Farkas Zoltán
Farkas Zoltán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nagyon nekibátorodott Orbán Viktor az első kormányzása óta. Akkor még kisebb trükkökkel emelt ki százmilliárdokat a költségvetésből, szinte szégyenlősen egyengette családja gazdagodását, és csupán néhány famulusával kivételezett. Ma nagyban űzi mindezt, és ha megnyeri a választásokat, utána aligha vállal önkéntes mértékletességet.

Kis többség – kis önkényeskedés, nagy többség – komplett önkényuralom. Az előbbi Orbán Viktor első kormányát jellemezte, amely így-úgy tartotta magát a demokratikus normákhoz, de azért feszegette azok kereteit, és előszeretettel vont ki súlyos milliárdokat az Országgyűlés, valamint a nyilvánosság kontrollja alól. Az önkény mára mindennapossá vált, akadálytalanul folyik a kormány ellenőrzésére alkalmas intézmények megszállása vagy porig rombolása. Orbán második és harmadik kormánya tökélyre fejlesztette azokat a trükköket és fogásokat is, amelyeket az első csak próbálgatott. Okkal vetődik fel a kérdés: vajon mit tesz, ha 2017-ben netán mindent elsöprő győzelmet arat? Nyilván mindent és mindenkit elsöpör, ami és aki csak útjában áll, kő kövön nem marad.

Maradjunk a gazdaságnál, ami formálisan sikerágazat volt, és látszólag ma is az, holott az eredményekhez trükkök sokaságát vetette be már az 1998–2002 közötti első Orbán-kormány is. A legfontosabb ezek közül, hogy az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvény mellett átláthatatlan mellékkasszákat hozott létre. Ilyen volt például a Magyar Fejlesztési Bank, amely a start idején 600 milliárd forintosra becsült sztrádaprogram finanszírozását érdemelte ki; ehhez persze törvényt kellett módosítani. Így az akkori hazai össztermék cirka 4 százalékának elköltése vált ellenőrizhetetlenné. Ezt azért szervezte ki a központi költségvetésből a kormány, hogy ne rontsa le a látszólag kiváló hiány- és adósságmutatókat. Ezekkel máig büszkélkedik, holott a költségvetésen kívüli kiadások beszámításával nem sok oka lett volna rá.

Orbán Viktor Hernádi Zsolttal, Garancsi Istvánnal, Polt Péterrel és Csányi Sándorral a Groupama Aréna pályoában. Kölcsönös függés
©

Külön kasszaként funkcionált az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., amely Gansperger Gyula elnök 2000-es távozása és Faragó Csaba kinevezése után leállt a magánosítással. Megfelelő bevételek híján költségvetési támogatásra szorult, amelynek egy részét az állami vállalatok – a Malév, a Magyar Villamos Művek, Bábolna – és a Magyar Televízió veszteségeinek kiegyenlítésére fordította. Ekkor kezdődött a kormányzati kedvencek költségvetést megkerülő finanszírozása is, például a Tokaj Kereskedőházé. No és saját kasszát kezelt gazdasági miniszterként Matolcsy György, aki a Széchenyi-terv keretében vált egy új klientúra fő finanszírozójává. Nem is hiába. Például az egyik nyertes, a kétségkívül impozáns kehidakustányi termálfürdő és szálloda tulajdonosa, Horváth Tihamér 2011 májusában a Széchenyi Gazdaságfejlesztő Társaság elnökeként azzal támogatta Matolcsy államadósság elleni harcát, hogy vállalta: a saját magára és családtagjaira jutó tartozást, személyenként 2 millió forintot megfizeti. Erre buzdította vállalkozótársait is. Szerencsére a kormány volt annyira nagyvonalú, hogy a gesztust nem tette kötelezővé.

Visszatérve a költségvetési kiadások kiszervezéséhez ma már kuriózumnak számít, ahogy erről az akkori pénzügyminiszter, Varga Mihály nyilatkozott: „A magyar költségvetési elszámolás jelenleg még eltér az Európai Unióban használt statisztikai rendszertől. Azt vállaltuk, a csatlakozás időpontjában már az EU rendszerét alkalmazzuk, konkrét, precíz elszámolást adunk minden tételről. Mindazonáltal az MFB-nek és az ÁPV Rt.-nek nyújtott költségvetési támogatással az államháztartás hiánya valóban nagyobb lenne, ezzel szemben a magánnyugdíjpénztárakban lévő megtakarításokkal csökkenne.” (HVG, 2001. december 15.)

