Jó napot kívánok, mondta mosolyogva a Takács Gáborként bemutatkozó férfi. A 47 éves Kovács Tibor, aki a Kosztolányi Dezső téren már 16 éve üzemeltet egy trafikot, az epétől nem emlékszik pontosan, hogy az illető a kezét is nyújtotta-e, de az biztos: egyből a tárgyra tért. A szemébe mondta: tisztában van vele, hogy Kovács nem nyert a koncessziós pályázaton, ami a törtvény szerint a nemzeti dohánybolt nyitásához kell. Ő viszont igen. És lenne egy ajánlata: kivenné a helyet, és ha a családot érdekli, valamelyiküket szívesen visszafoglalkoztatja.

Kovács Tibor előző este tudta meg, miután hétfőn kirakták az internetre a nyertes magánszemélyek névsorát, hogy a pályázata nem nyert. A trafiknak, amiből a család bő másfél évtizede az erőt merítette, vége. Mégsem ezen pöccent be: a Takács Gábor néven bemutatkozó férfi aznap ugyanis már a második ajánlattevő volt.

"Tényleg elhittem..."

A Bartók Béla út 86. szám alatt bejegyzett, tíz négyzetméteres üzlethelységet a család 1996-ban vette meg, a dohánybolt akkoriban az 50 éves folyamatos nyitva tartás évfordulójára készülődött. Azóta a családi vállalkozásban üzemeltetett trafikot önerőből többször átépítették, így került a helyiségbe galéria is. Tavaly a forgalom meghaladta a 64 millió forintot.

Dohányboltok kivéreztetése: Az utolsó nyomja el a csikket!

AFP / Sascha Schaermann

„Tényleg elhittem, hogy a jogszabályváltozás a családi vállalkozásoknak kedvez. Ha ma nem jönnek be a boltba, hogy ajánlatot tegyenek, akkor még azt is elfogadtam volna, hogy volt az enyémnél jobb pályázat. Pedig annak érdekében, hogy a feltételeknek tisztán megfeleljünk, nem az én vagy a feleségem nevében pályáztunk, hanem a boltot most üzemeltető kft. többségi tulajdonosa, a fiam, egyéni vállalkozóként. Ez azt jelenti, hogy ő a teljes vagyonával felelt volna az üzletért – amit a feltételek egyébként előírtak."

Kovács fia már azelőtt beadta a papírokat, hogy a minisztérium rendeletmódosítással felhígította a nemzeti dohányboltok portfólióját, lehetővé téve, hogy a dohányáru mellett alkoholt és totó-lottót is árusítsanak. Azzal számoltak, hogy a 120 pontos elbírálási rendszerben a nyertesek között lesznek, a bolt üzemeltetési paraméterei után kapható 60 pontból is csak azért veszthetnek el hármat, mert ennyivel kevesebbet ér, hogy a fiú nem munkanélküli, hanem most is a saját tb-jét fizető, aktív dolgozó.

„Nem az zavar, hogy az üzleti tervre hány pontot kaptunk, hanem hogy a mi tapasztalatunknál, tudásunknál és piacismeretünknél többre értékelték azoknak a pályázatát, akiknek még boltjuk sincs. Ők mit írtak a papírra? Hogy ígérik, nyitni fognak?” – kérdezte Kovács Tibor. Ezért szerinte az a minimum, hogy ne csak a nyertesek nevét hozzák nyilvánosságra, hanem minden pályázó pontszámát és értékelését is.

A régiek közül senki sem marad

A XI. kerületben 73 Nemzeti Dohánybolt-felirat kerülhet fel a minisztériumi szabvány szerinti trafikokra. Megnézettük a kerületi nyertesek listáját egy nagykereskedővel, aki Újbudán is terít. Egyetlen név sem volt számára ismerős, pedig mint mondta, ezen a részen a dohányban utazók mind ismerik egymást.

Aztán kerékpárra pattantunk, hogy több kerületet is teszteljünk, és találjunk valakit, aki nyert. Megnéztünk tucatnál több, frekventált helyen lévő boltot a Moszkva tér – Batthyány tér – Margit-híd – Kolosy tér útvonalon. Egyetlen olyan üzlet sem volt, ahol a tulajdonos vagy az alkalmazott azt mondta volna: igen, mi nyertünk! Ehelyett csupa csalódott kereskedőt találtunk.

