Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?

A kecskeméti Graboplast-telepen naperőmű kerül az épületek tetejére. A múlt héten megjelent hírrel kapcsolatban az újdonság az, hogy az így megtermelt áramot a beruházó nem az államilag garantált, a piacinál jóval magasabb áron adja le a rendszernek, hanem saját maga értékesíti. A hazai zöldenergia-termelés megoldókulcsáról és az almát a körtével keverő összehasonlításokról kérdeztük a napenergia-termelésbe beruházó cég vezetőjét, ifj. Chikán Attilát.

hvg.hu: Meglepett valakit, hogy az ALTEO a kecskeméti beruházáshoz nem kért állami támogatást?

ifj. Chikán Attila: Elég régóta mondom, hogy ilyen megoldások irányába kell elindulni, tehát az, hogy mi erre léptünk, nem volt meglepő.

hvg.hu: A döntés mögött melyik motiváció erősebb: az, hogy megújuló energiával áramot termelni megkerülhetetlen, vagy inkább az, hogy nem érdemes tovább várni az állami segítségre?

Ch. A: Ez is, az is. A megújulók ugyan nem kikerülhetetlenek, de egy magára valamit is adó, fejlett vagy legalább a fejlődés iránt elkötelezett országnak – és gazdaságnak – értelmes szintű megújulós arány elérését célul kell kitűznie maga elé. Nem csak környezeti szempontok miatt, hanem mert ez minden esetben saját energiaforrás használatát is jelenti. Annyit kell ebből megvalósítani, amennyit az ország probléma nélkül elbír. De a mi esetünkben ez a „normális” sokkal magasabb érték, mint ahol most tartunk.

hvg.hu

hvg.hu: Magyarország uniós vállalásainak teljesítése felé sem halad, miközben a környező országokban olyan gyorsan zajlik minden, hogy a tétlenségünkkel valójában hátrafelé haladunk.

Ch. A.: Ez annyiban feltétlenül igaz, hogy bár három éve bejelentették: lesz új megújulóenergiás támogatási rendszer – ez az úgynevezett METÁR –, de ez azóta sem készült el. A régi támogatási rendszer viszont még érvényben van (ez a kötelező átvételi támogatás – KÁT), ami viszont nem tudni, meddig marad. Mindenki arra vár, hogy lesz-e új struktúra, és ez olyan bizonytalanságot okoz, hogy se a bankok, se a befektetők nem akarnak új projektet elindítani.

A helyzet feloldása kétféle módon is lehetséges, és mind a kettő jobb, mint a bizonytalan várakozás. Jobb volna, ha elindítanák végre a METÁR-t, de ha ez nem lehetséges, akkor az is eredményt jelentene, ha minden marad a régiben.

hvg.hu: A „nem kérünk állami szubvenciót” címkével elindított kecskeméti beruházás esetében mi a trükk? Azért éri meg a beruházás a feleknek, mert nagyrészt uniós forrásból finanszírozhatják?

Ch. A.: Hadd kezdjem messzebbről! Szerintem minden erőműnél – legyen az szél vagy biogáz – az élettartam mindig hosszabb, mint amennyi ideig állami támogatást kaphat. Ez azt jelenti, hogy a projektek tervezésekor minden esetben el kell gondolkozni azon, hogyan fog a rendszer eredményesen működni a KÁT-on kívüli időkben. A megújulóenergiás erőművek 20-30 éves időtartamra épülnek, a KÁT ezzel szemben 8-10 évre, a tervezési fázisban lévő METÁR-ban pedig 15 évről esik szó. Ez az egyik rész.

A másik, hogy mi a Graboplastnál épülő rendszer esetében napenergiás technológiáról beszélünk, ami megújulós technológiaként is leginkább igényli a szubvenciót. Félreértés ne essék, ez a projekt EU-támogatás nélkül nem jönne létre – de a működőképes modellhez ennél azért több kell! Kell egy hosszú távú szerződés egy megbízható fogyasztóval, aki a termelés helyszínén egyrészt el tudja fogyasztani a „megtermelt javakat”, és az is szükséges, hogy a fogyasztó érdekelt legyen abban is, hogy zöldenergiája is legyen.

A Graboplasttal közös beruházásunk sarokpontja az, hogy amikor a naperőmű termelni fog, a cég azonnal fel tudja használni azt az áramot. A rendszert úgy méreteztük, hogy nincs olyan időpont, amikor a megtermelt energiát ne fogyassza el a rendszer. Így ezzel az árammal nem jelentkezünk az országos hálózaton, hogy vegyék már át, és fizessenek érte emelt árat – amit egyébként a törvény biztosít. A másik oldalon, az árképzésnél viszont termelőként gyakorlatilag többet kérhetnénk annál, mint amennyibe az áram a piacon kerül, mert nem kell utána szállítási költséget fizetni. Így a nagyobb „termékár” is versenyképes tud lenni.

hvg.hu: Cégük sajtóközleményeiből úgy tűnik, mintha létezne nálunk valamiféle megoldókulcs a zöldenergia-termelés eredményesebb kezelésére. A kormányzati mozgást, és a beruházók passzivitását látva azonban Önök mintha egy másik bolygón élnének.

