A kalóriák mellett a pénzt is égetheti, aki sportolásra adja a fejét. A legolcsóbban a futást, a legdrágábban a teniszt próbálhatja ki az ember, ha szeretne elkezdeni mozogni. De ha egy kicsit is komolyabban gondolja, a kerékpározás az a sportág, amelyre a legtöbbet lehet költeni. Nagy üzlet épült ki az amatőr sportolók köré – megpróbáltuk összemérni, milyen sportágra mennyi pénzt szánhat az ember.

Belépő szinten nincs olcsóbb

A láb mindig kéznél van – tartja a régi bölcsesség, nem véletlen, hogy a legtöbb hobbisportoló elsőként a futással próbálkozik. Beszálló szinten nincs olcsóbb sportág ennél. Azt persze ne várjuk, hogy ezt a sportboltok is így gondolják, de mi magunk valóban elkezdhetjük a sportot egy pár ezer forintos cipőben és használt melegítőben is, amíg rá nem érzünk, hogy tényleg nekünk való-e ez a fajta mozgás. Aztán ha tényleg megfelel a futás, már lehet komolyabb szinten költekezni, de még mindig ez az egyik, ha nem a legolcsóbb sportág. A legnagyobb kiadást a futócipő jelenti. Ebben szerencsés esetben már 15-20 ezer forint körül lehet jót kifogni, de általában kétszer ekkora kiadásra is érdemes felkészülni. Sokan végeztetnek lábdiagnosztikát is, hogy megtudják, milyen fajta cipő passzol hozzájuk a leginkább, de ezt a legtöbb futóüzletben ingyen elvégzik, ha az ember utána ott vásárol.

Shutterstock

Ha pedig később az ember igazán megszereti a futást, könnyedén talál versenyt is, amin indulhat. Sokan panaszkodnak a magyar nevezési díjak miatt, pedig még a régió más országaihoz képest is versenyképesek az árak, a nagy nyugatiakhoz képest pedig kimondottan barátiak. A spórolási trükk egyszerű akkor is, ha valaki nagy versenyen szeretne indulni: korán kell nevezni. Aki például most dönt úgy, hogy elindulna a Budapest Maratonon, ezen a héten még 17 500 forintért nevezhet be, míg a verseny hetére a díj több lépcsőfokban még tízezer forinttal drágul. Persze a kezdők szintjén jóval alacsonyabbak az árak, a legtöbb 5-10 kilométeres versenyre már 1-2 ezer forintért nevezni lehet, ha az ember elég gyors.

A vidékiek már egy ezresből bejutnak

Sokan úszni próbálnak, ha eszükbe jut, hogy jó volna elkezdeni sportolni. Maga a felszerelés itt nem drága, egy úszónadrág vagy -dressz és mellé egy sapka együttvéve kihozható már ötezer forintból, de aki minőségi darabot szeretne, az sem kell, hogy tízezernél jóval többet költsön. Az igazi pénznyelő már az edzések elejétől az uszodai belépő, ezen a ponton pedig az a döntő kérdés, hogy a sportoló Budapesten vagy vidéken él-e. A főváros legolcsóbbja az Újhegyi Uszoda, oda egy kétórás jegyet már 650 forintért meg lehet venni. Ez azonban a ritka kivétel, Budapest legtöbb uszodájában 1000 forint feletti az egyszeri belépő ára, de jellemzőbb az 1400-1600 forintos ár, amit ha felszorzunk heti 2-3 edzéssel, máris egész magas összeg jön ki. Vidéken egy fokkal szerencsésebb a helyzet, a legtöbb városban egy ezres alatt be lehet jutni úszni.

Flickr / Creative Commons / Matt Folsom

Ugyanígy már az első lépésektől nagyobb fix költséggel kell számolnia mindenkinek, aki bárhol teremben sportolna. Egy konditeremhez például Budapesten az óránkénti 1200-1800 forintos belépő mondható általánosnak, vidéken ennél néhány száz forinttal alacsonyabb az ár. Persze aki bérletet vesz, egy alkalomra átszámítva ennek az összegnek akár a harmadát is meg tudja spórolni. Hasonló árakkal érdemes számolnia annak is, aki jógázni kezdene el. Aki teniszezne, az a fővárosban 1500 forint környékén tud már pályát bérelni egy órára, ha jó az idő – telente akár 2-3 ezer forintra is megugrik a fedett pályák bérleti díja. A tenisznél azonban a legnagyobb beszálló árral érdemes számolni, ha az ember saját felszerelést szeretne, legalább ötvenezres kiadást fognak jelenteni az alapfelszerelések.

Aki biciklire ülne, azt is korán illik figyelmeztetni: akármennyi pénze van, azt el tudja költeni erre a sportra. Elkezdeni persze nem nehéz, egy elfogadható minőségű használt kerékpárt már akár 30-40 ezer forintért is lehet találni, de onnan a határ a csillagos ég. Aki új kerékpárt szeretne, vagy használtan venne minőségi gépet, annak nagyjából hasonló árkategóriában kell gondolkoznia: az alapszint 100 ezer forint körüli, de a 200-400 ezer forint közti szint sem számít extrémnek. Folytatásként lehet súlyos pénzeket költeni arra, ha egyes alkatrészeket cserélne az ember. Jobb minőségű kerekeket 15-25 ezer forint alatt nehéz találni, egy minőségi hajtómű sem könnyen megúszható 25 ezer forint alatt, ha pedig valaki kerékpáros cipőt venne a hozzá tartozó pedállal együtt, az szintén legalább 30 ezer forintjába fog kerülni – és akkor még mindig csak a közepes, vagy épp alsó árkategóriákról beszélünk. A karbantartás költségeire ismét csak érdemes rászámolni havi néhány ezer forintot, és azzal is érdemes tervezni, hogy a menet közben elhasználódó alkatrészeket is cserélni kell.

Flickr / Creative Commons / Lap Fung Chan

Ha valaki versenyzésre adná a fejét, az a kerékpár árához képest nem vészesen drága. Az országban a legtöbb amatőr bringást a Balaton Maraton mozgatja meg, a tavat most épp 10 ezer forintos nevezési díjért lehet megkerülni. Egy hosszabb edzésen vagy versenyen persze érdemes a frissítéssel is számolni: aki a házi praktikák helyett a sportitalokban hisz, észrevétlenül az is mélyen a zsebébe nyúlhat, az időjárástól és a mozgás intenzitásától függően 1-2 óra alatt elfogyhat egy 300-400 forintba kerülő üvegnyi ital.

Az igazi pénznyelő: a kütyük mindenek felett

Egyre többen gondolják úgy, hogy megpróbálnak amatőrként is edző felügyelete mellett sportolni. Aki belevág egy ilyen programba, annak úgy érdemes számolnia, hogy havi 10 ezer forint körüli összegért már írnak neki edzéstervet. Sokan próbálkoznak pulzusmérővel és más fitneszkütyükkel is. A helyzet ezeknél hasonló, mint a biciklinél, egy baráti beszálló ár után gyakorlatilag nem is létezik az az összeg, amit ne lehetne rá elkölteni. Egy alapszintű pulzusmérőt már akár 5-6 ezer forintért is meg lehet kapni, de a megbízhatóbb, több funkciójú darabok már inkább 25-30 ezer forint körül kezdődnek, a legjobbak ára pedig már 100 ezer forint fölötti. A kérdés, mint sok más esetben, itt is az: valóban olyan minőségű edzésmunkát végez-e a sportoló, ami megköveteli a legjobb technikát, vagy egyszerűen csak jó a tudat, hogy minőségi kiegészítőt használ.