Sztálinnak nem jött össze, de Putyin meg akarja csinálni

Japán szigetországból a kontinens részévé válik, s a korszerű technológiáknak köszönhetően ez nem is kerül túl sokba – kommentálta Igor Suvalov orosz miniszterelnök-helyettes Vlagyimir Putyin államfőnek azt a tervét, amely szerint hidat kellene építeni az Oroszországhoz tartozó Szahalin sziget és az északi japán sziget, Hokkaidó között. Putyin szeptemberben, egy vlagyivosztoki gazdasági fórumon vetette fel újra az ötletet, s moszkvai források szerint Tokióban is támogatják a tervet.

A projekt két részből állna. Az ázsiai szárazföldet Észak-Szahalinnal összekötő – s már évek óta tervezett –, 17 kilométeres hídból, valamint a Szahalin déli része és Hokkaidó közé szánt, 45 kilométeres szakaszból. A hidakat – legalábbis Moszkva számításai szerint – tíz év alatt meg lehet építeni, így 2030-ban már vonaton is meg lehetne tenni a Tokió és London közötti több mint tízezer kilométeres távolságot. A költségek 20-30 milliárd dollár között lennének, s ha megépül az összeköttetés, akkor évente több mint harmincmillió tonna árut szállíthatnának hajó helyett vasúton. Ezzel jelentősen meggyorsulna a japán áruk Európába jutása. „A terv megvalósítása megváltoztatja a globális közlekedési és energetikai infrastruktúrát” – jósolta Putyin.

HVG

Aztán felmerült egy újabb nyomvonaljavaslat is: Oroszországból délebbre indulna a híd – vagy az alagút –, s a másik vége Szahalin déli részén lenne. Ezzel ki lehetne iktatni a 900 kilométer hosszú Szahalinon észak–déli irányban futó vasútvonalat, ami az oroszok számára egyébként is problémás. A síneket ugyanis a japánok fektették le – a XX. század első felében Szahalin déli fele Japáné volt –, így azok nyomtávja az oroszországi 1520 (és az európai 1435) milliméter helyett a Japán nagy részén még ma is használatos 1067 milliméter. A nyomtáv szélesítése már elkezdődött ugyan, ám a munka lassan halad.

Az orosz–japán vasúti kapcsolat megteremtése része lehet a kétoldalú viszony általános rendezésének: Oroszország és Japán a mai napig nem kötött békeszerződést, mivel Tokió nem hajlandó beletörődni abba, hogy Moszkva a második világháborúban elcsatolta a Kuril-szigetek négy legdélebbi, Japánhoz közel eső szigetét. Putyin a megbékélés jelképének nevezte a tervet, míg a Tokióban formálódó elképzelések szerint többmilliárdos befektetési ígéretekkel próbálnák elérni, hogy Japán legalább részben használhassa az orosz fennhatóság alatt lévő területet.

Már több mint száz éves a szahalini összeköttetés terve, de Sztálin volt az első, aki meg is kezdte a projekt megvalósítását. A munkálatok – több ezer kényszermunkás bevonásával – 1950-ben kezdődtek, ám a generalisszimusz halála után Moszkva csendben beszüntette az építkezést. Az ezredforduló után ismét napirendre tűzték a tervet, a múlt évtizedben bemutatott javaslatok szerint alagutat kellene építeni Szahalin és Hokkaidó közé. Az orosz transzszibériai vasútvonal csendes-óceáni végállomása jelenleg Vlagyivosztok, s onnan – pontosabban a nahodkai kikötőből – hajóval lehet átjutni a szigetországba.

Az orosz–japán összeköttetésnek egy jelentős vetélytársa lehetne, a Japán és Dél-Korea közötti alagút, ám ennek megépítésére egyelőre nincs sok esély. Megvalósítását nemcsak a két Korea közötti terebélyesedő viszály fékezi – a sínek ugyanis a „népi demokratikus” államon keresztül kapcsolódnak a kínai hálózathoz –, hanem az is, hogy Dél-Koreában sokan még nem bocsátották meg a második világháborúban elkövetett japán háborús bűncselekményeket. És az alagút igencsak drága lenne, közel százmilliárd dollárba kerülne.

A cikk a HVG 2017/39. számában jelent meg.