A betegek szabad áramlásának anyagi korlátait sehol sem bontották le, bár október végétől az uniós polgárok az egészségügyi szolgáltatásokért is átléphetik a tagállamok közötti határokat.
Az új határnyitás nem lesz a schengenihez fogható: nem érdemes összepakolt bőrönddel várni október 26-át, amikortól a beteg uniós polgárokat megilleti a jog, hogy külföldön kezeltessék a bajukat. Számos fék fog arról gondoskodni, hogy a túlnyomó többség otthon maradjon a 2011-ben elfogadott uniós irányelv ellenére. A kelet- és közép-európaiak, így a magyarok sem fogják elözönleni az otthoninál színvonalasabb ellátással kecsegtető nyugati gyógyintézményeket, hiszen az új rendszer alapelve, hogy a külföldi költségekből csupán annyit áll a beteg társadalombiztosítója, amennyit belföldön ugyanezért az ellátásért fizetne. Így például egy csípőprotézis-beültetésért – függően a választott műtéti technikától és a gyógyulás során fellépő komplikációktól – Magyarországon átlagosan félmillió forint körüli ez a közfinanszírozott summa, ami nagyjából 1,7 ezer eurónak felel meg.
A német, a brit vagy a francia ár viszont 6-7 ezer euró közötti, szövődménymentes esetekben is. A külföldi kórházi számlát zsebből kell kifizetni, hozzá jön még az útiköltség, netán a kísérő családtag kint tartózkodásával járó kiadás (lásd Kelet–nyugati átjáró című írásunkat). Mindebből jó, ha félmillió forintot kap vissza a magyar biztosított az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). Ennél olcsóbb és jóval kényelmesebb az itthoni fizetős ellátás: a nógrádgárdonyi kastélyszanatóriumban az alapár két hét rehabilitációval együtt sem éri el a 800 ezer forintot, a Semmelweis Egyetem pedig 760–960 ezer forintos áron kínálja várólistamentes magánszolgáltatását. Hasonló szakadék tátong a szürkehályog-műtétek OEP-finanszírozása, magánkórházi és nyugat-európai ára között. A társadalombiztosítónál alig több mint 100 ezret „ér” az eljárás, magánorvosnál a beültetett lencsétől függően ennek duplája–ötszöröse, Nyugat-Európában ezt is meghaladó kiadással kell számolni.
A külföldön gyógyulás iránti erős vágy egyébként sem elegendő az induláshoz – hacsak nem akarja a határon átkelő páciens teljes egészében maga állni a számláját. A tervbe be kell ugyanis avatni az OEP-et, előzetes engedélye nélkül egy fillér térítés sem jár (lásd ábránkat). Ahhoz, hogy az egészségbiztosító áldását adja a határon túli kúráláshoz, két nyomós érvet lehet találni. Az egyik, hogy komoly egészségnyereséggel járó, idehaza szakmailag elfogadott, de nem művelt beavatkozásért menne külföldre a beteg, vagy az orvosi szempontból még elfogadható időn belül nem oldható meg itthon az ellátása. „Nem rendelhető hozzá konkrét időpont, azt csak egyénre szabottan lehet megmondani, mi a még elfogadható” – áll az egészségügyért felelős államtitkárság HVG-hez eljuttatott válaszában.
Korántsem automatikus, hogy például egy észak-magyarországi lakos, akinek az OEP vezette országos várólista szerint átlagosan több mint két évet kell várakoznia csípőprotézis-műtétjére, az uniós irányelv szerint az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban (az unió valamennyi országán kívül Norvégiában, Izlandon és Liechtensteinben), netán Svájcban keressen gyors műtéti segítséget a fájdalmaira. Hiszen az is előfordulhat, hogy akár Debrecenben vagy éppen a fővárosban rövidebb a várólista, így elvileg nincs szükség a külföldi kirándulásra. Más kérdés, hogy hajlandó-e saját várólistája hosszát területen kívüli beteggel növelni bármelyik kórház, de azt sem ártana világossá tenni, miért csak annak ajánl az OEP gyorsabb ellátást, aki már kitöltötte a külföldi műtétet kérelmező papírokat.
