Kocsis nem emlékszik a milliárdos ügyletekre

Az MVM korábbi vezérének, Kocsis Istvánnak bíróság előtt kellett számot adnia, juttatott-e a cége eurómilliókat egy később elakadt energetikai beruházásra.

  • Török Tünde Török Tünde
Kocsis nem emlékszik a milliárdos ügyletekre

„Ez nem volt egy akkora horderejű ügy, hogy külön kellene emlékeznem, ennél jóval magasabb összegekről szoktam én dönteni, mikor még vezérigazgató voltam” – bizonygatta Kocsis István, a Magyar Villamos Művek (MVM) volt vezérigazgatója a bírónak, miért nem tudja felidézni, milyen körülmények között döntöttek egy 21 milliárdos erőmű-beruházásról, amely az áram-nagykereskedőt beperlő Nád MPS-H Kft.-t is érintette. A feledékeny Kocsis monológját a két cég közötti per legutóbbi tárgyalásán a bíró többször megszakította, emlékeztetve a vezérigazgatót, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti.

Az MVM-et 2005-től 2008 májusáig vezető, majd idén szeptemberig a BKV vezérigazgatójaként funkcionáló Kocsis iránti bizalmat az előbbiből kidőlő csontvázak sem ingatták meg, átvészelte a kormányváltást követő leváltási hullámot is. A BKV éléről csak azt követően kényszerült távozni, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) az államnak milliárdos veszteségeket okozó MVM-ügyletekkel összefüggésben hűtlen kezeléssel gyanúsította meg. Az egyik ilyen ügy az MVM 6,35 millió eurós pénzkihelyezése: a perbe indult Nád Kft. szerint a cégben az MVM tulajdonhoz kívánt jutni leányvállalatán, a Paksi Atomerőmű Zrt.-n keresztül, továbbá az MVM hitelével kezdődött meg 2007-ben egy országos energianád-termeltető rendszer beindításához szükséges üzem építése Bátonyterenyén. Az építkezés félmilliárd forint elköltése után befulladt, mivel az ígért forrás menet közben elapadt. A Bárándy György által képviselt Nád Kft. emiatt 9,6 milliárd forintos kártérítést követel az MVM-től. A perben a közelmúltban lecserélt jogászcsapattal felvonuló MVM azonban tagadja, hogy bármilyen gazdasági kapcsolatban állna a Nád Kft.-vel, vagy hogy ő finanszírozta volna a bátonyterenyei építkezést.

A Nád MPS-H Kft ültetvénye 2010-ben. Susogó nádas
Végel Dániel

 A több mint két éve tartó pereskedés és nyomozás során nem sikerült kideríteni, hogy milyen utalások, kinek a nevén futó számlák révén jutott el a Nád Kft.-hez a bécsi Meinl Bankon keresztül az a 3 millió euró, amelyet a cég 2007 első felében négy tételben megkapott. Annyi biztosra vehető, hogy a kft tulajdonosainak nem volt ennyi pénzük, és az is, hogy a félbemaradt bátonyterenyei üzemcsarnokba ölt összeget valaki elbukta, hiszen az épület lepusztult, széthordás utáni maradványa felszámolásra vár.

Az időközben kiemelt jelentőségűvé nyilvánított perben Kocsist novemberben már másodszor idézték be; mivel az előző tárgyalásra nem ment el, százezer forintos bírsággal indított. Közel három órán át tartó tanúvallomásából az derült ki, hogy roppant kevés dologra emlékszik. Azzal védekezett, hogy az ügyet érintő döntéseket hajdani helyettese, Molnár László hozta – aki a közelmúltban elhunyt. Az MVM stratégiai tervének része volt a megújuló energia arányának növelése – mondta Kocsis –, ebbe beleillett az energianád-projekt is. Ezért 2006–2007 tájékán egy szakmai konzultáció erejéig találkozott a Nád Kft. vezetőjével, ám később már helyettesei, Molnár László gazdasági és Kovács József kereskedelmi igazgató folytattak tárgyalásokat – hangsúlyozta. Az előbbi egyben a Paksi Atomerőmű vezérigazgató-helyettese, utóbbi annak vezérigazgatója volt. Arra, hogy az MVM határozataiban szerepelt-e bármi az energianád-projekttel kapcsolatban, vagy hogy miként határozott a Paksi Aromerőmű a tulajdonszerzésről a Nád Kft.-ben, Kocsis nem emlékezett. Azt sem tudta felidézni, megbízta-e az MVM az American Aprisal elnevezésű céget a Nád Kft. üzletrészének felértékelésével, illetve miért lett Molnár László egy ideig annak vezető tisztségviselője.

