Hatalmas pénzmosást lepleztek le a magyar hatóságok. Legalábbis ezzel büszkélkedhetnek, ha a bíróság elítéli annak a 36 fős bűnszervezetnek a tagjait, amelyről a Fővárosi Főügyészség friss vádirata szól. Ha így lesz, féltucatnyi banknak is magyaráznia kell a bizonyítványát. Három év leforgása alatt ugyanis 18 milliárd forintnak megfelelő eurót fizettek be hozzájuk készpénzben, majd utaltak át tőlük dollárban kínai, hongkongi és angliai bankszámlákra. Tették ezt a személyes megjelenést megkerülve, internetes bankolással. A pénznek aztán nyoma veszett. Az OTP-nél nyitott privátbanki számlákról 2 milliárd forintot, a szlovákiai VUB Bankból 52 milliót, az ottani Sberbankból 2 milliárdot, a Tatra Bankból 3 milliárdot, a CSOB Bankból 3,6 milliárdot, a Slovenska Sporitelna Bankból pedig több számláról összesen 7 milliárdot tüntettek így el. Egy-egy számláról akár több mint 300 tranzakciót is indítottak pár napos különbséggel – olvasható ki mindez a vádiratból.
Jóllehet a magyarországi bankok olykor más ügyek – például a korrupciós azeri dollármilliók – kapcsán is rossz hírbe keveredtek, és a szlovákiaiakat is a lazábbak közé sorolják, a fenti ügyleteknek mindenképp fel kellett tűnniük. Lehet azonban – súgta meg egy bankár a HVG-nek –, hogy a leleplezést éppen a bankok indították el azzal, hogy a szokatlan és gyanús pénzmozgásokat jelentették. Éppenséggel meg is tagadhatták vagy átmenetileg meg is állíthatták volna az utalásokat, de annak is lehet oka, hogy csont nélkül végrehajtották mindet, nehogy az elkövetők gyanút fogjanak. Bár volt olyan szlovák bankszámla, amelyről másfél éven át utalgattak akadálytalanul.
Honnan érkezett ez a rengeteg pénz? Például Hollandiából. Barendrechtben, az IKEA áruház parkolójában találkozott 2014 őszén egy ismeretlen német személy és egy magyar pár, H. B. és Cs. H. Utóbbiak 270 ezer eurót vettek át és rejtettek el a titkos rekesszel ellátott Mazdába, majd elhajtottak. Nem jutottak messzire. A holland hatóságok fülest kaphattak, mert megállították őket, és megtalálták a pénzt – áll a krimiszerű vádiratban. Tízezer eurós óvadék és a lefoglalt pénz ellenében futni hagyták őket. Az óvadékot a hálózat feltételezett agya, a Magyarországon élő vietnami N. T. H. teremtette elő. Nem sokkal később őt is elkapták: az USA-ban tartóztatták le, ahová rokonlátogatásra ment. A vádiratból annyi tudható, hogy az USA kábítószer-ellenes hatósága (DEA) járt el ellene, összefüggésbe hozva őt egy kolumbiai kábítószer-kereskedő bandával, amely után 2006 óta nyomoztak.
Szlovákiai bank bejárata. Tárt kapukkal
Slovenska Sporitelna
A magyar eljárás azonban – mondták a HVG-nek a Fővárosi Főügyészségnél – nem az USA-ból kapott jelzések alapján indult. Csak később futottak össze a szálak, ami akár az érintett bankok javára is szólhat. De hogy mulasztottak-e, azzal az ügyészség nem foglalkozik, a HVG érdeklődésére azt ajánlotta, erről a pénzintézeteket faggassuk. Utóbbiak viszont banktitokként kezelik az ügyeket. Az is lehet, hogy a társaság cigarettacsempészetben is utazó tagjai buktak le először, s tőlük vezettek el a szálak a pénzmosásig. Bárhogy történt is, a magyar hatóságok lehallgatták a pénzmozgató bandatagok telefonbeszélgetéseit, és egészen 2015 tavaszáig hagyták őket dolgozni.
