Gyenge a kisebb csoportosulásokba tartozó takarékszövetkezetek intézményvédelmi rendszere - írja a Pénzkérdés blog a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének friss, a nyáron indított, a takarékszövetkezetek integrációs és intézményvédelmi rendszereit értékelő vizsgálat eredményeit értelmezve. A felügyelet tulajdonképpen a vizsgálattal kimondta azt, ami gyakorlatilag a Soltvadkert-botrányt okozta. E szerint a kisebb rendszerekbe tömörült takarékok nem igazán, vagy rendkívül nehézkesen tudják egymást megvédeni, kisegíteni, ha egyikük bajba kerül.

A PSZÁF vizsgálata szerint a négy különböző szövetkezeti hitelintézeti intézményvédelmi alap (REPIVA, TAKIVA, HBA, OTIVA) közül egyedül a legnagyobb takarékszövetkezeti csoportosulás, a Takarékszövetkezeti Integráció (a hazai takarékszövetkezetek 80 százaléka ide tartozik) intézményvédelmi rendszere, az OTIVA felelt meg annak a felügyeleti feltételnek, hogy a tagintézmények kockázattal súlyozott mérlegfőösszegének 2 százalékával egyenlő összegű, de minimum 3 milliárd forint álljon készenlétben. A többi alap számára többlet tőkekövetelményt és tőkepótlást írt elő a PSZÁF.

A Pénzkérdés blog szerint ugyanakkor felmerülhet az a kérdés, hogy nem megkésett-e a felügyelet vizsgálata. "Nem lehetett volna megelőzni a Soltvadkert Takarékszövetkezet bedőlését azzal, ha mondjuk egy-két évvel korábban tárják fel a kisebb csoportosulások intézményvédelmi mechanizmusainak sebezhetőségét, és időben előírják azok orvoslását?" - folytatják a gondolatmenetet a blog szerkesztői. Ha erre nem képesek a tagok, jöhetnek a másféle módszerek, erre most is számítani lehet.