Az átláthatatlan büdzsében adóforintjaink elvesztik közpénzjellegüket

Egyre jobban elveszíti közpénzjellegét minden egyes adóforint, amelyet a költségvetésbe fizetünk, mert a sorsát szinte lehetetlen nyomon követni. Pedig a megtermelt jövedelemnek durván a felét elvonja az állam, hogy tetszése szerint költse el, akár a kormányfő hóbortjaira – a Várba költözésre, nemzeti konzultációra, stadionokra – is. Az elvonások aránya a korábbi nagy fogadkozások ellenére sehogy sem csökken. Az átláthatatlansághoz pedig vastagon hozzájárul, hogy a kormány újabban már áprilisban összeállítja a következő esztendő költségvetését, azt az Országgyűlés a nyáron elfogadja, mielőtt még a két évvel korábbi büdzsé végrehajtásáról szóló törvény elkészülne, vagy az idei várható bevételek és kiadások körvonalazódnának. Így a minap beterjesztett dokumentum reális értékelése szinte lehetetlen – viszont az aktus lehetőséget nyújt a kormányzati propagandára.

A ziccert Varga Mihály ki is használta. Minden szakterület számára többletforrást nyújt jövőre a kormány, büszkélkedett a nemzetgazdasági miniszter, és valósággal dobálózott a százmilliárdokkal. A kritikus területek közül például oktatásra 270 milliárd, egészségügyre 167 milliárd, társadalombiztosítási és jóléti kiadásokra 155 milliárd, kultúrára 66 milliárd pluszkiadást szán a kormány, legalábbis szavakban, és a látszat valóban ez. Hiszen a jövő évre tervezett kiadások összességükben csaknem kétezermilliárd forinttal haladják meg az idei esztendőre kalibrált értékeket. Vagyis ebből valóban impozáns bőség következne. Csakhogy ez a beállítás szimpla szemfényvesztés. Hiszen ha nem az idei, hanem a 2015-ös költségvetés tényleges bevételeit, kiadásait és hiányát vesszük – amelynek fő számait már közzétették, bár a részletek még nem ismertek –, akkor azonnal kiderül, hogy jövőre sem köszönt be a Kánaán. Összességében még annyi kiadást sem tervez ugyanis a kormány, mint amennyi pénzt két évvel ezelőtt elköltött (lásd grafikonunkat). Varga egy csellel az idei költségvetéshez viszonyítva mutat ki százmilliárdos többleteket, ami azért félrevezető, mert ez mára teljességgel hiteltelenné vált, és napokon belül módosítani fogják.

Varga Mhály. Szemfényvesztés

Túry Gergely

A csalafintaság játékterét az adja, hogy az állam a tervezett kiadási főösszeget tavaly 5 százalékot meghaladó mértékben lépte túl. Ez olyan mértékű pontatlanság, hogy pótköltségvetést kellett volna készíteni. Legalábbis a régi, klasszikus szabályok szerint, ám ezek már nem léteznek. Az új államháztartási törvény nem tartalmaz efféle kötöttséget. Tény, hogy a pótköltségvetés készítésének kényszere alól a korábbi kormányok is kibújtak, például a lehetséges eltérés mértékét Medgyessy Péter idején emelte az Országgyűlés 2,5 százalékról 5 százalékra, hogy gyorsan eleget tudjon tenni választási ígéreteinek. De hónapról hónapra beszámoltak a folyamatokról, közzétették, mire számítanak a hátralévő időszakban, és fülön lehetett csípni őket, ha valamit benéztek, netán tódítottak. Mint például Veres János pénzügyminiszter a 2006-os választások előtt, aki gondosan elhallgatta, hogy rövidesen megszorításokra lesz szükség. Az Orbán-kormány efféle bűnt nem követhet el, hiszen nem mond semmit. Év közben nem ad prognózist, a kormánypártok parlamenti többsége felhatalmazta arra, hogy a költségvetési törvényt rendeletekkel felülírja, sőt az államháztartási törvény módosítása után fedezetlen kiadásokba kezdhet, ha úri kedve úgy akarja. Így lesz a kiszámíthatóság és tervezhetőség ígéretéből káosz, olyan áttekinthetetlen viszonyokkal, hogy a tényleges kiadásokat szinte lehetetlen nyomon követni.

Így fordulhat elő például, hogy Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodája zavartalanul működhet, holott ilyen elnevezésű fejezet az idei költségvetésben még nincs is. Másrészt a jövő évi költségvetés tervezetében is gond nélkül szerepeltetik azokat a kormányzati intézményeket, amelyek halálos ítéletét Lázár János miniszter már kimondta. Arról pedig már januárban döntött a kormány, hogy az Uniós fejlesztések című fejezet tervezett kiadásait az idén 1401 milliárdról 2048 milliárdra emeli, ám ennek a törvényben még nincs nyoma. Az államháztartás márciusi helyzetéről szóló tájékoztató az uniós fejezet módosítására ügyet sem vet, csak a törvényben rögzített kereteket nézi.