Látnoki szavak. Legalábbis abban az értelemben, hogy a második Orbán-kormány egy évtizeddel később a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításával oldotta meg a dilemmát. Ez a trükk mindent vitt. Mert ha a vagyon egy részéből nem csökkenti az államadósságot, az ma is bőven a hazai össztermék 80 százaléka fölött lenne. Továbbá, ha a pénztári tagdíjakat nem nyúlja le a költségvetés, akkor az államháztartás GDP-arányos hiánya sem lenne alacsonyabb a maastrichti küszöbértéket jelentő 3 százaléknál. Ezzel a manőverrel a jelen adósságát kitolta a nem is oly távoli jövőbe.

Ha visszatekintünk az előzményekre, ez sem váratlan fejlemény. Az első Fidesz-többségű parlament ugyanis szinte azonnal államosította az 1993-ban létrehozott társadalombiztosítási önkormányzatokat. A tb-járulékokat a költségvetésbe terelte, egyúttal hatalmas vagyonra tette rá a kezét: például fővárosi ingatlanokra, BorsodChem-, OTP- és Postabank-részvényekre. Csakúgy, mint 2011-ben, ám akkor értékes Mol-, OTP- és Richter-részvényekre. Azóta az államosítás teljessé vált. A társadalombiztosítási járulékból adó lett, a szocho-bevételeket az éves költségvetések ötletszerűen és évről évre változó arányban osztják meg az egészségbiztosítási és a nyugdíjalap között. Vagyis minden kapcsolat megszűnt a járulék és a cserébe nyújtott szolgáltatás, járadék között, gyakorlatilag csak nevében él tovább a társadalombiztosítás. Az egészségügyi kiadásokat egy új, az illetékes tárcához tartozó alapkezelő felügyeli, a nyugdíjfolyósító pedig betagozódott a Magyar Államkincstárba, amely előbb-utóbb várhatóan az egészségügyi alapkezelőt is bekebelezi.

A Pilisben. Új útvonalon
©

Pénzt parlagon Orbán kormányai nem hagynak. A pénzköltés pedig egyre ellenőrizhetetlenebb. Az első Orbán-kormány a kétéves költségvetéssel tette áttekinthetetlenné a folyamatokat, a későbbiek pedig már olyan erős törvényi felhatalmazást adtak maguknak, hogy bármikor belenyúlhatnak a büdzsébe. Ma már előbb lehet új minisztériumot gründolni, mint ahhoz a törvényben is megjelölt forrást rendelni; ez történt Rogán Antal tárcájával, a Miniszterelnöki Kabinetirodával. Mivel azonban az uniós deficit- és adósságszabályokat illik betartani, a költségvetésből kiszervezett feladatokat továbbra is külön kasszák pénzelik. A legnagyobbat megint Matolcsy hozta létre, immár a Magyar Nemzeti Bank elnökeként. A jegybank több alapítványa hagyományos állami feladatokat finanszíroz, amit az Európai Központi Bank nem is hagyott szó nélkül.

Mi következik ebből egy esetleges negyedik Orbán-kormányra nézvést? A pénzek és a tőkék további koncentrációja, a kifizetések monopolizálása a Magyar Államkincstárban. És persze a döntéseké is. A költségvetési folyamatok totális átláthatatlansága. Kegyencrendszer továbbépítése közpénzekből. A források akadálytalan átcsoportosítása – a kormányfő bármely hóbortjára. Ebben a rendszerben nem érezhetik magukat biztonságban a gyógykezelésre szorulók, akik elszenvedik az egészségügyi források megcsapolását vagy rákényszerülnek a robbanásszerűen terjedő fizetős szolgáltatások igénybevételére. Sem a nyugdíjasok, akiket járandóságuk értékállóságával kábítanak. Sőt a hagyományos költségvetési intézmények vezetői, dolgozói sem, hiszen bármelyik szervezet bármikor megszüntethető. Ha pedig – mint hírlik – netán az Orbán fő bizalmasának számító Rogán Antal váltaná Matolcsyt a Magyar Nemzeti Bank élén, akkor annak 10 ezermilliárd forintot meghaladó főösszegét nyugodtan hozzá lehet varrni a 20 ezermilliárdos kiadással működő állami költségvetéshez. És még csak törvényt sem kell alkotni arról, hogy mire költsék.

Spontán protekcionizmusba torkollott az első Orbán-kormány működése. Voltak kiszemelt kormányzati kedvencek, például a Vegyépszer-csoporthoz tartozó cégek, amelyek erős hátszéllel szálltak szembe külföldi tulajdonú riválisaikkal. Volt Orbán-közeli háttérmenedzser Simicska Lajos személyében, aki előbb az adóhatóság elnökeként, majd a Magyar Fejlesztési Bank stratégájaként mozgatta a szálakat, és onnan „delegálta” bizalmi pozíciókba a kádereit. Voltak merész tervek arról, hogy egy állami tulajdonú bank szálljon versenybe a nagy kereskedelmi pénzintézetekkel, például a szanálással visszaállamosított Postabank és a Magyar Posta összevonásával, a Földhitel- és Jelzálogbank hozzáadásával. Állami cégek megbízásain nőtte túl riválisait a Defend Security, a volt hírszerző Földi László cége is, amelyben később tőkeemeléssel az MFB lett a főtulajdonos. Mindez torzította a piaci viszonyokat, korrupciós gyanút keltett, ám mai nézőpontból szinte potomságnak látszik.

