Cafeteria – mindenkinek ugyanaz jár?

Mindenkinek ugyanaz a cafeteria jár? Fata László cafeteriaszakértő összefoglalja, mi is a helyzet.

Az önkéntes pénztárakról szóló törvény megfogalmazza, hogy egységesen kell biztosítani a pénztári hozzájárulást azon munkavállalóknak, akik legalább 6 hónapja munkaviszonyban vannak, hacsak a munkavállaló erről írásban le nem mond.
Ez a szabály csak a pénztári hozzájárulásra vonatkozik, más juttatásoknál nem kell figyelembe venni.

Az adótörvények 70. paragrafusának 1.a) szakasza a személyi jövedelemadó-törvényben nem nevesített juttatások adójának megállapításánál hoz még egy egységességre vonatkozó szabályt. Ez alapján – ha mindenki egyformán kap (vagy csoportokat alkotva vagy cafeteriában választja) bizonyos juttatásokat – ezek adója 43,66 százalék. Összevissza adva jövedelemként adózik. Az egyéb a törvényben nevesített juttatások (például pénzösszeg, SZÉP-kártya, kulturális belépő, lakáshitel támogatás) kedvező adózása érvényesíthető egységesség nélkül is.

A munkajog szerint

• A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.
• Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
• A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni.

Az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, a munkakörülmények, a szükséges szakképzettség, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, tapasztalatok, felelősség, a munkaerőpiaci viszonyok alapján lehet különbséget tenni a bérek és juttatások területén.

Ebből a mennyiségi, minőségi, teljesítménymutatókat nem célszerű a juttatásoknál használni, mert a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint jövedelemként kell adózni az ilyen feltételekkel kiadott juttatások után.

Összefoglalva:

• Béren kívüli juttatások adhatók különböző mértékben: a személyesen közreműködő tagnak a munkavállalókhoz képest és a különböző munkakörökben dolgozóknak
• Az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulásra érdemes külön figyelni (erre van egységesítő szabály).
• Nem egyszerű a helyzet, ha teljesen azonos munkakörben lévők közt akarunk különbséget tenni.
• Nem nevesített juttatásoknál (például ruházati utalvány) a kedvező adózáshoz be kell tartani az szja. törvény 70. paragrafus 1a) szakaszát.
• Törvénysértő a részmunkaidősök, határozott idejű foglalkoztatottak hátrányos megkülönböztetése.
• Jövedelemként kell adózni, ha a béren kívüli juttatások kiadása teljesítménykritériumok alapján kialakított csoportoknak történik. Érdemes tehát más szabályokat alkalmazni.