hvg.hu: Pontosan mi a per tárgya és kik ellen indítja?

Keresztes Tamás: A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot (NFM) és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t (NDN) pereltem be azért, hogy hozzáférhessek a dohány-kiskereskedelmi koncessziós pályázattal kapcsolatban olyan adatokhoz, melyek alapján el tudom dönteni, hogy az általam képviselt pályázó valóban nem érdemelte meg, hogy a nyertesek közé tartozzon.

hvg.hu: Ne legyünk naivak, ez a per jóval többről szól, mint egy, a boltot bezárni kénytelen trafikosról!

K. T.: Akkor, hogy teljesen világos legyek: az én számomra ez az ügy csak arról szól, hogy van egy ember, akiről az államnak fogalma sincs, milyen meggyőződésű, de aki közmegelégedésre, és minden szabályt betartva 19 éve dohányt, cigarettát meg újságot árul Dunakeszin. Majd jön az állam, és nemcsak elveszi tőle a megélhetését, de meg sem indokolja, hogy mindezt miért teszi.

Fülöp Máté

hvg.hu: Zömmel családjogi és polgárjogi ügyeket vállal, ritkábban egy-egy céges és büntetőjogi ügyet. Hogyan lett a szereplője ennek az ügynek?

K. T.: Évek óta minden szombat reggel rituálészerűen vettem meg a közeli trafikban a Nemzeti Sportot. Kedves, rendes ember az eladó, aki áprilisban megkérdezett, mi a véleményem a trafikok működtetésének újrapályáztatásáról, és hogy sokkal kevesebb lesz majd a dohánybolt. Mivel nem dohányzom, nem nagyon tudtam mit mondani. Amikor elmondta, hogy ő is pályázott, sok sikert kívántam neki. Május végén azzal fogadott, hogy megvan az eredmény, de össze van törve, nem érti, mi történt, mert nem nyert. A boltot be kell zárnia, és azt se indokolták meg, hogy a pályázatával mi volt a baj, de így nem dolgozhat tovább.

Egy tipikusan „mindenki ismer mindenkit” kisvárosban élek, és ezen a ponton éreztem azt, hogy itt valami nem stimmel. Az okokat keresve gyorsan eljutottunk odáig, hogy kérdéseket kell feltenni a hiányzó részekkel kapcsolatban, és a válaszok alapján lehet majd érdemben minősíthető az eset. Lényegében így vállaltam el a jogi képviseletet.

hvg.hu: Az NFM és az NDN címére küldött levelekben pontosan mire volt kíváncsi?

K. T.: Miután megvizsgáltam a pályázati kiírást, találtam egy olyan részt, amit nem értettem: ez az üzleti terv elbírálásához kapcsolódik. Kerestem azt a szempontrendszert, hogy mi alapján, miként osztják ezt a 60 pontot. Nem találtam ilyet, ezért azt gondoltam, ha egy pályázat lehetőséget ad a kiírójának arra, hogy a pontok felét abszolút szubjektíven és ellenőrizhetetlen módon adhassa, akkor ott valami nem kerek. Ez ugyanakkor aggály volt, nem megállapítás, amit ütköztetni akartam a tényhelyzettel. Ezért is tettem fel olyan kérdéseket, amivel ez a helyzet tisztázható. A válaszok alapján aztán el lehet dönteni, hogy a pályázat eredményét elfogadom vagy tovább harcolok.

Ezért szerettem volna tudni, hogy hány pontot ért el a pályázat, mennyit a nyertes pályázatok – illetve hogy ezekben milyen arányban szerepelnek az üzleti tervek pontjai. Érdekel, hogy kik, hányan döntötték el, hány pontot érnek a pályázatok. Milyen összetételű volt a bírálóbizottság, és mennyire értenek ehhez a területhez.

Most is úgy gondolom, hogy ebben nincs titok. Ahogy abban sem, hogy az üzleti tervet milyen szempontok alapján pontozták. Gond attól a pillanattól kezdve van mindezekkel, ha nem jön a kérdésekre válasz.

hvg.hu: Az is válasz, hogy nem adhatják ki az adatokat.

