Horváth Gábor a kapuvári Tobago Tabak tulajdonosa. A 40 éves dohányboltosnak ez az első munkahelye, tizenkilencedik éve lényegében családi vállalkozásban viszi az üzletet. Kapuváron jelenleg 34 helyen árulnak cigarettát, júliustól hatan fognak – hogy hányan a belvárosban, a Tobago jelenlegi „felségterületén”, senki nem tudja. De Horváthék nem terveznek költözést, január 31-én ők is beadták a pályázatukat, egyetlen boltra. „Ha egy boltnak rosszul megy, akkor azzal se vagyunk beljebb, ha több boltunk van" – fogalmazott a saját definíciója szerint szolid kisvárosi megélhetést biztosító üzlet vezetője.

A pályázat megírásához nem kért külső segítséget, és abba sem hallgatott bele különösebben, amit a helyi üzleti és politikai potentátok „egyik nap így, másik nap úgy mondtak”. A két alkalmazottat is foglalkoztató Horváth Gábor eleve számolt azzal, hogy a dohányon és a lottón túlra is kiterjesztik az árusítható termékek körét, mert „aki ezen a piacon egyszer is megfordult, tudja, hogy csak a cigiből nem lehet megélni” - mondta. Így most úgy várják az eredményhirdetést, hogy a bolt jelenlegi kínálatából csak 1-2 dolgot (jellemzően ajándéktárgyakat) kell majd kivenniük, és e tekintetben készek is az indulásra. „Ha a koncessziót megkapjuk, pikk-pakk át tudunk állni nemzetibe” – szerinte ez ilyen egyszerű.

Pályázat hibajavítóval?

Egy budapesti pályázatíró, akinél december óta több mint 50 érdeklődő fordult meg, 12 pályázóval szerződött. Zömében nem fővárosiakat vállalt, állítása szerint „Budapest meglehetősen macerás terület”. Ügyfelektől és kollégáktól is visszahallotta már, hogy egyes frekventált területeken lényegében fejvadászat folyik olyan személyek után, akik vállalkoznának a koncesszióra, és ehhez teljes mértékű támogatást ígérnek nekik (a pályázatírástól kezdve az üzlethelyiség biztosításán át a beszállítókkal való megegyezésig mindent). De vannak olyan települések, ahol vannak, akik már elkezdték az üzlethelyek kialakítását – pedig a pályázat még le sem zárult. „Az egyik ügyfelemnek filmbe illő módon beajánlották 200 ezer forintért a pályázatnyertességet. Ez persze lehet, hogy szimpla átverés, de azt mondták neki, hogy elég lesz a koncesszió megszerzése után fizetnie” – mondta a pályázatíró.

AFP / Pedro Armestre

A pályázatíró úgy látja, a pályázók most leginkább egyfajta lehetőséget látnak abban, hogy a már meglévő üzletük (lottózójuk, italboltjuk stb.) mellé a dohányból további bevételi forrásra találjanak. De kikerült olyan pályázat is a kezei közül, amiben négy dohányboltra dolgozott ki tervet. „Azt, hogy valóban mennyire lesz ez jó üzlet, az idő eldönti” – mondta, de szerinte nem véletlen, hogy a „témafelelős”, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. utólag kérte a boltokban árusítható termék körbővítését.

A pályázati kiírás elmondása szerint hemzsegett a formai és tartalmi hibáktól: elírásoktól, pontatlan meghatározásoktól és hibás hivatkozásoktól. Az egész annyira slendrián volt, hogy elsőre még a pontozást sem sikerült kihozni hibátlanra. A 120 pontos maximumról kiderült, hogy valójában 124, amit utólag korrigálni kellett. Ráadásul az eleve egy hónap csúszással megjelent pályázati kiírást február 4-én este 10 óra előtt pár perccel módosították. Az addig leadott pályázatok javítására azonban nem sok lehetőséget adtak: az illető vagy visszavonja a pályázatot, vagy alternatív üzleti tervet csatol hozzá, vagy vállalja, hogy az addigiak alapján bíráltatja el a pályázatát. Az elbíráló azt ajánlja, hogy akinek az új paraméterek miatt módosítania kell a korábbi üzleti tervén, az inkább vonja vissza a korábbi pályázatát, és adjon be újat. „Nem a véletlen műve, hogy a kérdés/válasz felület bőven 150 oldalasra dagadt, és most is rengeteg a panasz és az értetlenkedés” – summázza észrevételeit a szakember.

A 25 ezer forintos pályázati díjért ráadásul korrekt tájékoztatás sem jár. A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nek nem túl informatív az oldala, és a cégnek ügyfélszolgálata sincs. Ha mégis sikerül választ kapni egy-egy emailben feltett kérdésre, akkor felhívják a kérdező figyelmét, hogy „nem jogosultak a hatályos jogszabályok, valamint a kiírás értelmezésére (…), válaszaik csupán az érdeklődők tájékoztatására szolgálnak (…), nem minősülnek hivatalos állásfoglalásnak”.

Hol a család?

Amikor 2011 decemberében világossá vált, hogy mi a kormányzat szándéka a cigaretta kiskereskedelmének az újraszabályozásával, Lázár János azzal is érvelt, hogy ily módon magyar családi vállalkozásoknak adnak munkát. E szólamba néhány nyilvános megszólalás erejéig Matolcsy György is beszállt; 5-10 ezer családi vállalkozást vizionálva.

