Magánnyugdíjpénztári kérdőjelek

Orbán Viktor előállt a farbával. Múlt pénteki brüsszeli sajtótájékoztatóján kijelentette, néhány hónapon belül megszűnhetnek Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztárak, amelyek – mint mondta – „agyonnyomták az állami költségvetést”. E szerint az állami nyugdíjalap mellett csak az önkéntes nyugdíjpénztárak maradnának meg. Holott két héttel korábban, a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbefizetések 14 havi elvonásának parlamenti bejelentésekor Orbán úgy reagált a Jobbik magánkasszák államosítását sürgető javaslatára: „Ezt én egy megfontolandó javaslatnak látom. Meg is fontoltuk, el is vetettük... ezzel átlépünk egy olyan határt, amely hosszú távon is aláássa a gazdaságpolitikánk sikerességét.” Csakhogy másnap, október 19-én Orbán már úgy fogalmazott, hogy az állam többé nem utal pénzt a magán-nyugdíjpénztáraknak. Akkor ez értetlenséget okozott, hiszen második csomagja előző napi parlamenti ismertetésekor a miniszterelnök még azt közölte, csak 14 hónapig – ez év novemberétől 2011 végéig – függesztenék fel a pénztárakba való állami átutalásokat. Mi több, az Országgyűlés által múlt hétfőn, rapid módon elfogadott törvény szerint az átmeneti időszakban minden pénztártag szabadon eldöntheti, visszalép-e az állami rendszerbe. „Nincs semmi kétségem afelől, hogy olyan tömeges visszalépések lesznek az első pillérbe, amelyek a másik pillér működését teljesen értelmetlenné teszik, és csak idő, méghozzá nagyon rövid idő kérdése, hogy az ki is kerüljön a rendszerből” – vélte feloldani az ellentmondást Orbán.

Nyugdíjas az unokájával

Végel Dániel

 Továbbra sem világos azonban, hogy a kormány milyen ösztönzőkkel akarja elérni a tömeges átlépéseket, amelyek kétségtelenül hamar ellehetetleníthetnék a kötelező magánpénztárakat. A részleteket ugyanis a törvény szerint majd egy kormányrendeletnek kell tisztáznia. Elvileg legkésőbb 2011. március 31-éig ki kéne derülniük az átlépés feltételeinek, addig kell ugyanis a törvény szerint levélben értesíteni a mintegy 3 millió nyugdíjpénztári tagot a lehetőségeiről.

A kormány eddig csupán részleteket csepegtetett, azokat is csak az után, hogy érzékelte: a magánnyugdíjpénztárak elkezdték piacra dobni az általuk kezelt részvényeket, és ez a tőzsdei árfolyamok zuhanásához vezetett. Miközben október 22-én a főbb külföldi börzeindexek emelkedtek, a BUX közel 2 százalékkal esett. A pénztárak elsősorban az alacsony tőzsdei forgalmú, ezért nehezen pénzzé tehető részvényektől szabadultak, hogy ne legyen majd gondjuk az állami rendszerbe való visszalépést választó tagjaik kifizetésével.

 Bár június végén 933 ezer forint jutott egy pénztártagra, ennek csak 1,6 százaléka volt készpénz, a többi államkötvényekben, befektetési jegyekben, részvényekben és jelzáloglevelekben szunnyadt – derül ki a magánnyugdíjpénztárakat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség adataiból (lásd grafikonunkat). A kormányzati bejelentésekre a legérzékenyebben reagáló részvények összértéke 2010 első félévének végén 312 milliárd forintot tett ki a magánpénztári portfóliókban, ebből azonban csak 158 milliárdnyi volt a magyar (arról, hogy a 858 milliárdnyi befektetésijegy-állományból mennyi volt közvetve részvényekben, nincs adat). A döntő részben állampapírokat tartó klasszikus portfóliókban csupán 0,43 százalékos (ebből 0,19 százalék a hazai) volt a részvények aránya, az állampapírok mellett befektetési jegyekre fókuszáló kiegyensúlyozott portfóliókban 5,15 százalékos (fele-fele arányban magyar és külföldi), de még a legkockázatosabb növekedési kategóriában sem haladta meg a 14 százalékot (ez szintén közel egyenlő részben oszlott meg a hazai és a külföldi részvények között). A tagok állami rendszerbe való visszacsalogatásának nehézségére utalhat, hogy a pénztárak által kezelt vagyon több mint háromnegyede a rizikós – magasabb hozammal kecsegtető, de kockázatosabb – növekedési portfóliókban van.