K. T.: Előfordult már, hogy valamelyik gyerekemnek eltűnt az iskolai ellenőrző könyve. Tudom, hogy ha „nem találja” a gyerek, akkor mindig zűr van. Mert ha tele van az ellenőrző jó jegyekkel meg dicsérettel, akkor ilyesmi soha nem történik. Csak akkor, ha valamit takargatni kell. Pontosan ugyanezt érzem ezzel az üggyel kapcsolatban is. Feltettem négy védhető, megítélésem szerint személyiségi jogot és üzleti tikot nem sértő, minősített adatot nem érintő kérdést, és nem kaptam rájuk érdemi választ. Az NDN Zrt. azt a számomra teljesen elfogadhatatlan álláspontot tükröző választ küldte, hogy mivel személyhez fűződő és üzleti titokhoz kapcsolódó adatokat kértem, ezért elutasítják a kérelmemet. És egyébként is: majd a nyertes pályázati pontokat megjelentetik a honlapjukon.

Fülöp Máté

Mivel az információs törvény alapján az adatkezelőtől kért információ igénylés elutasítása esetén 30 nap áll rendelkezésre, hogy az ügyben bírósághoz forduljak, júniusban beadtam a keresetet. Bármennyire is szívesen alkudoznék az állammal, nekem a törvény szab határt, így abba az utcába nem mehettem be, hogy levelezgetésekkel kicsússzak a rendelkezésemre álló határidőből. Ennek lett a vége, hogy szeptember 20-ára a Fővárosi Bíróságon kiírták a tárgyalást.

hvg.hu: Mi fog itt eldőlni?

K. T.: A konkrét koncessziós eljárással megyünk oda, ami a mi esetünkben a Dunakeszin megkötött 21 trafikkoncessziós szerződést érinti. Azt kell tudnom a bírósággal megállapíttatni, hogy a 21 nyertes pályázat valóban jobb volt-e, mint az én vesztes pályázatom. Ha ezt nem tudom megállapítani, vagy azt állapítom meg, hogy nem volt jobb, esetleg azt, hogy ezt nem lehet kideríteni, akkor van választási lehetőség. Ha a bíróság megállapítja: az általunk kért adatok közérdekűek, és ezeket semmiféle tilalom nem védi, akkor azokat ki kell adni. Azok alapján az ügyfelemnek kell döntenie, hogy felvállalja-e a pereskedést. Ha igen, akkor azt meg fogom indítani.

hvg.hu: Mi a végső céljuk?

K. T.: A pereskedésnek egyetlen célja lehet: a településen kötött dohánykoncessziós szerződések érvénytelenségének megállapítása. Mást nem tudok elképzelni akkor sem, ha ez más településekre átterjedve, lavinát indíthat el. Abban bízom, a bíró majd nekünk ad igazat, és az állam mindenféle további bírói kényszer nélkül levonja a következtetéseket és ahelyett, hogy a helyzetet sakk-mattig végigjátszaná, megpróbálja orvosolni a dolgot. Például azzal, hogy mivel a dohány-kiskereskedelemről szóló törvény a fiatalkorúak védelméről szóló passzusokból ered, nem ragaszkodik a kiosztható koncessziós jogok jelenlegi, lakosságszámhoz kötött számához. Miért ne kaphatna jogot az, aki régebben is ezzel foglalkozott, és vállalja, hogy megfelel az egyébként szigorú működtetési feltételeknek, és vállalja az ellenőrzést? Miért ne lehetne a számuk a jelenlegi kétszerese – és miért ne lehetne akár 30 ezer koncessziós szerződést kötni?

hvg.hu: Milyen feltételekkel vállalta a megbízást?

K.T.: Borzasztó egyszerű feltételeim voltak: az ügy addig számomra nem ügyvédi díjazásról szól, amíg nem kapom meg a válaszokat. Ha megkapom – akár a bírósági eljárás eredményenként –, és úgy döntünk, hogy lesz az ügynek jogi értelemben folytatása, akkor elkezdhet ketyegni az óra.

hvg.hu: Attól a nem tipikus szituációtól eltekintve, hogy kit perelt be, szakmailag mennyire jelent kihívást ez az ügy?

K. T.: Ilyen típusú ügy talán idehaza még nem volt. Az alapkérdés ugyanis az, hogy amikor az állam kerül egy szerződő fél pozíciójába, vonatkoznak-e rájuk ugyanazok az erkölcsi normák, amelyek általában a piaci résztvevőktől elvárhatók. Vannak-e a jognál magasabb rendű normák, melyek irányadóak az államra nézve? Illetve: kijátszhatja-e az állam a saját törvényeit?

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!