Némi trükközéssel hamarosan meg is szűnnek a betegreklamációknak hivatkozási alapul szolgáló, esetenként egyévesnél is hosszabb várólisták. Arról persze szó sincs, hogy a korábbinál több OEP-pénzért több beteg műtétjére kerülne sor, csupán az történik, hogy mostantól „előjegyzési”, nem pedig várólistára kerülnek azok, akik kezelőorvosuk javaslatára jó előre, akár két évvel korábban fix időpontra jelentkeznek be az ellátásra. Bár már három éve az OEP dolga a várólista közzététele és ellenőrzése, most ébredt rá, hogy az adatok 20 százaléka hibás, és olyanok is szerepelnek a listán, akiket időközben már megoperáltak. A hibás kórházi adatszolgáltatásért októbertől pénzbüntetés jár, így biztosra vehető, hogy a következő néhány hónapban – a választási kampányidőszakra is időzítve – a nyilvántartás módszertanának változása és a fokozott ellenőrzés látszateredményeként jelentősen csökkenni fog a várakozási idő.
A gyakran utazók már közel egy évtizede jól ismerik az OEP-nél a biztosítottak számára ingyen kiváltható, három évig érvényes európai egészségbiztosítási kártyát. Ennek birtokában a külföldön járók igénybe vehetik az orvosilag szükséges kezelést, a hozzá felírt gyógyszert és gyógyászati segédeszközt is kiválthatják a helyi, támogatott áron. A kártyát csak az adott állam társadalombiztosítójával szerződött szolgáltató fogadja el, az ott felszámított önrészre, több országban pedig a mentőszállítás költségeire nem nyújt fedezetet. Szigorú kikötés az is, hogy a kártya nem használható, ha a biztosított valamilyen egészségügyi szolgáltatás igénybevételéért utazik külföldre. E szabály betartását azonban meglehetősen nehéz ellenőrizni.
Tavaly kilencezer magyarországi állampolgár használta külföldön az európai egészségbiztosítási kártyáját, és 12 500 külföldről érkezett uniós polgárt kellett nem halasztható orvosi kezelésben részesíteni Magyarországon. A külföldi ellátás valamennyi formájára az idei költségvetés 5,9 milliárd forintot szán – nagyjából ugyanennyi bevétellel kalkulál a külföldiek magyarországi ellátásáért. A jövő évi költségvetés tervezete az ilyen kiadásokra 9,5 milliárd forinttal számol, beleértve azt a becslésen alapuló várható többletet, amennyibe az itthon nem elérhető ellátás miatt útra kelők kórházi ellátása kerül.
A külföldiek áradata sem fog megindulni az itteni gyógyításért. Ennek több oka is lehet, a nyelvi nehézségeken kívül a kórházi infrastruktúra finoman szólva sem mindenütt kielégítő állapota. Mivel tilos az állampolgárság szerinti megkülönböztetés, a brit vagy svéd betegnek is abba a sorba kell beállnia, mint a magyaroknak, ha mondjuk csípő- vagy térdprotézist szeretne. Így fel sem merülhet az azonnali műtét, ráadásul nem növeli a fogadókedvet, hogy tőlük is csak annyit kérhet a kórház – igaz, előre –, amennyit az OEP térítene. Nem is kötelező fogadni a külföldről érkezőt, kimentheti magát a kórház például szűkös műtéti kapacitására hivatkozva. Mivel az OEP-finanszírozás sok esetben az intézmény tényleges ráfordításait sem fedezi, az Országos Gerincgyógyászati Központ például, ahová speciális szakterülete miatt sokan igyekeznének, régóta nem fogad társadalombiztosítási elszámolással külföldieket.
Aki saját zsebből vagy a magánbiztosításából kifizeti a piaci árat, az persze kaphat ellátást. A bukaresti Evenimentul Zilei napilap szerint Magyarország a román betegek Mekkája lehet, hiszen eddig is sokan választották a szegedi vagy a debreceni klinikákat. A romániai magánpraxis áraival összevetve ugyanis Magyarországon a feléből kijön például egy térdszalagműtét. Az uniós szabályok életbelépésével pedig még ennek a felét is ki lehet majd préselni a román tb-ből.
GÁTI JÚLIA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