A piacvédő szándék olykor elitcsere jelleget öltött. Ma kifejezetten ez a cél. Korábban is előfordult, hogy az állam az MFB közreműködésével kipenderítette a neki nem szimpatikus vállalkozót a tulajdonából, és azt a klienseinek játszotta át; ennek minősített esete volt Leisztinger Tamás kiszorítása a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.-ből. Alig egy évtizeddel később Leisztinger a HungarHotels-lánc szállodáinak nagy részét engedte át valamilyen rejtélyes okból a kormányfő barátjának, Mészáros Lőrincnek – a köznyelv szerint valójában a svájci vendéglátóipari szuperiskolában végzett Orbán Ráhelnek. Az első Orbán-kormány idején volt agrárprivatizáció, kedvezményes MFB-hitellel a barátoknak; így szerzett érdekeltséget agrártársaságban Töröcskei István, Csányi Sándor, a Felcsúthoz közeli Herceghalmon az Orbán baráti köréhez tartozó Flier István és mint – később kiderült – maga Simicska is. Mindezt hadüzenet színezte az „osztrák vircsaft”, azaz a zsebszerződések révén tulajdonossá lett külföldiek ellen. A harmadik Orbán-kormány folytatta a földprivatizációt, még a gazdálkodó bérlők alól is eladta a termőföldet, Simicska Mezortját sem kímélve. Az új licitekből a Mészáros és a Flier család, a kormányfő veje, Tiborcz István, L. Simon László felesége és Lázár János kancelláriaminiszter famíliája különösen jól jött ki.

Orbán Sára, Orbán Ráhel, Tiborcz István és Tiborcz Alíz. Családi titkok
©

Az első Orbán-kormány idején az MFB-re várt a megtisztelő feladat, hogy egyengesse azokat az ügyeket, amelyekre a kétéves költségvetés egy fillért sem tervezett be. Így lett belőle afféle vegyeskereskedés, a kormányzati szándékok fő kiszolgálója. Ma ehhez a kormány egész bankcsoportokat képes mozgósítani. Az első Orbán-kormány az MFB révén szerette volna megkaparintani a Mol gázüzletágát. Orbán ugyanis ráérzett, hogy mekkora előnyt jelent, ha nagy vagyont mozgathat, például a közművek feletti irányítással manipulálhatja a választókat. Ezt meg is tette 2010 után, sőt nemcsak a gázüzletágat vette vissza – brutálisan drágán – a német E.On-tól, hanem a külföldi energiaszolgáltatók többségét is kiűzte az országból.

Ami 2000 táján még csak szárnypróbálgatás volt, abból mára fékevesztett röpte lett. A kliensek oligarchákká hatalmasodtak, a kormányzati hátszéllel példátlan vagyont halmoztak fel. Az időközben háttérbe szorult Simicska vagyona és korábbi pozíciója nem mérhető a helyébe lépő Mészáros Lőrincéhez. Az ő személye körül olyan konglomerátum formálódik, amely idővel bármilyen vagyontárgyat képes megszerezni. Mert van benne tőkeerős kereskedelmi bank, átláthatatlan magántőkealap, biztosító, ingatlanalap, építőipari sztárvállalkozás, szállodalánc, agrár- és élelmiszeripari vállalkozások sora, erőmű – és a köz meggyőzésére alkalmas, kiterjedt médiaportfólió. Mészáros többször megpendítette, hogy ezt a birodalmat ő maga képtelen áttekinteni, amivel azt a gyanút kelti, hogy voltaképpen Orbán strómanja. Mára Mészáros és szövetségesei annyira megerősödtek, hogy bárkit elsodornak útjukból, ha üzleti szándékaikat keresztezik. Ehhez szükség esetén megkapják a megfelelő kormányzati vagy parlamenti támogatást.