„Manipuláció az egész. Kérdezze a CBA-sokat meg a vimpexeseket. Nekik biztos volt rá pénzük, hogy nyerjenek” – mondta az egyik csalódott üzlettulajdonos. Mint ahogy arra az Index és az Origo is felfigyelt, egyes CBA igazgatósági tagok és családtagjaik, valamint a dohány- és italkereskedelemben érdekelt Vimpex-csoport tulajdonosa és felesége is nyertek (fejenként több üzletet). A megkérdezett dohánykereskedők szerint a könnyen beazonosíthatóknál sokkal többen kerülhettek ki ennek a két csoportnak a közeléből, legalábbis ők a dohánycégek képviselőitől ezt hallják.

Prímán belenyúltak

Stiller Ákos

„Húsz éve árulok dohánytermékeket, a bevételem több mint a fele ebből származik. Nem nyertem. Most nem tudom, mi lesz” – mondta egy kereskedő a Margit hídnál, aki azt hallotta, hogy a Moszkva téren a metró melletti üzlet és a Fény utcai piacon a vietnami nyert, de ezt ottjártunkkor tagadták, illetve a főnök távollétében sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarták értesülésünket. Volt, aki aztán azt mondta: a környéken egyetlen boltos sem nyert. „Újraosztották a piacot. Ennyi. Volt ilyen a földpályázatoknál is. Ott sem azok nyúlták le a legnagyobb területeket, akik a földet megművelik, és most sem azok nyertek, akik már régóta dohányeladásból élnek. Csak nekünk még olyan ügyvédünk sincs, mint a parasztoknak az a szakállas államtitkár (Ángyán József, az FVM egykori parlamenti államtitkára, aki elkezdte feldolgozni a földbérletpályázatokat, és tiltakozott az összeférhetetlenségek ellen – szerk.)” – mondta egy kereskedő.

Egy Lajos utcai üzletben is azt hallottuk, hogy a környékbeli boltosok nemigen rúgtak labdába, és egy terjesztő is arról beszélt neki: aznap még nem volt olyan címen, amely nyert volna. „De most komolyan csodálkozik? Mit várt?” – tette hozzá a boltos mély iróniával.

Előnyben a fiatalok

Egy korábbi cikkünkben megszólalt egy kapuvári trafikos is: Horváth Gábor 20 év alatt építette fel a belvárosban a dohánytermékekre, exkluzív borokra, édességekre és kávékra épülő vállalkozását. Januárban, amikor beadta a pályázatát, azzal számolt, hogy a bolt jelenlegi kínálatából csak egy-két dolgot (jellemzően ajándéktárgyakat) kell kivenniük, és lényegében már másnap készek az indulásra. „Ha a koncessziót megkapjuk, pikk-pakk át tudunk állni nemzetibe” – mondta. Hétfő este óta tudja, júliustól neki sincs tovább.

„Mit szépítsem, el vagyunk kenődve! Mellbevágó és nyomasztó azzal szembesülni, az eddigi munkánk ennyit ért, és hogy egy működőképes vállalkozást kell bezárni” – mondta a cégtulajdonos. Mivel fellebbezésnek helye nincs, lassan megválnak attól, amire a család az egzisztenciáját építette. Horváth Gábor még nem tudja, mihez kezdenek ezután. Az üzlethelyiség mindenesetre a sajátjuk. Valamit próbálnak majd elkezdeni, nyilván kisebben, így a mostani két alkalmazottat biztosan nem tudják a továbbiakban foglalkoztatni.

Kapuváron hat dohány-kiskereskedelmi koncessziós jogot osztanak ki. Ebből csak egyet nyert el „helyi versenyző”. Igaz, Ősze Patrikról a trafikosok csak annyit tudnak, hogy egy 19 év körüli fiatalemberről van szó, akinek elvben az eredményhirdetés alapján jobban kellene értenie a szakmához, mint nekik. Fiatal korával nincs egyedül: az mintha pluszpontot ért volna, ha az állam fiatal felnőttnek ad munkát. Őszével egy korosztályba tartozik Nyerges Kornél: 23 éves, a kapuvári trafikosok egyáltalán nem ismerik, de két koncessziós jogot is nyert (plusz még egyet-egyet Vitnyéden, Petőházán és Sopronban is). Szintén duplázott a szintén helyben ismeretlen Kári-Horváthné Major Krisztina; ő annak a Kári-Horváth Péter Lászlónak a felesége, akinek Győrben összejött az "öttalálatos" (vagyis öt üzemeltetési jogot vitt el).