Noha az áramszolgáltatók által kiadott háztartási méretű kiserőműként definiált napelemes rendszerek csatlakozási engedélye gyakorlatilag már csak puszta formalitás, azt hivatalosan nem jegyzik, hogy Magyarországon hány háztetőre is került fel az elmúlt években napelem. Csak az E.On tartja fontosnak publikálni, hogy a saját hálózatába eddig mintegy 13 ezer „napenergia-csapda” rendszert illesztett be, de az nyilvánvaló, hogy országszerte egyre több helyen kéklik-feketélik családi házak tetején áramtermelésre alkalmas panel.

Ennek egyik fő oka az, hogy hiába az EU-ban legmagasabbra áfakulcs, a napelemes rendszereket 2015 januárja óta megsarcoló, a világ talán legmagasabb környezetvédelmi termékdíja, vagy az április 1-vel bevezetett (egyelőre nullaforintos) teljesítménydíj fenyegetése, a rendszerek egyre olcsóbbak. Egy 4 fős család átlagos (évi 2200 kWh) áramfogyasztási igényeit kielégítő rendszer (vagyis a havi 10-11 ezer forintos villanyszámlát kiváltani képes, 2,5 kilowattos rendszer) két-három éve még csaknem 2,5 millió forintba került, tavaly már kevesebb mint 2 millióba – az idén pedig már akár 1,3 millió forintért is elérhetővé vált. A befektetés így is komoly, de egy-egy ilyen beruházásra ma már leginkább az a jellemző, hogy az előkészítés e leghosszadalmasabb folyamat, mivel a szerződéskötéstől, illetve megrendeléstől a rendszer hálózatra kapcsolásáig ma már hetek alatt el lehet jutni. Ezért – nem először, de vélhetően nem is utoljára – néhány alapkérdést tisztázunk, illetve naprakészre frissítünk.

1)     „Mikor és hová érdemes napelemet telepíteni?”

Mivel Magyarországon évente átlagosan 2000 órát át süt a Nap, a napelemes rendszer telepítése gyakorlatilag mindenhol megoldható, ahol a napelem panelekre nem vetül árnyék. Egy 1 kW-os (jellemzően: 4 darab polikristályos napelempanelből összeállított) rendszer évente megközelítőleg 1150-1200 kWh villamos energiát termel. Ehhez azonban jól kell tájolni is a napelemeket: a telepítő cégek a déli tájolásra, valamint általában a 40-45 fokos dőlési szöggel ajánlják a telepítést.

Fazekas István

A leggyakoribb telepítési hely a ház, garázs, vagy más épület teteje, mely lehet sík is. De akár a talajon is felállítható a kívánt termelőkapacitás, melynek külön előnye, hogy a tájolás pontos beállításával maximalizálható az energiatermelés. A tetőre telepítésnél azonban kissé bonyolultabb az érintésvédelem és a villámcsapás elleni védelem kiépítése.

2)     „Van-e olyan, hogy nem süt eleget a Nap?”

Nincs. A hazánktól északabbra található országokban is (például Németország, Hollandia vagy az Egyesült Királyság), ahol kevesebb az éves napsütéses órák száma, sokkal elterjedtebb a napenergia felhasználása, mint nálunk. Ott még úgy is megéri.

3)     „Mekkora rendszert érdemes választani?”

A tető tájolásából és a rendelkezésre álló felületekből egy szimulációval elég pontosan meghatározható, hogy mekkora a különböző rendszerméretektől várható energiatermelési szint. Alapszabály, hogy a rendszert a fogyasztáshoz érdemes igazítani. Mivel 1-2 panel a legtöbbször utólag is könnyedén hozzáadható a kiépített struktúrához, a fogyasztás emelkedése is „lekövethető”. Íme egy általános adatsor:

[Táblázat:] A szükséges napelemes teljesítmény a jelenlegi áramszámlára vetítve

Havi villanyszáma (Ft)         6000.   8000. 10.000   12.000 14.000 16.000 18.000 20.000            24.000

Rendszerteljesítmény (kWp)           1,5       2          2,5       3          3,5       4          4,5            5
*

4)     Érdemes több villamos energiát termelni, mint amennyit elfogyasztunk?

Jóllehet, sok kínálatban a cégek nagyobb rendszert ajánlanak a szükségesnél, de valójában ez nem a beruházó érdekeit szolgálja, mert nem éri meg többet termelni a fogyasztásnál. A többletet ugyanis az áramszolgáltató csak „termékdíj” áron fizeti ki, ami a jelenlegi 35-37 Ft/kWh egységárra számolva csupán 14-16 forintot jelent, ráadásul e bevétel után adózni is kell. Részben a túlméretezett rendszerek elterjedésének akadályozására találták ki a már említett, egyelőre nullaforintos teljesítménydíjat, amely az átlag családi fogyasztást meghaladó, 4 kW feletti rendszereket adóztatja meg.

5)      „Hogyan kérjen ajánlatot?”

