A valutaválság szélére sodródott Törökország, miután politikai okok miatt későn indult meg a kamatemelés. A magas infláció akár Erdogan elnök újraválasztásának zökkenőmentességébe is kerülhet.
Tayyip Erdogan török elnök egyetlen igazi ellenzéke a líra – viccelődnek a közgazdászok Törökországban. Kétségtelen, hogy a török valuta félelmetes ellenfél, hiszen a múlt héten egyetlen nap alatt 5 százalékot esett a dollárral szemben, és az árfolyam a leggyengébb szintre süllyedt 2005 óta, amikor az infláció miatt értékét vesztett török fizetőeszközt denominálták. A líra vesszőfutását heteken át tétlenül néző központi bank így kénytelen volt lépni, és 13,5-ről 16,5 százalékra emelte az irányadó kamatlábat.
Az elvileg független, de Erdogan befolyása alatt álló jegybankot is meglepte az évek óta gyengélkedő líra ilyen gyors és váratlan összeomlása, és bár a kamatemelésre valamelyest erősödött a valuta, a veszély nem múlt el. Annál is kevésbé, mivel a líra csak az idén az ötödével gyengült a dollárral szemben, az utóbbi öt évben pedig az értéke 70 százalékkal zuhant.
A török kisbefektetők elvesztették a türelmüket. A hazai valutában tartott bankbetéteket szép lassan kezdték átváltani dollárra vagy más külföldi valutára, illetve aranyra. A központi bank adatai alapján 42 százalékra emelkedett a külföldi valutában tartott betétek aránya az évtized eleji 30 százalékról. A líra helyzetét rontotta a folyó fizetési mérleg magas – a GDP 5 százalékánál is nagyobb – hiánya, aminek egyik fő okozója az import növekedése, a kőolaj drágulása. És természetesen – ahogy általában a feltörekvő valutáknak – a török lírának sem tett jót a dollár általános erősödése. Mindenesetre Erdogan a hétvégén már arra kérte a török háztartásokat, hogy jó hazafiak módjára mentsék meg a lírát, és adják el valutatartalékaikat.
A török fizetőeszköz és egyáltalán a gazdaság bajai alapvetően azonban az elnök és köre politikai érdekei által befolyásolt gazdaságpolitikára vezethetők vissza. Erdogan irtózik a magas kamatoktól, amelyeket „minden gonosz anyjának és apjának” nevezett. Az elnök és potentátjai, köztük a veje, az energetikai miniszter szerint Törökország ellenségei állnak a valutaspekulánsok – Erdogan szóhasználatával élve a kamatlobbi – mögött. Holott a monetáris politika alapja, hogy a valutagyengülést és az árak emelkedését kamatemeléssel lehet kordában tartani. Márpedig a török infláció hivatalosan 11 százalék körül van. Erdogan a politikai karrierjének eleje óta vádolta a kamatlobbit, és szakértők szerint a kamattal szembeni ellenérzései inkább filozófiai jellegűek, vagyis azon alapulnak, hogy az iszlámban uzsorának tartják, ami bűn.
De van gyakorlati eleme is a haragjának. A magasabb kamat magasabb megélhetési költségeket is jelent, különösen az adósságterhek emelkedése révén. Márpedig az erőltetett ütemű gazdasági fejlődés és fogyasztás miatt a lakosság, a vállalati szféra és az állam is eladósodott. A török cégek külföldi valutában meglévő adóssága majd 300 milliárd dollár – ennek 80 százalékát török bankok folyósították –, az államé pedig 250 milliárd dollár. Erdogan úgy képzeli, hogy a gazdasági növekedésnek semmi sem szab határt. Való igaz, hogy kormányfői ténykedésének 2003-as kezdete óta a török GDP nominálisan megháromszorozódott, és a gazdaság még tavaly is 7,4 százalékkal bővült. Az elnök álma, hogy a világi török köztársaság kikiáltásának centenáriumán, 2023-ban a jelenleg 17. Törökország a világ tíz legerősebb gazdasága közé emelkedjék.
Csakhogy az IMF szerint egyértelműek a túlfűtöttség jelei, és ha végleg megrendül a bizalom a lírában, annak a gazdaság is komoly kárát látja. A gondok főként Erdogan 2014-es elnökké választása után jelentkeztek, az önkényes beavatkozások a gazdaságpolitikába, az illiberális tendenciák, sőt egyesek szerint diktatórikus eszközök sokat ártanak. Az elnök egyre kevésbé hallgat gazdasági tanácsadóira, és politikai kegyencekkel veszi magát körül. Az urambátyám-kapitalizmus és a korrupció erősödik, míg a törvényesség és a független igazságszolgáltatás gyengül. A közvetlen külföldi befektetések a korábbiak harmadára csökkentek.
Amikor a múlt hónapban Erdogan bejelentette, hogy június 24-ére előrehozzák a parlamenti és az elnökválasztást, a piac még kedvezően reagált, mert úgy okoskodott, hogy az elnök csak a szavazásig akadályozza a kamatemelést, utána jöhetnek a reformok. De az államfő a legújabb nyilatkozataiban kétségbe vonta a központi bank függetlenségének szükségességét, és az is kérdésessé vált, hogy valóban hajlik-e a megszorításokra. Erdogan szavazói bázisa ugyanis egyre csökken, és a felmérések szerint korántsem biztos, hogy az uralmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja ismét megszerzi az abszolút többséget.
Az is könnyen megeshet, hogy Erdogan az elnökválasztás első fordulójában nem szerez abszolút többséget, és a döntés a másodikra marad. De ha nyer is, 2019 márciusában önkormányzati választások lesznek, ami miatt megint csak nagy lehet a kísértés a pénzosztásra. Ahogy a mostani választás előtt is 5 milliárd dollárnyit osztogatnak el, többek között a nyugdíjasoknak. Erdogan kifuthat azonban az időből, és könnyen lehet, hogy nem a választás után, hanem még előtte nyújtja be a piac a számlát. Ahogy az egyik utolsó független lap, a Cumhuriyet karikatúrája is jelezte, amelyen egy újszülött arra a kérdésre, hogy miért jött korábban a világra, azt válaszolta: a kórházi számlát a dollárhoz kötik.
KERESZTES IMRE
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
