Nemsokára újra futók lepik el Budapestet: az idény eleji kisebb versenyek után a héten a Vivicittával elkezdődik a fővárosi versenyszezon is. A futás népszerűsége folyamatosan nő, mióta az évtized elején egyre inkább elkezdett az értelmiségi középosztály hobbijává válni, a tíz évvel korábbihoz képest lassan a duplájánál tart a versenyeken részt vevők száma. Ezzel pedig anyagilag is nyer az egész főváros.

MTI / Marjai János

A legnagyobb magyarországi versenyek a Telekom Vivicittá, az őszi Wizz Air Budapest Félmaraton és a Spar Budapest Maraton, a hozzánk érkező futóturisták mintegy 98 százaléka ennek a háromnak valamelyikére jön. Az indulók számát az európai fővárosokéival összehasonlítva ez a három budapesti verseny a középmezőny élén található, árban viszont a legjobbak (leginkább megfizethetők) között van. Tavaly 6371 induló volt a Spar Budapest Maratonon, közülük 2519 külföldi, a kísérőkkel együtt azonban tízezernél is több a más országból érkezők száma. A Vivicittá ennél is nagyobb tömeget mozgat meg, de ott azért alacsonyabb a külföldiek aránya: a félmaratonnál eddig majdnem 7400 nevezőnél tartanak, közülük 1400-an érkeznek Magyarországon kívülről. Ha pedig a teljes hétvégét nézzük, a rövidebb távú kísérőversenyekkel együtt, akkor ennek a duplájához jár már közel a külföldről érkezők száma.

A KPMG 2015-ben készített elemzéséből kiderült, hogy a Wizz Air félmaraton és a Spar Budapest Maraton összesen 2,97 milliárd forint költést generált a magyar gazdaságban. Egy külföldi futóturista átlagosan 178 ezer forintot költ el a maraton hétvégéjén, de még egy belföldről érkező átlagköltése is csaknem 20 ezer forint. A külföldiek 91 százaléka a verseny miatt érkezett ide, átlagosan egy hosszú hétvégét, 3,4 napot töltött Magyarországon, legtöbbjük 3 vagy 4 csillagos szállodákban.

KPMG

Egy Budapest Maraton megszervezése 100 millió forintnál is nagyobb kiadást jelent, de nyereséget hoz – mondta el kérdésünkre Kocsis Árpád, a legnagyobb itthoni versenyeket szervező Budapest Sportiroda (BSI) ügyvezető-versenyigazgatója. Hosszan sorolta, milyen díjakat kell befizetni egy verseny elindításához: a területfoglalás és az úthasználat mellett fizetni kell a rendőrségnek, a mentőknek, a menetrendek átszervezéséért a BKK-nak, de a kihangosítás miatt előzetes hangmérnöki engedélyre is szükség van, sőt, a 3-4 kilométerenként felállított frissítőállomásokhoz is engedélyt kell kérni. Csak a városnak és az útvonal-szolgáltatóknak 10 millió forint feletti összeget fizetnek ki. És persze profi szakemberekre is szükség van a verseny közben – egy félmaratonnál 800-1000 közötti a létszámuk az útvonaltól függően, a maratonon viszont már 1400-1700-an dolgoznak. A bevételt a nevezési díjak mellett a szponzori támogatások adják, ebből a szempontból idén már extra nehézség lesz, hogy az eddigi 5,3-ról 9 százalékosra emelték meg a reklámadót.

Kocsis Árpád szerint azt, hogy hány külföldi érkezik a versenyekre, elsősorban a város turisztikai ismertsége határozza meg, de emellett szükség van erős versenymarketingre is. A BSI-nél például néhány éve azt tűzték ki célul, hogy egyre több kelet-európai válassza élete első külföldi versenyének a budapestit, ahogy sokáig a magyar futók számára Bécs volt a kedvenc külföldi helyszín. Az eredmény látszik is: az évtized eleji 20-ről most már 33 százalék környékére nőtt a külföldi versenyzők között a szomszéd országokból érkezők aránya. Idén új tendenciaként az látszik, hogy látványosan nő az Ukrajnából érkezők száma.

MTI / Kovács Tamás

Tőlünk nyugatra logikus lépés, hogy ha valakinek nem elég a hosszútávfutás, átvált a kerékpározásra vagy a triatlonra. Nálunk nagy amatőr bringaversenyből egyelőre kevés van, a triatlonosok létszáma viszont szintén megugrott, ahogy a futás népszerűsödésének hatása oda is átgyűrűzött. Igaz, itt még csak arról lehet beszélni, hogy a néhány százasról néhány ezresre ugrott a létszám. A budapesti Ironman 70.3 – amelyet idén már nem tartanak meg – teljesen külön kategóriát jelentett: ott a versenyzők majdnem 80 százaléka külföldi volt – míg minden más versenyen legalább ekkora a magyarok aránya –, és a verseny anyagilag is többet megengedhetett magának, hisz mögötte állt az Ironman brandet tulajdonló nemzetközi szövetség.

A kiadások legnagyobb részét egy triatlonversenyen is az útvonal biztosítása jelenti, különösen a kerékpárpályán. A legtöbb helyen a verseny polgárőrök és rendőrök segítségével úgy zajlik, hogy nem állítják le a közúti forgalmat. A kivétel a budapesti, valamint idén nyártól már a balatonkenesei középtávú verseny, ahol teljes útzárat biztosítanak. Az pedig már a következő évek nagy kérdése lesz, hogy folytatódik-e a hobbifutók átszivárgása a triatlon felé, és lehet-e ebben is nagyobb nemzetközi üzletről beszélni.