Kocsis István
Végel Dániel

Arról viszont voltak emlékképei, hogy 2007 elején háromoldalú befektetési megállapodást írt alá az MVM, a ciprusi bejegyzésű Aquifex Ltd. és a Meinl Bank az áramtársaság vezetése által jóváhagyott terjeszkedési stratégia végrehajtásában való közreműködésre, amit az MVM a per elején még vitatott. A bíróság előtt Kocsis azt nyilatkozta, hogy az Aquifex bevonását a bank kezdeményezte – holott a Meinl ajánlására aligha volt szükség, hiszen az Aquifex képviseletét az a Szász András látta el, aki a Kocsis vezette MVM főtanácsadója volt, és akit szintén gyanúsítottként hallgatott ki az NNI. Az Aquifex feladata volt, hogy az MVM stratégiájával összhangban állítson össze egy befektetési portfóliót a számára átutalt 6,35 millió euróból. Ettől tízszázalékos hozamot vártak – válaszolta az MVM a HVG-nek. Kocsis vallomása szerint a keret felhasználásának engedélyezése és ellenőrzése kizárólag Molnár László dolga volt. A volt vezérigazgató azzal sem foglalkozott, hogy az Aquifex által az MVM pénzén végrehajtott befektetések kinek a nevére történtek, folyt-e az ügyben bármilyen elszámoltatás. Egy dolgot viszont fel tudott idézni, ami a Nád-perben fordulatot jelenthet: Molnár tudtával az MVM az Aquifexen keresztül valóban befektetett a nádprojektbe is.

Ami ennek jogszerűségét illeti, a cégvezetők keze az akkoriban érvényes alapító okirat szerint meg volt kötve: a közgyűlés, azaz az állami tulajdonos döntése nélkül az MVM nem fektethetett egymilliárd forintnál nagyobb összeget gazdasági társaságba. A 6,35 millió eurós portfóliószerző csomag elvileg meghaladja a korlátot, de ha azt több befektetés között, egymilliárd forintosnál kisebb darabokra osztották fel, akkor az MVM saját hatáskörben is eljárhatott. A HVG kérdésére az MVM megerősítette, hogy helyettes cégvezetők sem 2007-ben, sem azt követően „nem rendelkeztek önálló cégjegyzési jogosultsággal”.

Könyvvizsgálói javaslatra az MVM 2007 végén változtatott az Aquifex-ügyleten, és 7,2 millió euróért eladta neki a teljes portfóliót. Csakhogy az ellenértékhez nem jutott hozzá, emiatt 2010 áprilisában pert indított. A Fővárosi Bíróság idén októberben csaknem 6 millió euró és kamatai megfizetésére kötelezte az Aquifexet, viszont az ítéletet – amint azt az MVM a HVG-vel közölte – hivatalosan nem sikerült kikézbesíteni. Ami nem is csoda, hiszen az Aquifex helyett már a perben is ügygondnok jelent meg, a cég képviselője ismeretlen helyen tartózkodott. Azt is homály fedi, valóban működő cég-e az Aquifex, illetve hogy az MVM korábbi vezetése hova és milyen számlákon utalt át 6,35 millió eurót. A Nád-per tárgyalásán elhangzottak szerint az MVM-nél eltűntek bizonyos dokumentumok, az Aquifex tanúként meghallgatni kívánt, papír szerinti ügyvezetőjéről, Andri Athanasiouról pedig azt sem tudni, férfi-e vagy nő.

TÖRÖK TÜNDE