Az október 22-ei tőzsdei lejtmenetet a Regionális Fejlesztési Vállalat, a Rába és a PannErgy részvényei sínylették meg a legjobban. Az RFV esetében ez nem is csoda, hiszen – mint azt a HVG-vel Tátrai Péter, a cég befektetői kapcsolattartója közölte – papírjai mintegy 8 százalékát birtokolják a magánnyugdíjpénztárak. Ezzel szemben Steszli Ádám, a Rába befektetői kapcsolattartója azt mondta kérdésünkre, hogy „nem áll módjában kiadni” a pénztárak részesedését, csupán annyit, hogy hazai intézményi befektetők június végén összességében 37,27 százalékban voltak tulajdonosok. Titkolózásával korántsem volt egyedül, a HVG által megkeresett 23, értékelhető részvényforgalmú, így a pénztárak számára is kurrens tőzsdei társaságból mindössze nyolc fedte fel a kártyáit (lásd táblázatunkat). Az Elmű és az ÉMÁSZ – a Rábához hasonlóan – a tőkepiaci törvényre és a BÉT szabályzatára hivatkozott, melyek szerint csak az 5 százalék feletti tulajdonosok kilétét kötelesek felfedni. Mások viszont azzal hárítottak, hogy nem ismerik a pénztári részesedések mértékét, noha azok a részvénykönyvekből megállapíthatók.

 Egyes cégek valószínűleg azért nem kívánják publikálni pénztári tulajdonosaik részesedéseit, nehogy ennek mértékétől megszeppenve más befektetők is elkezdjenek megszabadulni papírjaiktól, ami miatt aztán azok árfolyama nagyot eshet. Így járt például a PannErgy október 22-én, amikor a portfolio.hu megsaccolta, hogy a cég részvényeinek 40,3 százalékát érinthetik a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos lépések. Erre a PannErgy-részvények zuhanórepülésbe kezdtek, és árfolyamuk csak azt követően emelkedett, hogy a társaság közzétette: papírjainak csak 6-7 százaléka a pénztáraké. Bár a nyugdíjkasszák becslések szerint a blue chipek részvényeiből is 3–5 százaléknyit birtokolhatnak, utóbbiak értékesítése – likviditásuk okán – nem olyan sürgető számukra.

A heves részvénypiaci reakciót látva a kormány közölte, az állami rendszerbe visszalépők magukkal vinnék a portfóliójukat, vagyis emiatt a pénztáraknak nem kellene túladniuk részvényeiken. Még nem ismert azonban, hogyan lehetne ezt megtenni, amikor egy pénztártag számláján nem egy-egy értékpapírra lebontott csomag szerepel, hanem az utána a pénztárhoz befizetett összeg – ahhoz íródik hozzá a tag által választott portfóliófajta hozama. Míg a kormány a pénztárakban lévő 1300 milliárd forintnyi magyar állampapírt azok átvétele után azonnal bevonhatná a költségvetési hiány és az államadósság csökkentésére – e szándékát már ki is fejezte (lásd írásunkat a 8. oldalon) –, a részvényeket és a befektetési jegyeket előbb értékesítenie kellene. Márpedig ez éppen úgy tőzsdei túlkínálatot és áresést okozhat, mint ha a pénztárak csinálnák ugyanezt. Ezt csak akkor lehetne megúszni – mutatnak rá elemzők –, ha a részvényeket az állam nem a tőzsdén, hanem privatizációval értékesítené. Ha viszont megtartaná őket, akkor egy sor tőzsdei cég kerülhetne állami befolyás alá, ami eléggé riasztó eshetőség számukra, miközben az amúgy is gyér tőzsdei forgalmat is visszavetné. Igaz, a Mol részvényesei elvileg profitálhatnának abból, ha az állam az orosz Szurgutnyeftyegaz 21,22 és a pénztárak 4 százalék körüli részesedésének megvételével 25 százalék fölé kerülne, mivel így nyilvános vételi ajánlatot kéne tennie a többi befektetőnek (HVG, 2010. október 30.). Ám a kormány valószínűleg megtalálná a módját, hogyan faroljon ki e kötelezettségből úgy, hogy megtartsa a befolyását.

A Stabilitás azt tanácsolja a pénztártagoknak, hogy amíg a kormány nem tisztázza a részletszabályokat, amelyek alapján mindenki egyénileg ki tudja számolni, hogy melyik rendszer előnyösebb számára, senki ne lépjen vissza az állami rendszerbe, mivel – például öröklés esetén – rosszabbul is járhat. Az átlépés ugyanis egyirányú, a visszatérés a magánpénztári rendszerbe a jelenlegi információk szerint nem lesz lehetséges. A pénztárakban – állítja a Stabilitás – mindenkor az állami rendszerével megegyező biztonságban van a tagok pénze; a kasszáknak mindenképpen ki kell fizetniük a tagi számlákon felhalmozódott tagi díjak inflációval növelt összegét, amit a Pénztárak Garancia Alapja is biztosít.

CSABAI KÁROLY