Afrika egyik legkisebb állama, a néhány magyar megyényi Dzsibuti „stratégiai partnerré” vált Kína számára. Az alig egymillió lakosú kelet-afrikai és az 1,4 milliárdos ázsiai ország partnersége talán viccnek tűnhet, de nem az. A múlt hónapban adták át a kínaiak által épített nemzetközi szabadkereskedelmi övezet első szakaszát. A teljes beruházás tíz év múlva lesz kész, 3,5 milliárd dollárba kerül, és a 4500 hektáros zónában a vállalatok nem fizetnek ingatlan-, jövedelem-, forgalmi és osztalékadót. A dzsibuti hatóságok és a China Merchants Ports Holding Company (CMPort) által üzemeltetett szabadkereskedelmi övezet a legnagyobb lesz Afrikában, és egyben a kontinens kapuja Kína számára.
Az épülő nemzetközi szabadkereskedelmi övezet első szakaszának átadása 2018. július 5-én
AFP / Yasuyoshi Chiba
Kínának azonban Dzsibuti jóval több puszta adómentes övezetnél. Kísérleti terep, amely arra szolgál, hogy Peking a globális hatalmi centrumot Nyugatról Keletre helyezze át. A Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő által 2013-ban meghirdetett Egy öv, egy út kezdeményezés egyik legfontosabb állomása. A kínaiak új kikötőt is építenek Dzsibuti fővárosától nyugatra, a szabadkereskedelmi övezet mellett, a hatalmas daruk már-már a parányi ország jelképévé váltak. Dzsibuti máris fontos ugródeszka a tengerparttal nem rendelkező Etiópia, a térség egyik legnagyobb gazdasága számára. A két fővárost – kínai pénzből – összekötő villamosított vasúti pálya már megépült, az Etiópiából jövő vízvezeték még nem teljesen kész, de már működik, a gázvezeték tervezés alatt áll.
Nem véletlen, hogy Kína első, Ázsián kívüli katonai támaszpontját is Dzsibutiban létesítette. Nyugati katonai körökben Dzsabba, a hutt palotájaként emlegetik, utalva a Csillagok háborújában szereplő kitalált lényre, aki sivatagi rejtekhelyén kiskirályként él – főként csempészetből. A komplexumnak állítólag legalább három föld alatti szintje van, a műholdas felvételeken a felszínen tíz barakk, egy lőszerraktár és egy helikopterleszálló látható. A 10 méter magas kerítéssel körülvett létesítmény 10 ezer katona befogadására alkalmas, és sokkal inkább néz ki erődítménynek, mint logisztikai állomásnak.
AFP / Pedro Ugarte
Sehol a világon nincs olyan közel a kínai és az amerikai hadsereg, mint ott. A kínai erődtől alig 12 kilométerre terül el a Camp Lemonnier, amely az Afrikában egyetlen állandó amerikai támaszpontnak ad otthont. A bázison négyezer amerikai katona állomásozik, és onnan irányítják az USA szomáliai és jemeni hadműveleteit. A támaszpont eredetileg a gyarmattartó franciáké volt, de 2002-ben – az USA-t egy évvel korábban ért terrortámadás után – átvették az amerikaiak. Párizsnak is fontos maradt Dzsibuti, a franciák a régi helyükön és a főváros északi csücskében is fenntartották a jelenlétüket. Ha csökkent is az évek során a francia katonák száma, parancsnokuk a Der Spiegel német hetilapnak azzal jelezte Dzsibuti stratégiai jelentőségét, hogy hazáján kívül ő az egyetlen háromcsillagos tábornok. Van még olasz és japán támaszpont is, sőt az Ádeni-öblön és a Vörös-tengeren át vezető fontos hajózási útvonalat a kalózokkal szemben védő Atalanta EU-misszió keretében spanyol és német katonák is szolgálnak Dzsibutiban.
A kulcsfontosságú régióban így egyszerre van jelen a csak 1977-ben távozott volt gyarmattartó, a világ jelenlegi nagyhatalma és a jövő ura. Legalábbis a tavaly novemberben Pekingben teljes állami pompával fogadott Ismail Omar Guelleh dzsibuti elnök Kínára bazíroz. Az 1994-ben véget ért polgárháború után néhány évvel Guelleh tekintélyuralmi rendszert épített ki, de stabilitást teremtett a muszlim többségű országban, ahol azért a vallás magánügy maradt. Vagyis Kína számára ideális partner, olyannyira, hogy amikor az idei év elején Dzsibuti összeveszett a Doraleh kikötő konténerterminálját irányító Dubai DP Worlddel, a világ egyik legnagyobb kikötőüzemeltetőjével, Guelleh állítólag Kínának adta ajándékba a létesítményt.
AFP / Yasuyoshi Chiba
Amerikai törvényhozók máris aggódnak, mi lesz, ha Dzsibuti egyszerűen felrúgja a katonai bázisra vonatkozó szerződést. A világ két legnagyobb katonai hatalma között máris komoly feszültség alakult ki a kelet-afrikai országban. Az USA védelmi minisztériuma azzal vádolta a kínaiakat, hogy lézerrel zavarják az amerikai pilótákat. Peking határozottan tagadott, de az amerikaiak állítólag azt is bemérték, hogy a lézer egyik forrása a kínai bázistól 750 méterre a tengerben van.
HVG
Kétségtelen, Dzsibuti egyre inkább Kínától függ, amelyet Nyugaton azzal gyanúsítanak, hogy szándékosan eladósítja a piciny országot. Dzsibuti külső adóssága az 1,72 milliárd dolláros GDP 88 százaléka, és ennek jó négyötöde kínai hitel. Az új Selyemútnak tartott Egy öv, egy út projektben részt vevő 68 országból 8 fenntarthatatlan adóssághegyet halmozott fel, köztük a Maldív-szigetek, Pakisztán és Srí Lanka, mely utóbbi a nem törlesztett kínai hitel helyett egyszerűen átengedte – 99 évre bérbe adta – a Hambantota kikötőt ugyanannak a CMPortnak, amely a dzsibuti Doraleh kikötőt is fejleszti. Srí Lanka több mint 8 milliárd dolláros adósságot halmozott fel Kínával szemben, amit 7 százalékos kamat terhel. A kínai hitelek ugyanis kezdetben igen kedvezményesek, de aztán szép lassan emelkednek a kamatok – ezt a módszert a bírálók predátordiplomáciának nevezik.
Dzsibuti egyetlen „árucikke” a stratégiai helyzete. Az ásványkincsekben szegény, száraz ország szeretne nagyot álmodni; a kimondott cél, hogy Kelet-Afrika Szingapúrjává váljék. A lakosság fele 25 éven aluli, és a kínai beruházásoktól remélnek munkát. Sokan fejlesztési segélynek és nem neokolonialista üzletnek tekintik a kínai pénzügyi forrásokat, és rámutatnak, hogy Kína számos iskolát, kórházat, sportlétesítményt, sőt könyvtárat is épít a saját pénzén. Csakhogy még az újkori Selyemúton is igaz a mondás, hogy semmi sincs ingyen.
