatosabban hiteleznének.

HVG: A monetáris tanács múlt hétfőn nem folytatta a kamatcsökkentést, eszerint 300 forint körüli euróárfolyam a határ, ahol az ország pénzügyi stabilitása veszélybe kerülhet?

S. A.: Nincs ilyen árfolyamszint, pontosabban a határ a világgazdasági helyzet függvényében és a hazai gazdaság folyamatos alkalmazkodása révén állandóan változik. Tavaly októberben-novemberben már a 290 forint körüli árfolyam mellett is jelentkeztek likviditási feszültségek. Mára viszont a bankok az aktuális szinthez, ha nehezen is, de alkalmazkodni tudtak.

Simor András © Dudás Szabolcs

HVG: Mégis szükségesnek tartották a cseh, a lengyel és a román jegybankkal közösen a szóbeli intervenciót devizáik védelmében, aminek egyébként csekély hatása volt.

S. A.: Én úgy látom, hogy a bejelentések, ha átmenetileg is, de hatottak, hiszen mind a négy deviza valamelyest erősödni tudott, illetve megállt a gyengülési hullám. Ennél is fontosabb, hogy tudatosítottuk, a térség jegybankjai készek az együttműködésre, és jeleztük a piacnak, miként szándékozunk használni a rendelkezésünkre álló monetáris eszközöket.

HVG: Nem lett volna nagyobb foganatja közös devizapiaci intervenciónak?

S. A.: Igen, vannak, akik így vélekednek. Mi azt gondoltuk, hogy most ennyit kell közösen megtennünk.

HVG: Igaz, a devizapiaci intervenciónak van egy korlátja, az MNB 24 milliárd euró körüli devizatartaléka, amelyből 7 milliárd a nemzetközi segélycsomagból származik. Az összesen felajánlott 20 milliárd eurónak még a felét sem hívta le az ország, ám egyesek máris az újabb hitelfelvétel szükségességéről lamentálnak. Valóban szükség lehet erre?

S. A.: A piacról érkező hitelképességi jelzések nem arra vonatkoznak, hogy a 20 milliárd nem lenne elegendő. Inkább arra, hogy nem látják azt a politikát, amely a gazdaságot növekedési pályára állítaná, hogy az ország előbb-utóbb képes legyen az adósság GDP-hez viszonyított arányát csökkenteni.

HVG: Gyurcsány Ferenc kormányfő a napokban öntől és Veres János pénzügyminisztertől „nem konvencionális forintvédelmi módszer” bevetését kérte. Miről van itt szó?

S. A.: Ezt tőle kellene megkérdezni.

HVG: Az árfolyamkockázatot megszüntetné az euró Gyurcsány által felvetett soron kívüli bevezetése. Reális az, hogy Magyarország az idén belépjen az euró előszobájának tartott árfolyam-ingadozási sávba, az ERM II.-be?

S. A.: Sokan gondolják, hogy azért lenne jó belépni az ERM II.-be, mert akkor csökkenne az árfolyam volatilitása. Ám az összefüggés ennél bonyolultabb. Akkor lehet jó eséllyel belépni az ERM II.-be, amikor már valamelyest csökkent a jelenlegi magas volatilitás. A belépés ugyanis nem egyoldalú döntés, ahhoz az Európai Központi Bank és az eurózónás államok jóváhagyása szükséges. Hiszen az árfolyam-mechanizmus keretei között már nemcsak mi kötelezzük el magunkat, hogy a sávszélen beavatkozunk, hanem az eurózónában lévők is vállalják, hogy interveniálnak a mi érdekünkben. Ezt vélhetően akkor lennének készek megtenni, ha úgy gondolják, jó esély van arra, hogy a forint euróval szembeni árfolyama a közösen meghatározott sávon belül marad. Amíg az árfolyamnak akkora a volatilitása, mint most, szerintem vajmi kevés esélye van, hogy bennünket az ERM II.-be befogadjanak. Ráadásul, ami ennél sokkal fontosabb, a belépéshez szükséges négy maastrichti konvergenciakritérium közül az idén jó, ha egyet teljesítünk: az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya 3 százalék alatt lehet. Vagyis nem a kiskapukat kéne – jó magyar szokás szerint – keresgélni, hanem végre nekigyürkőzni a feladatnak, ahogy ezt mások is megtették. A szlovének és a szlovákok után immár a csehek is gyakorlatilag minden feltételt teljesítenek, és mindössze azon töprengenek, mikor lenne számukra ideális a csatlakozás.

CSABAI KÁROLY