Amerikai, osztrák, orosz és magyar érdekek versengenek a Románia partjaihoz közeli fekete-tengeri földgázmezők kincsének értékesítésében.
Ha nem bukkan fel váratlan akadály, az amerikai Carlyle befektetési társaság tulajdonolta Black Sea Oil & Gas (BSOG), valamint a texasi ExxonMobil és a román OMV Petrom alkotta konzorcium már jövőre megkezdheti a Fekete-tenger mélyén felfedezett földgáz kitermelését. Az első várhatóan a 84 milliárd köbmétert bejelentő ExxonMobil lesz, amely már közölte, hogy a Constanta melletti Tuzlánál kapcsolódna rá a felszíni hálózatra, utána pedig jöhet a 10 milliárd köbmétert jelző BSOG.
A két kitermelő fő problémáját már rég nem a műszaki kihívások vagy a szállítások jelentik, hanem az, hogy mit kezdjenek a felszínre hozott gázzal. Mert akármilyen furcsának tűnik, Romániának nincs rá szüksége, miután évi mintegy 11 milliárd köbméteres fogyasztásából 10 milliárdot hazai kitermelésből az állami Romgaz fedez. Bukarest évi egymilliárd köbmétert szokott vásárolni az orosz Gazpromtól, és rendelkezik közel négymilliárdos tárolókapacitással is. A fogyasztást korlátozza, hogy a földgázra éhes román vegyipart a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a padlóra küldték, a lakosságnak pedig mindössze a 20 százalékát kötötték rá földgázhálózatra.
Miközben a kitermelés megkezdésének hírére a román politikusok melldöngetve hirdetik Románia geopolitikai fontosságát, és regionális elosztási központról álmodoznak, a valóságban Bukarestnek semmi beleszólása nincs az értékesítésbe, de még abba sem, hogy merre irányuljanak a szállítások. A Petrom többségi tulajdonosa az osztrák OMV, rajta kívül az USA, Brüsszel és nem utolsósorban Magyarország dönthet a kérdésben. A Déli Áramlat ötletének meghiúsulását követően ugyanis két magyar cég foglalta le a részben uniós forrásokból épülő új, Romániában 459 kilométer hosszú BRUA (Bulgária–Románia–Magyarország–Ausztria) csővezetéket.
A román állami földgázszállító cég, a Transgaz által szervezett pályázat két magyar nyertesének nevét – a harmadik helyen az OMV Petrom végzett – hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, és a licit dokumentumait 15 évre titkosították. Piaci források szerint a Mol holdudvarába tartozó Met-csoport, valamint az MVM-leány Magyar Földgáztároló Zrt. (MFGT) – korábban E.On Földgáz Storage Zrt. – nyert. Így ők foglalhatták le a BRUA évi 4,4 milliárdos kapacitását.
A regionális gázelosztó szerepre törekvő Budapest nem is építené tovább Ausztriáig a BRUA-vezetéket – röppent fel közben a hír. Ezzel Orbán Viktor újabb frontot nyitna Brüsszellel szemben. Szijjártó Péter külügyminiszter marosvásárhelyi látogatásán – még április 8. előtt – megpendítette: Magyarország 2020-tól éppen évi 4,4 milliárd köbméter fekete-tengeri földgázhoz jut. Azt viszont elfelejtette hozzátenni, hogy habár a Transgaz már kapott Brüsszeltől 180 millió eurót az 530 millióba kerülő romániai BRUA-szakasz építésére, Bukarest láthatóan húzza az időt. Mégpedig azért, mert a Transgaz profitjából – ami 2017-ben mintegy 110 millió euró volt – igyekszik betömködni a költségvetésben tátongó lyukakat, és a földgázszállító infrastruktúrán még a sürgős karbantartásokat is elhalasztja.
A fekete-tengeri kitermelést beindító amerikaiak és osztrákok mindezzel pontosan tisztában vannak. A kutatásba eddig 1,5 milliárd eurót ölő ExxonMobil és OMV Petrom kettőse eredetileg a teljes kitermelés Nyugat-Európába szállítását tervezte. A közelmúltban azonban Manfred Leitner, az OMV értékesítésért felelős vezetője Londonban kijelentette, hogy cége egyáltalán nem tartja szórakoztatónak a BRUA-útvonal körüli bizonytalanságot. Ezzel pedig Magyarország vezetékkurtítási szándékára utalt.
IRHÁZI JÁNOS / ARAD
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