Csak az interneten látottak alapján nem érdemes dönteni. Rá kell szánni az időt, hogy a kiszemelt cég „meggyőzzön”. Ha a kínálat tetszetős, érdemes a cég telephelyén meggyőződni arról is, hogy a vállalkozás valós-e, van-e raktárkészlete, telephelye, a termékei megtekinthetők-e, a referenciáik valóban az övék-e, stb. Érdemes az értékesítővel minden költséget és tételt alaposan tisztázni, mivel a publikus ajánlatok olykor nem tartalmazzák például a munkadíjat, a villanyóracserét, a garanciális feltételeket vagy azt, hogy a megajánlott árak bruttó vagy nettó értendők-e. Érdemes azt is megfontolni, hogy akár 4-5 ajánlatot is kérjen ugyanarra a konstrukcióra, és így részletesen tájékozódhasson arról ,hogy melyik cég milyen márkájú és minőségű elemekből (napelem, konzol, inverter, védelem stb.) építi meg az ajánlott rendszerét. Az önmagában semmit nem jelent, hogy a polikristályos napelemcellák Kínából vagy Németországból származnak, de a „no-name” márkákkal éppúgy pórul lehet járni, mint azzal, ha nem tisztázzák előre, hogy a tartókonzolok és a rögzítő csavarok rozsdamentes acélból, illetve alumíniumból készültek-e.

Túry Gergely

6)     „Érdemes-e hitelből finanszírozni a beruházást?”

Az áramszolgáltatók, több érintett pénzintézet és a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség egybehangzó tapasztalata az, hogy bár érdemes lenne akár hitelből is nekikezdeni, de a napelemes rendszert telepítő háztartások zöme nem él ezzel a lehetőséggel. Leginkább az jellemző, hogy a projektet saját megtakarításból vagy vissza nem térítendő támogatás bevonásával fizetik ki. A napelemes rendszerek pénzügyi befektetésként is kiválóak, mivel az évi 10 százalékos hozam jelenleg jóval a banki kamatok felett áll.

A bankok többféle hitelkonstrukciót is kínálnak, jellemzően 10 éves futamidővel, de sok kivitelező cég is előszeretettel kínál részletfizetési lehetőséget – különböző pénzintézeti finanszírozás segítségével –, így e formában még sok tartalék van. A különböző, rendszerint gyorsan kiürülő pályázati források eredményes igénybevételével azonban egy-egy ilyen beruházás akár 3-4 éven belül is megtérül.

7)     „Mennyi ma a reális megtérülési idő?”

A jelenlegi árak mellett egy családi méretű napelemrendszer megtérülési ideje 10-12 év. Azt figyelembe véve, hogy a napelemek élettartama 25-30 év, a befektetés több mint az életciklusa felére gyakorlatilag ingyenes áramellátást képes biztosítani.

8)     „A teljes önállóság, a szigetüzem előnyei és hátrányai”

A hálózattól független, szigetüzemű rendszer működtetése akkor nem célszerű, ha a közelben van hálózati csatlakozási lehetőség, mivel a visszatáplálási lehetőség biztosítása észszerűbb és olcsóbb. A szigetüzemben az energiatárolásra használatos hagyományos akkumulátorokat például a gyakori visszatöltés-kisütési ciklusok miatt 3-5 évente cserélni kellene; a bonyolultabb akku viszont jelentős többletköltséget generál. Hétvégi házba, tanyára, lakókocsiba azonban észszerű lehet a szigetüzem kialakítása.

AFP / ANP Mag / Lex Van Lieshout

9)     „A kis kivitelező cégek garanciavállalása kockázatosabb, mint a nagyoké?”

Ez így nem igaz. Jóllehet az áramszolgáltatók utolsóként léptek be erre a piacra, és jelenleg még nem is számottevő a piaci részesedésük, de ha garanciáról vagy javításról van szó, őket biztosan meg lehet majd találni. Azonban a piac fejlődésének a jele az, hogy kisebb, de magukat komolyan vevő kivitelező cégek kínálatában megjelent a garanciavállalás kiterjesztésének szolgáltatásként való értékesítése. Ennek egyik szemléletes példája az Optimumsolaré: a garanciát – 7, 10 vagy akár 20 évre szólóan – a napelemes rendszerek legérzékenyebb pontjának tekinthető inverterekre is kiterjesztették. Az is igaz azonban, hogy vannak problémás kivitelező cégek, melyeket érdemes elkerülni – ezekről az MNNSZ folyamatosan frissített fekete listájáról lehet biztosan értesülni.

10) „Hogyan kell elszámolnia az áramszolgáltatónak?

Az áramszolgáltatókat törvény kötelezi arra, hogy a háztartási méretű kiserőművek által megtermelt energiát átvegyék. A kétirányba mérő és működő villanyórán keresztül a hálózatra feltölthető a többlet energia, amivel a szolgáltatók szaldós elszámolással számolnak el. Ez azt jelenti, hogy a napelemes rendszerek által megtermelt többlet energiát lényegében ingyenesen lehet eltárolni a hálózatban. De azt is, hogy a szolgáltató – a hagyományos szerződést módosítva – évente egyszer küld csak villanyszámlát; a megtermelt és az elfogyasztott energia közti különbségről. A jól paraméterezett rendszer termelése lefedi a fogyasztást, így nem keletkezik fizetési kötelezettség sem az az áramszolgáltató felé.