Az ország nyugati felén kétszer annyit kap egy melós, mint a keletin.
Nem a fővárosban keresnek a legtöbbet az alkalmazásban álló fizikai munkások Magyarországon, hanem a legfejlettebb vidéki körzetben: Győr-Moson-Sopron megyében. A Kisalföldön a kékgallérosok havi nettó átlagkeresete 151,2 ezer forint volt tavaly, miközben a fővárosi kollégák 140,1 ezret vittek haza – derül ki a KSH adataiból.
A másik végletnek Szabolcs-Szatmár-Bereg számított, ott a kétkezi dolgozóknak 88,4 ezer forinttal kellett beérniük havonta. Az utóbbi adat azt jelzi, hogy a Nyírségben a fizikai munkások nettó bére még tavaly sem érte el a kékgallérosok országos átlagkeresetének egy évtizeddel ezelőtti szintjét (2006-ban 89,1 ezer forint volt ez az összeg). Ugyancsak 100 ezer forint alatt maradt a fizikaiak adózás utáni átlagkeresete 2016-ban Borsod-Abaúj-Zemplén (86,5 ezer forint) és Nógrád (98 ezer forint) megyében is. Az ország keleti felében a teljes munkaidőben foglalkoztatott kékgallérosok nettó pénze egyébként átlagosan 22 ezer forinttal maradt el havonta a nyugat-magyarországiakétól.
A szellemi foglalkozásúak „havi fixe” durván duplaannyi, mint a fizikaiaké. A fehérgallérosok Budapesten kapják a legtöbbet: tavaly a fővárosban átlagosan havi nettó 276,1 ezer forintot tett ki az illetményük. Ez a pénz 35 százalékkal több a szellemi kategóriába tartozó vidékiek átlagilletményénél (203,6 ezer forint). A megyék közül Komárom-Esztergomban, Győr-Moson-Sopronban és Fejérben volt a „legvastagabb a boríték” (232–230 ezer forint/hó), míg Békésben (171,7) és Szabolcs-Szatmár-Beregben a legvékonyabb (175,1). Kelet-Magyarországon egyébként csak egyetlen olyan körzet akadt, ahol a tanárok, a hivatalnokok, a mérnökök és más szellemi foglalkozású alkalmazottak havi átlagkeresete elérte a kétszázezret (Heves: 210,3 ezer forint), miközben a Dunántúlon három térségben maradt a havi fix a szóban forgó összeg alatt (Baranya, Somogy, Zala). Két egymással szomszédos megye jövedelmi viszonyai között a legszembetűnőbb eltérés Pest és Nógrád között alakult ki: Pest megyében havonta 43 ezer forinttal kerestek jobban az „irodisták”, mint a nógrádi kartársak (222,1 kontra 178,9 ezer forint). Magyarország déli felében Tolna és az egykori kincses Baranya között a legnagyobb a szóban forgó differencia: Pécs vidékén havonta átlagosan 29 ezer forinttal kisebb összeget utalnak a munkáltatók a szellemi foglalkozásúaknak, mint Szekszárd vonzáskörzetében.
A főváros fehérgallérosai relatíve jelentős kereseti előnyének kialakulásában nyilván az is szerepet játszik, hogy e térségben messze a legmagasabb a kereslet a szellemi foglalkozásúak iránt. A fővárosban és tágabb értelemben vett agglomerációjában (Pest megyében) tavaly több – 732 ezer – szellemi alkalmazott dolgozott, mint az ország további 18 megyéjében – 637 ezer fő – együttvéve. Budapest az egyetlen olyan nagy közigazgatási egység egyébként az országban, ahol a fehérgallérosok száma meghaladja – éspedig negyedmillió fővel – a kékgallérosokét. Az ország központjában 392 ezer fizikai alkalmazottra tavaly 617 ezer szellemi foglalkozású beosztott jutott. Az értelmiségi dominanciájú Budapesthez képest a „vidéki Magyarországon” a kétkezi munkások vannak többségben: tavaly 1,2 millió fizikai dolgozó „társaságában” 752 ezer szellemi foglalkozású személyt számláltak.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