Míg korábban elvetélt Orbán terve, hogy a bankrendszer fele magyar tulajdonban legyen, mostanra túl is teljesült. De már az sem mindegy, hogy milyen magyar tulajdonban. Mert barátiban kell lennie. A legnagyobb magyar bankcsoport fő irányítója, Csányi Sándor Orbán lekötelezettje – és viszont. Arra vigyázott Orbán, hogy Csányi ne nőjön túl nagyra – 2000 körül nem kapta meg bagóért a Postabankot, és a közelmúltban hiába startolt rá a takarékszövetkezeti szektorra –, de kedvezményekkel segítette őt a piaci versenyben. Az MKB némi kitérő után Mészáros és Matolcsy köreinek érdekeltségébe került, azóta előszeretettel hitelezi Orbán fő klienseit. Külön történet a takarékszövetkezeteké, ahol Spéder Zoltán megbicsaklott karrierje mutatja, hogy csak az dolgozhat saját zsebre, aki erre a megfelelő helyről felhatalmazást kap. Spéder egy ideig inkább közéjük tartozott, majd kipenderítették és meghurcolták. Az MFB megmaradt a kormány házibankjának, mint bármelyik korábbi kurzus idején, viszont felzárkózott mellé az Eximbank is. Az állami és a baráti magánbankok együttes tőkeerejével egyetlen más üzleti csoportosulás sem képes vetekedni. Nem is óhajt, mivel Orbán oligarchacsapata mögött bármikor bevethető törvénygyár áll.

Olyan törvénygyár, amely a protekcionizmus jegyében, minden aggályt félretéve, előbb megkopasztotta a bankokat, biztosítókat, hipermarketeket, távközlési cégeket és energiaellátókat, majd e szektorok meghatározó külföldi szereplőit megpróbálta elüldözni az országból. A maga szempontjából elég jó találati aránnyal. Amelyik ellenállt, azt majd a választások után tessékeli ki. A célkeresztben megint a hipermarketláncok vannak, de sorra kerülhetnek a bankok után a biztosítók is. Ez a törvénygyár versenypiacok sorát monopolizálta, például a dohánykereskedelmet vagy a szerencsejáték-ipart, más lakossági szolgáltatásokat pedig államosított, a kéménysepréstől a hulladékgazdálkodásig. A következő lépés a szeszes italok kereskedelmének monopolizálása lehet. A Magyar Telekom vezetőiben is felmerülhet: ha 2018-ra minden településen kiépítik a széles sávú internetkapcsolatot, anyacégük esetleg kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ez beleillene az elmúlt hét évben megismert logikába. A kormányhoz közeli üzletemberek bármelyik céget, szakterületet megkaparinthatják, amelyiket kiszemelik, ez történt legutóbb az őrző-védő, pénzszállító vállalkozásokkal is.

Mindazonáltal vannak változások. A miniszterelnök személye és családja például ritkábban lepleződik le nyíltan és egyértelműen, mint az 1998–2002-es időszakban. Abban a ciklusban vert fel nagy port, hogy 1993-ban Simicska áldásos közreműködésével a párt székházának eladásából származó pénz egy részét beleforgatták Orbán Győző bányavásárlásába, ekkor lett először pártpénzből családi tőke. Az igazi botrányt azonban a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. állami támogatása váltotta ki; a cégben az orbáni klientúra neves figuráin kívül a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó is társtulajdonos volt. Ezt Orbán elhíresült mondása emelte az egekbe: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.” Később kipattant, hogy a kft fő vevője a Tokaj Kereskedőház, amelyet az MFB 2001 decemberében 2,5 milliárdos tőkeemeléssel erősített meg. A család vagyona ekkor azzal is gyarapodott, hogy Lévai Anikó Felcsút környékén feltűnően olcsón vásárolt termőföldet olyasvalakitől, aki korábban maga is az állami földprivatizáció kedvezményezettje volt.

Tíz évre rá Orbán lánya és veje bonyolódott kényes ügyletekbe, Tiborcz István Elios Zrt.-jének sorozatos önkormányzati megrendelései és a család kétes arab kapcsolatai miatt. Orbán legfeljebb azzal tűnt ki a személye körül sündörgő oligarchák közül, hogy vagyonbevallása szerint mindössze 742 ezer forint megtakarítása van.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Záporeső, hózápor, viharos szél is jöhet hétfőn

Záporeső, hózápor, viharos szél is jöhet hétfőn

Magyarországon terjeszkedik a Tesco

Magyarországon terjeszkedik a Tesco

Egy év alatt csaknem 100 millió forint vesztesége lett a vizes vb-t szervező cégnek

Egy év alatt csaknem 100 millió forint vesztesége lett a vizes vb-t szervező cégnek

Mintha megtorpant volna a kínai gazdasági csoda

Mintha megtorpant volna a kínai gazdasági csoda

A panellakásokat lehet a leggyorsabban eladni

A panellakásokat lehet a leggyorsabban eladni

Csak egy kis tesztoszteron, és máris jobban vannak a férfiak

Csak egy kis tesztoszteron, és máris jobban vannak a férfiak