Nagy szolgálatot tett Gyurcsány Ferenc a személyét korábban támogató pártoknak azzal, hogy márciusban visszavonult a politika első vonalából. Mert bár utóda, Bajnai Gordon kormányfő nála sokkal kíméletlenebb eszközöket vetett be a válság legkritikusabb hónapjaiban az államháztartás összeomlásának elkerülése végett, törekvéseit mégis sikerült elfogadtatnia a Gyurcsánnyal szemben a végjátékban fölöttébb kritikus MSZP-vel és SZDSZ-szel. Bajnai némiképp az ellenzéket is pacifikálta. Kinevezését a Fidesz és a KDNP hang- és mérvadó politikusai még minden önkontrollt félretéve, vad és dühödt beszédekkel utasították el, ám a kulcsfontosságú válságkezelő törvények meghozatalát már sajátosan segítették – történetesen azzal, hogy képviselőik kellő számban távol maradtak a voksolástól. Így az Országgyűlés példátlan gyorsasággal elfogadta a jövő évi adótörvényeket (HVG, 2009. június 27.), és azokra építve, a törvényben megadott menetrendet hetekkel megelőzve megkezdheti a 2010-es költségvetés tervezetének tárgyalását is.

HVG

Az ellenzék lapzártánkig nem kreált nagy ügyet a büdzsé tervezetéből sem, szószólói csak a kötelező minimumot produkálták, az újabb megszorítások hátrányait és a sikertelen gyurcsányi politika folytatását fölemlegetve. Holott a kiadási tételek többsége – illeszkedve a gazdasági visszaeséssel megcsappanó jövedelmekhez és elmaradó állami bevételekhez – jövőre tovább zsugorodik. Az egyes alrendszerek prognosztizált bevételei még a 2008-as mértéket sem érik el; a központi költségvetésé például 200 milliárd forinttal, az Egészségbiztosítási Alapé csaknem 400 milliárddal marad el a tavalyi keretszámoktól, holott két év alatt a fogyasztói árak átlagos szintje legalább 10 százalékkal nőtt. Vagyis a büdzsében fő szabályként a szűkösség és a szükség elve érvényesül. A kormányfői ígéret szerint ez alól csak a rendvédelem, a közfoglalkoztatás és az egészségügy képezhet kivételt, ám e területeken sem fognak dúskálni a forrásokban. Másutt pedig legfeljebb azt emelik ki a büdzsé védelmében a kormányt támogató politikusok, hogy az alapfeladatok ellátása nem kerül veszélybe.

A hektikus nemzetközi klíma dacára már-már valószínűtlen békebeli harmónia tükröződik a jövő évi hazai gazdasági prognózisok körül is. A pénzügyi tárca, a jegybank és a névjegyét augusztus közepén letevő új szervezet, a Költségvetési Tanács friss előrejelzésében az eltérések szinte a statisztikai hibahatáron belül maradnak (lásd ábránkat a 8. oldalon). Márpedig a 2010-ben várható, legfeljebb 1 százalékos gazdasági visszaesés – amely az idei 6-7 százalékos mínuszt követi –, az adó- és járulékbevételek további apadása, valamint a kormányzatnak a nemzetközi szervezetekkel szemben vállalt kötelezettsége az idei államháztartási hiány legalább jelképes méretű további csökkentésére igencsak megmerevítette az államháztartás kereteit. A Nemzetközi Valutaalappal folytatott májusi tárgyalásokon beígért megtakarításokról – például az önkormányzati szektorban és a közösségi közlekedésben – a kormánynak többé-kevésbé sikerült megállapodnia a terveket kezdetben fogcsikorgatva fogadó szocialista képviselőkkel (lásd Keretfeltételek című írásunkat). Leszámítva az agráriumot, ahol az unióst kiegészítő hazai költségvetési támogatást nem sikerült az ideihez képest 45 milliárd forinttal csökkenteni. Itt egyébként azt az elvet követi a kormány, hogy ahogy az uniós szubvenció évről évre nő, annak hazai kiegészítése (az úgynevezett top up) azzal párhuzamosan csökken; ennek megfelelően a 2006-ban még mintegy 125 milliárdos, az agrárium folyó kiadásaira és jövedelemtámogatásra szolgáló summa az idén 84 milliárdra apadt, s a jövő évi keret becslések szerint 50 milliárd forint körül alakulhat.

Az államháztartás – az önkormányzatokat is beleértve – 2008-ban 16 216 milliárd forintnyi bevétellel szemben 17 110 milliárd forintot költött, jövőre pedig 15 570 milliárdos bevétellel és 16 630 milliárdos kiadással kalkulálnak. A pénzforgalmi hiány a 26 300 milliárd forintra becsült hazai össztermék (GDP) 4 százaléka, ami az ettől némileg eltérő uniós elszámolás alapján éppen megfelel az elvárt 3,8 százalékos deficitnek. Utóbbi elérését a tervezettnél rosszabb forgatókönyv esetén több különböző címen, összességében mintegy 200 milliárd forintos tartalék segítheti. S ami talán ennél is fontosabb, a deficitcélt az elfogadott adótörvények és a felvázolt makrogazdasági pálya alapján mind a jegybank, mind a Költségvetési Tanács teljesíthetőnek tartja – a részletek ismerete nélkül.

