Már látszanak az eredményei az egészségügy két éve tartó átalakításának: számos műtétre többet kell várni, mint négy éve.
Az ellátórendszer újraszervezésének júliusi időpontjától működik élesben az országosan koordinált intézményi várólistarendszer” – jelentette be Szócska Miklós, az egészségügyért felelős államtitkár a kormány honlapján látható videointerjújában. Nagy előnye, fejtegette, hogy ennek ismeretében „számos” beteg a rövidebb sort választotta, a rendszer így transzparens, igazságos és ellenőrizhető. Alapul fog szolgálni a beutalási rend kiigazításához, és végső soron a várakozási idő csökkentését eredményezi.
Sem a kincstári optimizmusra, sem az önvállveregetésre nem ad alapot a várólista internetes „élesítése”. Még 2006 végén, Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter kezdeményezésére született kormányrendelet arról, hogy az egészségügyi intézmények kötelesek várólistát vezetni, nyilvánossá téve az addig megismerhetetlen, legfeljebb kórházi osztályonként és orvosonként, határidőnaplókban vezetett műtéti előjegyzési időpontokat. Az Egészségbiztosítási Felügyelet kapott jogosítványt arra, hogy a vonakodó – informatikai, anyagi és metodikai nehézségekre hivatkozó – kórházaktól az adatokat begyűjtse, és honlapjára feltegye. Amikor a Fidesz–KDNP-kormány 2010-ben a legsürgősebb tennivalói között megszüntette a felügyeletet, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) örökölte meg a várólista vezetését. A kórházak havonta jelentik, mennyit kell várni 19 különféle – nem sürgősségi, hanem előre tervezhető – operációra. A lista a sérvműtéttől a diagnosztikus célú szívkatéterezésen át a csípőprotézis-beültetésig ad tájékoztatást arról, hol mikor kerül sorra a beteg. A 2012. júliusi ágyszámcsökkentés és struktúraátalakítás jótékonynak mondott hatása csak nem akar megmutatkozni a listák rövidülésében: legalábbis ez derül ki az OEP Sor-Rend nevű, naprakész, felhasználóbarát online nyilvántartásából. Az érdeklődők térségenként és kórházanként is rákereshetnek, mennyit kell például hagyományos vagy laparoszkópos epekő-eltávolításra várniuk.
A diagnózis egyértelmű: rosszabbul élünk, mint négy éve. A HVG-nek sikerült megszereznie az interneten már nem hozzáférhető egykori várólistákat, amelyeket a mostanival összevetve látható, hogy a 2008–2009-ben botrányosan hosszúnak mondott, OEP-vizsgálatokat és ellenzéki kritikákat egyaránt kiváltó várakoztatás egyes kórházakban azóta drasztikus megnyúlt (lásd táblázatainkat). Vannak olyan megyei kórházak, amelyekben három évet kell várni egy térdprotézis beültetésére, két év alatt nem távolítják el a szürke hályogot, az Országos Gerincgyógyászati Központ pedig 2016 harmadik negyedévére ígér gerincstabilizáló műtétet. Varga Péter Pál, az intézmény igazgatója a HVG kérdésére elmondta, hogy az OEP a több millió forintos műtétek árának csak a töredékét állja, így kénytelenek visszafogni a deficitet termelő operációkat. Ráadásul állandósult probléma, hogy a megműtött betegek 6-8 hétig náluk nyomják az ágyat, mivel a speciális mozgásszervi vagy onkológiai rehabilitációra – bár az a várólista-nyilvántartásban nem szerepel – egyszerűen sehol sincs hely.
Nagy reményt fűzött ahhoz az egészségügyért felelős államtitkárság, hogy lényegében befektetés nélkül csökkenthető az országos várakozási átlagidő, csupán ki kell szűrni a listákról azokat, akik renitens módon egyszerre több helyre is bejelentkeztek. „Az elmúlt három hónap alatt 430 beteg kért más intézményi várólistára történő átjelentkezést” – válaszolta az írásban feltett kérdésre az OEP. Mivel ugyanezen idő alatt 127 ezren álltak be a sorba, érhető, hogy ez nem sokat nyomott a latban. Többé már nem is fog, mivel az OEP online rendszere nem engedi a többszörös feliratkozást. Az átjelentkezésnek azonban – egyelőre – nincs akadálya.
