A magyar euróbevezetésről – Ma minden máshogy van?

Ennek az írásnak az a célja, hogy amennyire a szerző képes rá, az euró bevezetésének inkább a gazdasági vetületével foglalkozzon, lehámozva azt a politikai értelmezésréteget amelyet az euró bevezetésével kapcsolatban a pártok és a média hozzátesz. Ennek fényében talán világossá válik, hogy a gazdasági megfontolások miképpen támaszthatják alá az euró bevezetésének halogatását, miközben ezt az álláspontot képviselők a 2000-es évek elején a mihamarabbi euróbevezetés leghangosabb szószólói voltak. Ma tényleg minden másképp van az euróbevezetés kapcsán? Ha pedig igen, akkor mi, és miért van másképp?

Az aktualitását a kérdésnek az adja, hogy az euró bevezetésének a témája idén ősszel ismét a napirendre került, mind az Európai Bizottság, mind pedig az eurót még nem használó országok részéről. A Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker szeptemberi, az unió állapotáról szóló „state-of-the-union” beszédében arra is kitért, hogy az euró nem csak egy bizonyos országcsoport közös fizetőeszköze, hanem az egész EU közös pénzneme kell, hogy legyen. Így, amint arra érettekké válnak, mindegyik, eurót még nem használó uniós tagországnak (kettőt kivéve) csatlakoznia kell az euróövezethez. Ehhez a Bizottság elnöke technikai és pénzügyi segítséget is felajánlott.

A megszólított országok részéről felemás ennek a fogadtatása. Horvátországban éppen a napokban rendeztek stratégiai fórumot az euró bevezetésével kapcsolatban, 2020-ban jelölve meg az ERM II árfolyamrendszerhez, az euró előszobájához, történő csatlakozás céldátumát – ezzel pedig egy 2022-ben történő horvát euró bevezetést vetítve előre. Eközben a csehországi választásokat megnyerő párt vezetője, Andrej Babis, éppen azt jelentette ki, hogy nem támogatja az euró gyors bevezetését, mert azt nem tartja előnyösnek Csehország szempontjából. Ez az értékelés megegyezik az elmúlt két évtized cseh kormányainak hivatalos álláspontjával. Románia mintha éppen inkább hajlana az euró viszonylag gyors bevezetésére, Lengyelország kevésbé.

A hivatalos hazai álláspont pedig változatlanul az, hogy egyelőre nem aktuális az euró bevezetése Magyarországon. Az MNB a sikeres hazai euróbevezetés követelményeként olyan szigorú kritériumrendszert fogalmazott meg (pl. 90%-os reálgazdasági konvergencia elérése, 50%-ot nem meghaladó államadósság a GDP százalékában stb.), melyet belátható időn belül aligha képes teljesíteni a hazai gazdaság. A választások közeledtével a politikai pártoknak az euró bevezetéséhez való viszonya borítékolhatóan kampánytéma lesz – nem először, hiszen ez már a 2002-es választások alkalmával is így volt.

Az euró bevezetéséhez való hozzáállás politikai vetületének elemzését másokra bízva, arra igyekszem választ adni, hogy milyen gazdasági megfontolások szólhatnak vajon az euró mihamarabbi bevezetése ellen Magyarországon. Először azt érdemes megnézni, hogy milyen érveket sorakoztatott fel az MNB a 2000-es évek elején a gyors euróövezeti csatlakozás mellett, és azt, hogy ezek magyarázó ereje hogyan változott azóta. Négy olyan területet jelöltek meg a szakértők akkor, ahol számításaik szerint az euró bevezetése komoly gazdasági haszonnal járt volna:

– A külkereskedelem bővülése

– A pénzügyi sérülékenység csökkenése

– A kamatfelár csökkenése

– A tranzakciós költségek csökkenése

Másfél évtized elteltével, a gyors felzárkózási pályába vetett hit megtörése, a pénzügyi és reálgazdasági válság tanulságainak a levonása, és a tartósan alacsony kamatkörnyezet viszonyai között a fenti képletet újra kell értelmezni. A külkereskedelmi folyamatok alakulásának valójában nem sok köze van ahhoz, hogy egy adott országban euró a hivatalos fizetőeszköz vagy sem. Ezt részben a kereskedelmet korlátozó tényezők megléte vagy hiánya (pl. vámok, szállítási költségek stb.) és a reálgazdasági folyamatok és fundamentumok (exportkapacitások, versenyképesség, importpiacok konjunktúrája stb.) határozzák meg.

Forint és Euró bankjegyek egy budapesti pénzváltónál

MTI / Illyés Tibor

A kiszámíthatatlan devizaárfolyam-ingadozások valóban hátráltatják valamennyire a külkereskedelem fejlődését. Mindazonáltal, amennyiben viszonylag stabil az árfolyam, akkor ennek a hatása is elenyészik. Márpedig a forint árfolyama az elmúlt években az euróval szemben meglehetősen stabilan horganyzottá vált (a 310-es szint körül).

A pénzügyi sérülékenység esetében olyan, mintha fordítva ülték volna meg a lovat a közgazdászok az érvrendszerük felállításakor. Az ok-okozati és így az időrendi sorrend mintha eleve hibásan lett volna leírva. Ezért azonban nem őket kell hibáztatni, hanem az adott időszakra jellemző körülményeket, így az euró bevezetését követő piaci folyamatokat is. A 2000-es évek elején az volt az általános elképzelés, hogy az euró bevezetése önmagában biztosítani képes az elvárható prudens makropolitika megvalósulását egy adott országban, ha azt máskülönben nem akaródzna a helyi politikai elitnek előállítania. Ma már tudjuk, hogy ez nem feltétlenül így működik, amit számos ellenpélda bizonyít (pl. Görögország).

Mindeközben pedig az is egyértelművé vált, hogy a prudens makrogazdasági politika alkalmazása az euró bevezetésétől függetlenül feladata minden felelős kormányzatnak. Ami pedig a kamatfelár csökkenését illeti, ez az érv is alaposan átértékelődött a tartósan alacsony globális kamatkörnyezet viszonyai közepette. Ami azonban véleményem szerint továbbra is helytálló érv, az az euró bevezetését követően a tranzakciós költségek csökkenése miatt bekövetkező nemzetgazdasági haszon.

A kérdés az, hogy ezt a hasznot mennyiben ellentételezik az önálló monetáris politika feladásából származó költségek. Ennek a megválaszolása mindenféleképpen hipotetikus lehet csak, és számos egyéb körülménytől függ (pl. mennyi euróhitel van egy adott országban; mennyire hasonlóak a gazdasági ciklusok az euróövezettel; milyen a reálgazdasági felzárkózás mértéke; milyen a monetáris politika gazdaságélénkítő szerepének a minősége, stb.). Mindazonáltal valóban érvényesen lehet indokolni néhány eurót nem használó EU-tagország (pl. Csehország, Magyarország) részéről azt, hogy gazdaságilag egyelőre nem célszerű az euró bevezetése. De ez nem jelenti azt, hogy 4-5 év múlva ne lenne megint minden máshogy.