Nem is ez a fő gond, hanem az, hogy a nagyjából változatlan elosztási mechanizmusok közepette az állam visszavonulási lehetőségei határaihoz ért. A válság által idén tavasszal kikényszerített megtakarítások jövőre is érvényben maradnak, így – egyebek mellett – az állami szférában felhasznált bértömeg nem nőhet, nem lesz 13. havi fizetés a közszférában, és 13. havi nyugdíj sem. Ráadásul a nyugdíjemelés az új szabály szerint az inflációhoz igazodik, jövő januárban 4,1 százalékos lesz. Az önkormányzati szférában vagy éppen a közösségi közlekedésben azonban a kiadások jövőre esedékes csökkentését nem alapozták meg reformjellegű döntések, azokról nem készültek hatástanulmányok, a felülről diktált megoldás inkább csak az idei év túlélését szolgálhatja.

A reformkísérletek a tavaly márciusi referendum óta a felsőoktatásban és az egészségügyben is elenyésztek. S bár a 2006-ban elkezdődött stabilizáció még operálhatott az adók és járulékok növelésével – amivel élt is a kormány –, recesszióban ez a lehetőség már nem adatik meg. Jellemző, hogy 2006 és 2009 között a központi költségvetés bevételei mintegy 1600 milliárd forinttal nőttek, miközben a kiadások alig 400 milliárddal; vagyis az egyensúlyi helyzet javításáért már a válságot megelőzően is sokat adóztak a legálisan foglalkoztatottak – a szó minden értelmében. Ezt a gyakorlatot már nem lehetett tovább folytatni.

A mostani kormányzati szándék a válságot követő növekedés megalapozása, ennek megfelelően a foglalkoztatást terhelő adók és járulékok csökkentése (cserébe viszont nőnek a forgalmi jellegű adók, illetve megjelenik a vagyonadó; utóbbiból mintegy 50 milliárd forintos bevételt vár az állam). A járulékok július 1-jétől, illetve jövő év elejétől bekövetkező csökkentése azonban alig kezelhető feszültségeket okoz a társadalombiztosításban, ahol kétévnyi szünet után ismét nő a szakadék a befizetett járulékok és a járadékok – nyugdíjak, egészségügyi szolgáltatások – között. Az Egészségbiztosítási Alap idei tervezete például csupán 8 milliárd forintos hiányt tartalmazott, ám az év végén a deficit a járulékbevételek csökkenése miatt megközelítheti a 160 milliárd forintot (HVG, 2009. augusztus 22.). Jövőre pedig még ez is megduplázódhat. A járulékbevétel-csökkenést az állam az adóbevételeiből részben kipótolja, amire hivatkozási alapja is van: az inaktívak után a járulékot a központi költségvetés fizeti, s e normatíva megállapítása a kormányzat döntésén múlik. Mindazonáltal a járulékok és a belőlük fedezett ellátások közti szakadék növekedését Oszkó Péter pénzügyminiszter átmenetinek tartja. A járulékcsökkenés szerinte már középtávon bevételi többletet hozhat, hiszen a foglalkoztatás növekedését ösztönzi.

Igazi válaszút elé a 2010-es költségvetés már a következő kormányt állítja. Ha hinni lehet a mostani prognózisoknak, 2011-ben a gazdasági növekedés felgyorsul, megközelítheti vagy tán meg is haladja a 3 százalékot, ami az azt követő években a mainál bőségesebb állami bevételekkel kecsegtet. Ebből két lehetőség adódik: vagy a mostani megszorítások idején keletkezett deficiteket pótolja be utólag a kormány, vagyis a többletbevételt az egyes állami területek konszolidációjára fordítja, vagy pedig reformértékű változtatásokkal próbál tartósan is enyhíteni az államra nehezedő terheken. A döntés nem közömbös, hiszen a válság éveiben a kormányzati újraelosztás mértéke lényegében nem változik meg, a GDP mintegy felét továbbra is elvonja az állam. Jövőre az államadósság GDP-hez viszonyított aránya sem csökken, sőt valamelyest még növekszik is: az idei év végén várhatóan 73,9, 2010-ben pedig 74,3 százalék lesz. Vagyis a válság után a teendő változatlanul az állami újraelosztás mérséklése és az államadósság csökkentése volna, ami alól akkor már nem adhat felmentést a recesszió.

Hasonló megfontolásokból a jövő évi költségvetés parlamenti elfogadása a papírforma szerint nem kerülhet veszélybe. Mert ha 2010 elejére nem lesz elfogadott, érvényes törvény, az idei keretek élnek tovább, időarányosan, ami lazább és könynyebb gazdálkodást tenne lehetővé. Ám ebben az esetben éppen az új kormány kényszerülne arra, hogy megszorításokkal kezdje pályafutását – ez pedig nem érdeke annak, aki hatalomra tör. Így a jövő évi büdzsét legfeljebb az MSZP és az SZDSZ buktathatja meg, ha netán idő előtt be akarják dobni a törülközőt.

FARKAS ZOLTÁN