A vietnami fő szervezőnek régi társa volt a budapesti kínai piacokon csendben pénzváltással foglalkozó – mellesleg ebtenyésztő – egyiptomi El-S. O. H., becenevén Robi. Ő szervezte be a Négy Tigris Piacon megismert, szihalomi M. P.-t. Utóbbi működtette a cigarettacsempész-hálózatot, amelyet a pénzszállításra is bevethettek – a vádhatóság most mindkét bűncselekményt felrója neki. A futárok alkalmanként 300–400 ezer euró készpénzt is behoztak a trükkös rekeszekkel ellátott gépkocsikban Spanyolországból, Franciaországból, Németországból, Belgiumból, családi kiruccanásnak álcázva az utazásokat. Főhadiszállásuk a németországi Duisburgban volt. Az eurót itthon átadták valamelyik vezetőnek, aki gondoskodott róla, hogy a bankók bekerüljenek a bankrendszerbe. A külföldi célszámlák közül egyedül M. P. angliai, Mates-71 nevű cége köthető a banda tagjaihoz, ám furcsamód erről a szálról az angol hatóságoktól nem érkezett információ. A vádirat szerint az egyiptomi férfi és a felesége 186 millió, M. P. és élettársa 18,6 millió forintot kaszált a pénzutaztatáson.
A magyar és szlovák bankszámlákat megnyitó strómanok elegánsan öltöztek, volt, akit arra tanítottak be, hogy titkárnőnek adja ki magát. Bármilyen bizalomgerjesztőek voltak is, már a pénzmosás elleni akkori szabályok is megkövetelték az új ügyfelek, illetve a 3,6 millió forint feletti megbízásokat teljesítők alaposabb azonosítását, illetve az adott ügyfél pénzügyi profiljához nem illő magatartás kiszűrését. Itt mindegyikre volt indok bőven. Különösen kirívónak kellett – volna – lennie, hogy egyes strómanok magyar vállalkozások ügyvezetőjeként jártak el a szlovákiai bankoknál: J. M. a JKB Stúdió, ifj. J. J. a Szemer Trading, K. M. pedig a Correkt Fair Bau nevében. E cégeket frissen alapították, lerítt róluk, hogy csak pénzmanővereket végeznek.
A mostani szabályok szerint a bankoknak még a velük kapcsolatba lépő cégek tényleges tulajdonosait is fel kellene térképezniük, hogy a strómanokat lebuktassák, ez azonban – panaszolják a bankosok – szinte lehetetlen. Az viszont a korábbi, kevésbé szigorú szabályok mellett is érthetetlen, hogy a szlovákiai Sberbank a tőle indított átutalások nagy részénél azt közölte a magyar hatóságokkal, hogy „a fogadó neve ismeretlen”, hiszen ha így lenne, a megbízást sem teljesíthette volna.
Mindazonáltal a bíróságnak nem lesz könnyű dolga.
„Ha találnak az autómban egy véres kést, és megállapítják, hogy embervér száradt rá, gondolhatják, hogy gyilkos vagyok, de amíg nincs hulla, nem gyanúsíthatnak meg”
– szemlélteti a helyzetet Molnár Csaba, az egyiptomi férfi védője, egykori pénzmosás elleni nyomozó. A pénzmosás szükséges kelléke, hogy bűncselekményből származzon a pénz, de erre eddig semmilyen bizonyítékot nem mutattak fel a hatóságok – magyarázza. „Legális készpénzbevételeket hozattak haza a futárokkal, és azért rejtették el, hogy ne rabolják ki őket. Azok a cégek, amelyeknek átutalták a pénzt, működő vállalkozások” – toldja meg Bíró Tamás, az egyiptomi férfi feleségének ügyvédje. A védők szerint a magyar hatóságok a jogsegélyek alapján sem jutottak előrébb a bizonyításban. A HVG a DEA honlapján talált ugyan egy 2010-es közleményt, amelyben említik kábítószerpénzeknek a magyar bankrendszeren keresztüli tisztára mosását, de ez évekkel a vádbeli cselekmények előtt történt.
A vádirat szerint 2014-ben Magyarországon több vietnami kábítószer-kereskedőt elítéltek, ám csak annyiban kötötték őket össze a mostani pénzmosással, hogy a fő szervezőnek titulált N. T. H. közvetítette nekik a marihuánatermesztésre használt lakásokat. A kolumbiai kokainnal üzletelőkkel viszont nem álltak közvetlen kapcsolatban – ismerte el a HVG-nek az ügyészség. A centrumban álló vietnami férfi üzelmei pedig egyelőre titkosak, ellene ugyanis külön nyomozást folytatnak a magyar hatóságok, de az USA beleegyezése nélkül még kihallgatni sem tudják.
A cikk a HVG 2018/3. számában jelent meg.
