A brit EU-tagság várhatóan jövő márciusban szűnik meg, de a brit kormány és az Európai Unió megállapodása alapján ezután átmeneti időszak következne, amely 2020 végéig tartana, és addig Nagy-Britannia és az uniós kereskedelmi partnerországok a jelenlegi szabályrendszer alapján férnének hozzá egymás piacaihoz. Továbbra is megoldatlan kérdés viszont, hogy az átmeneti időszak után milyen vámszabályok lépnek érvénybe a jelenleg vámmentes kétoldalú kereskedelemben. 

A csütörtökön ismertetett hatoldalas, technikai jellegű dokumentum szerint, ha a kétoldalú vámszabályozásról szóló végleges egyezséget nem sikerülne megkötni 2020 végéig, akkor még egy évvel meghosszabbodna az átmeneti időszak, de már csak a kétoldalú kereskedelmi forgalom vámszabályozására szűkítve. A dokumentum - amelyet az EU-nak is jóvá kell még hagynia - leszögezi, hogy a vámeljárásokat szabályozó végleges megállapodás legkésőbb 2021 végéig életbe lép. A javaslatcsomag szövege többször is hangsúlyos utalást tesz arra, hogy mindez csak feltételes javaslat, kizárólag arra az esetre, ha a végleges vámszabályozási eljárásra vonatkozó megállapodás késne.

A javaslatról a csütörtöki közzététel előtt komoly vita volt a kormányon belül, mivel az eredeti tervezetben nem szerepelt előirányzott végdátum az átmeneti vámszabályozás időtartamára.
Brit sajtóértesülések szerint David Davis, a kilépési tárgyalásokat brit részről irányító minisztérium vezetője ezt nem volt hajlandó elfogadni, és állítólag lemondását is kilátásba helyezte, ha nem kerül be a szövegbe valamilyen utalás az átmeneti vámszabályozás lejáratának lehetséges legvégső dátumára. Erre született kompromisszumos megoldásként az a megfogalmazás, hogy London várakozása szerint legkésőbb 2021 végéig lesz végleges vámegyezség. 

Határdilemma

A csütörtöki javaslat hátterében az áll, hogy a konzervatív párti brit kormány, amely az EU-tagság megszűnésével egy időben ki akar lépni az Európai Unió egységes belső piacáról és vámuniójából is, azzal az érvvel, hogy egyrészt a Brexit után csak így tud önálló kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötni más országokkal, másrészt a további tagság e két sarkalatos integrációs szerveződésben olyan feltételek teljesítésére kötelezné Londont - mindenekelőtt az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás kérdésében -, mintha Nagy-Britannia ki sem lépne az EU-ból. Mindez szorosan összefügg azzal a változatlanul megválaszolatlan kérdéssel is, hogy miként lehet elkerülni a fizikai határellenőrzés visszaállítását az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország és az EU-ban maradó Ír Köztársaság 499 kilométeres, jelenleg teljesen nyitott határán. Ez a Brexit után az Európai Unió és az Egyesült Királyság egyetlen szárazföldi vámhatára lesz.

Ezen a korábban katonai szigorral felügyelt határon ma már semmiféle ellenőrzés nincs, és sem London, sem az ír kormány, sem az észak-írországi pártok nem is akarják visszaállítani. Az Európai Bizottság azonban ennek fejében olyan megoldáshoz ragaszkodik, amely nem kezdi ki az EU vámuniójának integritását, vagyis nem üt rést az unió külső vámhatárán. A bizottság eredeti megoldási javaslata az volt, hogy az ír sziget egésze - ha egyéb megállapodás nem születik - "közös szabályozási térséggé" alakuljon át. London azonban ezt határozottan elveti, azzal az érvvel, hogy így az Egyesült Királyság belső kereskedelmi és területi integritása sérülne, mivel gyakorlatilag Észak-Írország és Nagy-Britannia közé, az Ír-tengerre kerülne át a vámhatár.

 Észak-Írország nem része Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.