A kérdés csupán az, hogy összességében többen kapnak-e ellátást, ha egyesek másik intézményt választanak. A jelenlegi egészségügy-finanszírozás logikája szerint nem, mivel az OEP-támogatás nem függ attól, mekkora a ledolgozandó sor. Így ha valamelyik kórház – tegyük fel – havi tíz csípőprotézis-operációra kap pénzt, akkor is ennyi beteget vesz sorra, ha százan, és akkor is, ha kétszer ennyien állnak nála sorban. A várakozás többnyire nem azért van, mert kevés a műtő vagy az orvos, hanem mert több az igény, mint amennyit az OEP finanszíroz. Vagyis a gyorsítás logikája akkor működne, ha nem minden kórház venné figyelembe saját teljesítménykorlátját, és ők várnának a betegre, nem pedig fordítva. Nagyok a térségek közötti finanszírozási egyenlőtlenségek is, amit jól mutat, hogy Nyugat-Magyarországon (Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen) extrém hosszú a várakozási idő Észak- és Dél-Magyarországhoz képest.
Egyelőre a betegek józan belátására bízták, hogy a rövidebb sort választják-e, ám ez korántsem egyszerű döntés. A várólisták kiegyenlítésében nehezen leküzdhető akadály, hogy míg a beteget mentővel talán el lehet szállítani Sopronból Nyíregyházára, a családtagjait aligha. Azt pedig kevesen vállalnák, hogy idegen helyen, magukra maradva feküdjenek kés alá. Az sem közömbös szempont, hogy a választott orvosnak milyen a reputációja: van olyan sztárdoktor, akinek 2015-ben esedékes nyugdíjazásáig már egyetlen szabad helye sincs az előjegyzési füzetében. S az sem automatizmus, hogy egy kórház, amely a saját ellátási körzetébe tartozó betegeket váratja, elvállalja a körzeten kívülről érkező páciens megoperálását.
Könnyen meglehet, hogy a szabad választás sem fog örökké tartani, hiszen Szócska víziója szerint a megyékkel és régiókkal sem kompatibilis, általa létrehozott térségi rendszerben a betegek csak az előre kijelölt utat járhatnák be, ettől eltérni csak pluszpénzért lehetne. Egyelőre mindenki arra megy, amerre lát, oda kívánkozik, ahol eddig is kezelték. Általában onnan küldik kórházba, ahová az igénybe vett járóbeteg-szakrendelés tartozik. Ez idő szerint azonban senki sem tudja, hová kellene a beteget beutalni: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat honlapjáról eltűnt a szakrendelők területi ellátási kötelezettségéről szóló lista, és nem került a helyére másik.
Holott a rendelőintézetekben is van várakozás, még akkor is, ha erről az OEP nem vezet nyilvános listát. A szolgáltatók ugyanis havonta kötelesek „előjegyzési” rendjükről beszámolót küldeni, jelezve, hogy mennyi időbe telik a kivizsgálás. Itt is jelentősek az intézmények közötti különbségek: van olyan fővárosi labor, ahol előjegyzés nélkül fogadnak rutinvizsgálatra, tíz kilométerrel a város határán túl viszont egy hónapot is várakozni kell ugyanerre. A komplikáltabb és persze drágább diagnosztikára mindenhol napokat, heteket kell várni. Sokszor idegtépően hosszú a szövettani eredmények elkészülésének ideje, és nem újdonság, hogy a gyermekszemészetre, diabetológiára, endokrinológiai, kardiológiai rendelésre csak többhetes várakozás után lehet az orvos színe elé kerülni. Lakhelyfüggő az is, ki jut be egy-két hét elteltével CT-vizsgálatra, vagy hogy kap-e októberben februárra szóló időpontot.
Az államtitkár rendkívül optimista, azt reméli, hogy az átláthatóság, az igazságosság előbb-utóbb a várakozási idő csökkenéséhez vezet. Csakhogy a várólisták országos rövidülésének valószínűsége az idei évben a nullához közelít, mivel semmilyen pluszpénz nincs a többletfeladatok ellátására. Sőt a kormány a béremelésekhez szükséges 34 milliárd forintot is a betegellátásra szánt költségvetési összegből kanyarította ki. Így akinek sietős, az továbbra is, sőt egyre inkább zsebbe fizetve éri el a soronkívüliséget.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
