A magyar bankadó mértéke egész Európában messze a legmagasabb, és ez épp a kormány alapvető gazdaságpolitikai célját, a növekedés beindítását veszélyezteti. A bankok a rosszabb profitkilátások miatt konzervatívabb politikát folytatnak majd, és visszafogják a hitelezést. Ezt a hatást erősíti, hogy a magyar bankok többsége külföldi tulajdonban van, így fennáll a veszélye, hogy a rosszabb hozamkilátások miatt az anyabankok kevesebb pénzt fektetnek majd a magyarországi leányvállalatokba - állapítja meg a Political Capital (PC). Minél tovább marad a rendszerben a bankadó, annál inkább megtalálják a bankok annak módját, hogy a terheket áthárítsák az ügyfelekre.

A PC elemzésében arra is kitér: az extraadók más országok számára is modellként szolgálnak. A bankadóval Magyarország a régióban követendő mintát teremtett: Lengyelországban és Horvátországban hasonló jellegű adó kivetésére kerül sor, Romániában és Szlovákiában is felmerült ugyanez, igaz, előbbinél egyelőre elhúzódni látszik a folyamat, utóbbinál pedig már leszavazták a Robert Fico által benyújtott törvényjavaslatot. A bankadó bevezetésével nem számít úttörőnek a magyar kormány: Svédországban már 2008 végen életbe lépett egy bankokat sújtó különadó, az idei év elején több más országban és nemzetközi fórumon is felvetették szükségességét, a nyáron pedig már a G20 tárgyalásokon is fontos pont volt.

A magyar bankadó két szempontból számít egyedinek Európában: egyrészt GDP-arányosan a magyar teher messze a legmagasabb, másrészt Magyarország az egyetlen olyan ország – eddig – Európában, ahol annak ellenére fogadnak el bankadót, hogy a válság óta eltelt időszakban nem kellett jelentős állami forrásokkal segíteni a pénzintézeteket. E két tényező, valamint a hazai bankok csekély ellenállása mutatja talán a legjobban a kétharmados parlamenti többséggel bíró Fidesz-kormány érdekérvényesítő erejét.

Európa meghatározó gazdaságai, elsősorban Németország és Franciaország, olyan globális (vagy legalább uniós) megoldást szeretnének tető alá hozni, melyben a bankadóból (vagy a szintén felvetődött tranzakciós adóból) egy olyan alapot finanszíroznának, amely a későbbiekben esetlegesen csődbe jutó bankok támogatásához nyújtana fedezetet. Az uniós pénzügyminiszterek szeptember eleji találkozóján azonban egyértelművé vált, hogy rövid távon nem várható megegyezés a kérdésben.

A bankadóra Magyarországon költségvetési okokból volt szükség, de a megvalósítás módja már sokkal inkább politikai megfontolások alapján történt: ebből a szempontból mindenképp sikeres lépésről van szó – írja a PC. A kormány szinte biztos lehetett benne, hogy a bankadó bevezetése – nyíltan piacpárti parlamenti erő híján – nem fog heves ellenzéki támadásokat generálni: a Jobbik eredendően tőke- és bankellenes politikát folytat, a gyökereit kereső MSZP saját magát hiteltelenítette volna az alapvetően baloldali javaslat támadásával, míg az LMP-től sem állnak távol a bankellenes szólamok. A bejelentése óta eltelt hónapok alapján a bankadó sikeresnek tekinthető: a pénzintézetek nem tudtak puhítani az előre bejelentett feltételeken, sem informális, sem kommunikációs szinten nem sikerült nyomást gyakorolni a kormányra.