Ch. A.: Az üzleti konstrukciónkból adódik mindez. Vannak megújulóenergiás erőműveink, vannak földgáz alapú kiserőműveink, és van villamosenergia-kereskedelmi részünk. A három együtt jelenti azt, hogy egy ipari fogyasztót úgy tudunk kiszolgálni, hogy neki nem kell azzal foglalkoznia, fúj-e a szél, vagy elég erősen süt-e a nap. Tőlünk a kialkudott áron meg fogja kapni a megrendelt energiát, mert az én dolgom (mint kereskedőé, földgázerőmű- és megújulóenergiás erőmű tulajdonosaként), hogy optimalizáljam, mikor melyik területről kell „betáplálnom”.

hvg.hu: Ha ez ilyen logikus, miért nem ez az általános gyakorlat? Szabályozással biztosan elérhető, hogy holnaptól csak úgy lehessen zöldenergiás erőműveket építeni bizonyos teljesítményszint felett, hogy ahhoz a beruházó a kiegyenlítő kapacitást is biztosítja. Miért nem ezt látjuk?

Ch. A.: Erre nincs racionális válaszom. Azt kell feltételeznem, hogy ezek szerint a mi rendszerünk még túlságosan előremutató a magyar piacon. Nekünk azért egyértelmű ez, mert mi az ellenkező irányból jöttünk: előbb voltunk kereskedők, majd ehhez vásároltunk földgázerőműveket, és ehhez tesszük hozzá a megújulókat – és ma már ez utóbbi adja a cégprofil főbb vonalait. Akinek csak szélerőműve van, nem fog gázturbinás erőművet telepíteni, mert nincs hozzá kompetenciája. Az persze jó kérdés, hogy ennyi idő alatt miért nem lett, de beruházás híján ma az egyetlen út számára az, hogy a megtermelt energiát a KÁT-ban eladja.

hvg.hu

Abban nem hiszek, hogy a mi megoldásunk univerzálisan alkalmazható volna a teljes iparágra. Abban azonban nagyon is, hogy amennyiben az továbbra is cél, hogy elérjük a 15-20 százalékos megújulós termelési arányt, akkor a miénkhez hasonlóan, több lábra állított konstrukcióból sokkal több kell. Biztosan maradnak ugyanis területek, ahol az állami támogatásokra továbbra is szükség lesz, de 10 év múlva az volna a normális, ha a támogatás nélküli projektek lennének e területen túlsúlyban.

hvg.hu: Körbenézve Európában, ma azt látjuk, hogy Németországtól Spanyolországon át Csehországig rásütik a bélyeget az ipari szintű szél-, és napenergia-termelésre. Az van a billogon, hogy: a zöld áram drága. Miért ez a hivatkozás abban a helyzetben, amikor a beruházási környezet és a szabályozás alakításáért a kormányok a felelősek?

Ch. A.: A válaszhoz érdemes oda visszalépni, hogy az egyes energiatermelési fajták olcsóságának vagy drágaságának meghatározásánál nagyon fontos, hogy almát almával hasonlítsunk össze. Gyakran látom, hogy megújulókat évtizedek óta üzemelő, réges-régen megtérült szenes erőművekkel hasonlítanak össze, ahelyett, hogy egy új technológiájú, magas beruházási igényű szénhidrogénes erőmű lenne a benchmark. Egy ilyen összehasonlításban a megújuló persze csak drága lehet. De idézhetném a Paks körüli diskurzust is, nem az a mérvadó, hogy Paks I. milyen áron termel, hanem hogy Paks II. milyen áron fog termelni. Az persze gyakori – és ezt láttuk Csehországban is –, hogy ha baj van, akkor a politikusoknak könnyebb ráfogniuk, hogy azért drága az áram, mert sokat kell kifizetni a szélerőműveknek, a naperőműveknek, mint azt bevallani, hogy elszúrták a szabályozást.

Csehországban nem azért kell drasztikusan megnyírni az eddigi támogatásokat, mert a napenergia rossz, hanem azért, mert a jogszabályok olyan körülményeket teremtettek, hogy az egész, nagyjából 10 ezer megawatt méretű cseh rendszerben a reálisnak nevezhető 200-500 megawattnyi nap-teljesítmény helyett megjelent kétezer.

hvg.hu: Nálunk meg gyakorlatilag semennyi. Ez talán jobb?

Ch. A.: Magyarországnak van egy leírt energiastratégiája, és készült egy cselekvési terv is 2020-ig. Ezekkel baj alapvetően nincs, mert érdemes differenciálni a technológiák között, és abban sincs kivetnivaló, hogy a kormány igyekszik kiszámítható, de nem túltámogatott rendszert teremteni. A probléma az, hogy azóta, hogy papírra vetették, nem történt semmi. Pedig most már, három év elteltével lassan elő kell venni és felül kell vizsgálni a terveket. Erre is csak ígéret van, hogy az idei év végéig ez megtörténik.

Ennek is csak akkor lenne azonban értelme, ha az új szabályozás 2014 elején megjelenne. Az iparág fejlődési tempója gyorsan amortizál, de ha lesz új szabályozás – vagy kimondják végre, hogy 5-10 évig marad minden a régiben –, akkor elindulhatnak végre a beruházások. Ha képesek lennénk országként legalább egy picit előrelépni, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy elérjük-e határidőre az uniós vállalási számokat vagy sem. A céldátumoknál most fontosabb, hogy jussunk végre egyről a kettőre.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!