hvg

Csak azt a kevés korrekciót viszi az Országgyűlés elé a kormány, amelyre saját laza szabályai szerint is rákényszerül. Ez történik a napokban is (az új előirányzatokat lapzártánkig csak a Költségvetési Tanács véleményéből lehet kiolvasni). Az idei költségvetés módosításával a bevételi célt közel 500 milliárddal megemeli – ami nem válik éppen a tervezés dicsőségére –, és a deficitcélt változatlanul hagyva több kiadási keretet megtold. Például oktatásra 91,6 milliárd forinttal szán többet. Ezzel az elmúlt hónapokban fizetésképtelennek bizonyult Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vélhetőleg fellélegezhet. Az egyszer már megszüntetésre ítélt Klik a jövő évi költségvetés tervezetében is szerepel, 540 milliárdos kiadással. Minő meglepetés, ez valamivel kevesebb, mint amennyit az idén költhet. Ha ez így marad, rendkívül szűkös év vár jövőre a közoktatási intézményekre. Persze a helyzet óráról órára változik, a Kliket hol temetik, hol szétbontják, hol kistafírozzák.

Az idei büdzsé lakástámogatási keretét 50 milliárddal emelik meg utólag, abban a reményben, hogy az új családi otthonteremtési kedvezmény hatására meglódulnak az építkezések és a lakásvásárlások. Jövőre ehhez újabb 50 milliárd adódik. A 2016-os költségvetés módosításával Orbán Viktor kormányfő 50 milliárdot fordíthat a Modern városok programra, hogy országjárása során legyen miből osztogatnia. Eddig ilyen cím sem létezett. Jövőre, a választások közeledtével, az előirányzat megközelíti a 153 milliárd forintot. A mostani korrekcióból az is kiolvasható, hogy az elővárosi közlekedést a főváros az idén még nem tudja elpasszolni az államnak, viszont kap a működtetésére 9 milliárdot. Egy sor egyéb idei kiadási előirányzat felemeléséről is dönt rövidesen az Országgyűlés. Ezzel kétségessé teszi Varga ígéretét, hogy jövőre valamennyi szakmai célra több jut, mint az idén. Ellenkezőleg, némelyik jövő évi előirányzat elmarad az idei, felemelt kerettől.

Visszatérve a 2017-es költségvetésre, az szakasztott mása a tavalyinak. Szabad szemmel látható többletet legfeljebb a lakástámogatások, a foglalkoztatási és az egészségügyi kiadások között lehet felfedezni. Abban viszont eltökéltnek látszik a kormány, hogy a költségvetési szervek kiadásait megnyesse, bár az egyes intézmények megszüntetéséről vagy minisztériumokba telepítéséről szóló döntés hónapok óta késik. Profitál az állam a kamatesésből is; több mint 500 milliárd forinttal kevesebbet kell fizetnie adósságai után, mint 2015-ben. Mindemellett feltűnő, hogy az Egészségbiztosítási Alap támogatásából egyre jobban kivonul az állam. A három százalékot ismét meghaladó gazdasági növekedés áldásaiból a nyugdíjasok sem részesülnek (lásd Humánterápia című cikkünket).

hvg

A gazdaságot lényegében az ismét felpörgő uniós támogatások, valamint a kormányzati beruházások dinamizálják. Jövőre az állam a GDP 3 százalékát meghaladó összeget, csaknem 1165 milliárdot költ többnyire infrastrukturális fejlesztésekre, például közlekedésre, sportlétesítményekre, a kormány kedvenc egyetemeire. Ehhez adódik a szolid áremelkedést jócskán felülmúló béremelések keresletélénkítő hatása: a nettó keresetek az idén és jövőre is átlagosan 5 százalékot meghaladó mértékben nőnek. A közszférában egyes ágazatokban várható központi béremelés (például a pedagógusok, a rendvédelmi dolgozók, egyes tisztviselők és adóhatósági szakemberek körében), a versenyszférában pedig a szakképzett munkaerő hiánya miatt fizetnek egyre többet a munkaadók.

Ami a gazdaságpolitika fő sikermutatóját illeti, ott is csalóka a kép. Mert bár a kormány egyvégtében azzal büszkélkedik, hogy az államháztartás hiánya 2011 óta 3 százalék alatt marad, ez csupán az uniós elszámolás szerint igaz. A tényleges bevételeket és kiadásokat kalkulálva tavaly a GDP 3,6 százaléka volt a hiány, és jövőre is ennek közelében alakul. A különbséget az uniós elszámolások sajátossága adja, amely szerint a nagyprojektek esetében azokat az összegeket is el lehet bevételként számolni, amelyeket Brüsszel esetleg csak később utal át. Ezt a mozgásteret a kormány ügyesen ki is használja, ám a pénzforgalmi és az uniós hiány közti kapcsolatot a tervezet nem vezeti le pontosan.

Az uniós elszámolású deficitet így is 2,4 százalékra tervezi, ami költségvetési lazításnak számít. Egyik nyilatkozatában Varga nem is titkolta, miért: nem akarnak úgy járni, mint 2002-ben, amikor a gazdaság jó helyzetben volt ugyan, de ezt a választók még nem érezték, és szerinte emiatt vesztett a Fidesz. Most célzott áfacsökkentéssel, korlátozott körben végrehajtandó béremeléssel, büszkén propagált, ám kevesek számára előnyt jelentő otthonteremtési kedvezménnyel óhajtják ezt megelőzni. A lista a későbbiekben még borítékolhatóan bővülni fog.