A pontozási elvekben ez az elképzelés alig köszön vissza: a pontok felét meg lehet kapni egy szubjektíven megítélhető üzleti tervre. További 25 pontot ér, ha a pályázó vállalja a július elsejei indulást. Az viszont nem számít, ha valaki egy már meglévő üzletét átalakítva a meglévő munkatársakat foglalkoztatja tovább. Az is csak 2 pontot ér, ha a pályázó lakóhelye és a bolttal megpályázott koncessziós jog területileg azonos (egyet pedig, ha a pályázó legalább egy személy teljes munkaidős foglalkoztatását is vállalja). Pontot ér viszont, ha a pályázó részt vesz a Magyar Kereskedelmi Iparkamara szakmai továbbképzésén vagy ha a Magyar Dohány-kiskereskedők Egyesületének tagja.

Az eleve egy hónap csúszással meghirdetett pályázat beadási határidejét február 22-ére módosították. És habár a július elsejei indulást a szigorú kötbérezés miatt mindenki bevállalja, kérdéses, hogy az elbírálást követően mennyi idő marad az üzlet kialakítására. A pályázat benyújtását követően a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nek 30 napja van a pályázatok elbírálásra (ami további 30 nappal egyszer meghosszabbítható). A nyertes pályázónak meg kell alapítania azt a céget, amely az üzletet működteti (vagy a kft.-t adott esetben át kell alakítania bt.-vé, mert csak az üzemeltethet nemzeti dohányboltot, aki teljes felelősséget vállal a működésért.) Ezt követően be kell szereznie a szükséges engedélyeket, aminek a kiadására a NAV-nak további 30 nap áll a rendelkezésre. Mindeközben az eredményhirdetéstől számított 30 napon belül a koncessziós szerződést is alá kellene írni. Nem kell nagy államigazgatási jártasság ahhoz, hogy feltételezzük: valahol valamilyen csúszás könnyen bekövetkezhet majd.

AFP / Robert Fishman Ecomedia

Ilyen fejlemények mellett a pályázatíró szakember szerint nem meglepő, hogy születtek olyan próbálkozások is, hogy némi jogszabály-értelmezési hajlítgatás után mégiscsak lehessen akár egy Tescóban is dohányboltot nyitni. És bár a kiírás világosan fogalmaz: egy ember kezében legfeljebb 5 bolt lehet - egy cégbe tömörülve, több boltos akár hálózatot is létesíthet. Közben jogalkotói oldalról elhangzottak olyan konkrét ígéretek, melyek azt sugallják, hogy koncessziót akkor is érdemes megszerezni, ha a boltot az illető csak alkalmazottként tudja üzemeltetni.

Mennyi dohány kell?

Aki üzletet látott a cigaretta-kiskereskedelemben, pályázatonként fizetendő 25 ezer forint mellé – ugyancsak pályázatonként – a 100 ezer forint letétet is megfizette már. A koncessziós díj ehhez képest nem túl nagy összeg: A 2000 lakos alatti településeken évente nettó 100 ezer forint, a 2-10 ezer fős településeken 160 ezer, a nagyobb városokban 200 ezer, Budapesten, a megyei jogú városokban és a megyeszékhelyeken pedig 240 ezer forint. Ez havi legfeljebb 20 ezer forintos koncessziós díjat jelent, ami valószínűleg nem vágja földhöz az üzleteket. Más kérdés, hogy a dohánybolt havi szinten ki tudja-e termelni a saját költségét, a 8-10 millió forintos forgalmat.

Pluszköltséget jelent, ha valaki a pályázaton bevállalta a hosszabb nyitva tartást. A foglalkoztatásnak van egy minimális költségvonzata (ez két ember esetén legalább 300 ezer forint). A cég rezsije, az üzlethelyiség bérlése további 100-150 ezer forintot vihet el havonta. A dohányon, cigin nagyjából 4 százalékos haszon realizálható, vagyis 8-10 millió forintos bevételből lehet előteremteni 400-450 ezer forintot. A lottózóval kombinált üzlet már jobban megéri, hiszen a lottón eleve 6 százalékos a marzs, ráadásul minden lottózóban biztosan összejön havi többmilliós forgalom.

Néhány napja egy belső internetes szakfórumon a trafikosok levezették egymásnak, hogy miért nem éri meg 2 ezer fő alatti településen dohányboltot nyitni, és hogy reális megtérülés mellett is 12-15 milliós forintos forgalom lenne a normális. Ekkora forgalmat szerintük csak a városközpontban lehet generálni: a dohányboltosok a beszélgetéseikben lényegében leradírozták a külső kerületeket a hazai tobacco-térképről. Az ellátási problémát pedig a feketekereskedelem egyenlítheti ki.

Csak fóliázni kell?

A kapuvári Tobago Tabaknál már rég kiszámolták, hogy a pályázati és a koncessziós díjon kívül az átállás mennyibe kerülhet. Az üzlet homlokzatán a „Nemzeti Dohánybolt” felirat, a cégér átfestése, valamint a további, törvényben előírt átalakítások Horváth Gábor szerint több mint 100 ezer forintba kerülnek majd. Ha valaki zöld mezős beruházásban a nulláról indítva akarna üzletet nyitni, a tulajdonos szerint nyugodtan számolhat ennek a tízszeresével.

„Nekem csak fóliázni kell majd az ajtót, és megszokni, hogy a bolt kintről olyan lesz, mint egy kupleráj” - tette hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz az idáig felépített márkával, a Tobago Tabak névvel, vagy az internetes bolttal, a tulajdonos még nem jutott dűlőre. De arra nem is mer gondolni, hogy nem kap koncessziót, mert akkor „bezár a bazár, felhagyunk mindenféle kereskedelmi tevékenységgel".