Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Nem csoda, hogy orvosaink elmennek, tanáraink pályát váltanak. Sőt, inkább az a csoda, hogy még dolgoznak a közszférában – állapítja meg Telegdy Álmos, az MTA tudományos főmunkatársa és a Közép-Európai Egyetem tanára a Defacto blog legújabb bejegyzésében.
A közgazdász azt vizsgálta meg, hogyan alakultak az elmúlt 15 évben a közszféra bérei. Egy közszférában dolgozó bére 2006-ban még 12 százalékkal magasabb, 2012-ben már 30 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy hozzá hasonló, versenyszférában dolgozó bére. A diplomások között 40 százalék volt a közszféra bérhátránya 2012-ben.
A közszféra része csaknem a teljes hazai egészségügy és oktatás, és ide tartozik a közpolitika kidolgozása és végrehajtása is. Ide tartoznak például a köztisztviselők, a bírók, az ügyészek és a közalkalmazottak. Ezért nem mindegy mennyi a keresetük az ott dolgozóknak, ami kihatással lehet arra is, kik dolgoznak ezeken a területeken.
Fazekas István
A közszférában dolgozók bére 1998 és 2001 között is közel 20 százalékos hátrányban volt a versenyszférában dolgozókéhoz képest. Ezután 2001 és 2003 között a közszféra bérei jelentősen emelkedtek, és utána 2006-ig viszonylag stabilan, 10 százalékkal magasabbak voltak, mint a versenyszféra bérei. 2006 óta viszont – részben olyan kormánydöntések miatt, mint a 13. havi fizetés megvonása és a közbérek befagyasztása – a közbérek a versenyszféra béreihez képest szinte folyamatosan csökkentek.
A blog megjegyzi, valamennyi bérkülönbséget kompenzálhat, hogy a közszférában sokszor szerethetőbb a munka, rövidebb a munkaidő, és kisebb az állásvesztés esélye. A közelmúlt nagymértékű bércsökkenése azonban a Defacto szerint már könnyen vezethet a közszolgáltatások romlásához. Félő, hogy sok pályakezdő elkerüli a közszférát, hogy sok tehetséges ott dolgozó inkább átmegy a versenyszférába, és hogy a maradók motiváltsága is csökken az alacsony bérek miatt.
A különböző munkakörök bérhátránya eltérő: különösen a diplomások között rendkívül nagy a lemaradás a versenyszférához képest. Ez valószínűleg fontos oka az orvosok és tanárok egyéb szektorokba és külföldre vándorlásának.
A Defacto szerint amíg a kormány nem emeli meg a közbéreket – különösen a diplomás közbéreket –, addig romló közoktatásra, közegészségügyre és közpolitikára kell felkészülnünk.
